Legendáink nyomában című rovatunkban régi bajnokainkkal beszélgetünk, olyan korábbi Fradi-sportolókat keresünk meg, akikről az elmúlt időben kevesebbet hallottunk, ám érdemes felidézni a sikereiket és megtudni, hogyan élnek most.

Szőke István 1947. február 13-án született Budapesten. Ferencvárosban élt a szüleivel és itt, a Haller utcai grundon figyelt fel rá a Fradi egykori támadója, Borsos Miklós, akinek javaslatára ment el az FTC-hez egy toborzóra. Ott gyorsan bekerült a kölyökcsapatba, jobbszélsőként szórta a gólokat, majd 15 évesen pedig már a 17-18 éves ifjúsági együttesben szerepelt. Első felnőtt mérkőzését 1965. október 17-én játszotta a SZAC ellen. Ekkor állt össze a legendás Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi ötös támadósor.

Szőke 1965 és 1974 között összesen 314 alkalommal játszott a Ferencvárosban, ezeken a mérkőzéseken 104 gólt szerzett. A Fradival kétszer nyert magyar bajnokságot és Magyar Kupát, továbbá tagja volt az 1967/68-as szezonban VVK-döntős és az 1971/72-es idényben UEFA kupa-elődöntős csapatnak. Szőke Istvánnal a születésnapok ünnepléséről, a kedvenc góljairól, a jó szélsőkről és a mostani Ferencvárosról beszélgettünk, de szigorúan csak a vasárnapi ünnepi foci után.

- Nagyon boldog születésnapot kívánok! Délelőtt hívtam, akkor a felesége azt mondta, hogy focizik, majd délután jön haza. Jól esett a szülinapi foci?

- Nagyon köszönöm! Persze, minden vasárnap van foci, de ma is annyi gólt rúgtam, hogy már unom, mondjuk az jól esik, amikor a kapus maga mögé nyúl. Viccet félretéve, a hét utolsó napján van egy kis futball, így minden vasárnap születésnapom van. Néha olyanokat álmodom, hogy annyi gólt rúgok, hogy már sírok.

- Estére pedig egy jó Fradi-meccs és így kerek a születésnap!

- Pontosan! Bízom benne, hogy nyernek a fiúk. Estére hívtak a rádióba is és a közvetítés mellett én leszek a meghívott vendég. 

- Jó látni, hogy még mindig ilyen elemében van! A ZTE elleni meccskeretbe esetleg nem kapott meghívót Csercseszov mestertől?

- Beszéltünk róla, szólt is, de mondtam, hogy sajnos nem érek rá. Mindenesetre nem szeretnék megöregedni, mert akkor nem tudok visszakerülni a Fradiba.

- Mennyit játszik egy héten? És honnan ez a fiatalos energia?

- A heti egy vasárnapi foci mindig megvan, egyébként pedig onnan van ez az energia, hogy a csodálatos feleségem olyanokat főz, hogy kirobbanó erőm van. Nagyon szeretek még mindig focizni. A kertben a kutyákkal is jól eljátszom, ma is adtam két kötényt az egyiknek. Sokat pihenek, rákészülök a vasárnapi meccsekre. 

- Kedvenc gólja van esetleg a pályafutásából?

- Nagyon sok! Főleg a válogatottból, például a románok ellen szerzett találatom, amellyel a csapatot berúgtam a legjobb négy közé 1972-ben a belgrádi Európa-bajnokságon. Amikor 19 éves voltam, akkor a kupában 6:3-ra nyertünk az Újpesti Dózsa otthonában és ott négyet rúgtam. Ezek a kedvenc góljaim.

- Február 13-án született, sőt, ha jól tudom, akkor szintén egy 13-i napon jelentkezett a Fradinál játékra. A 13-as szám elkísérte a karrierje során?

- Ráadásul péntek 13-ra esett a születésem napja... Ha úgy nézzük rosszul sült el, hiszen megsérültem és éppen 13-szor játszottam a válogatottban. Pedig biztosan többször is viselhettem volna a nemzeti mezt.

- Azért a mesteri mozdulatok sem kerülték el. Többször emiatt is megúszta a futásokat,  vagy éppen díjazták. Van ezzel kapcsolatban valami emlékezetes történet?

- Naná, hogy van! Volt még régen a Fradinak egy pályaedzője, Zalka András. A félpályáról el kellett szaladnom az alapvonalig, majd letett két karót a tizenhatoson belülre egymástól egy méterre. Akkoriban volt még ilyen, hogy kalóriapénz. András akkor azt mondta, ha háromból kettőt berúgok, akkor felemeli 100 forinttal a kalóriapénzem. Az első kettőből meglett, erre azt mondja, hogy sok lehetőséget adott a hárommal, elég lett volna kettő is. Az akkor nagy pénznek számított.

- A szélsőkre a mostani Fradiban is fontos szerep hárult, elég csak Tokmac Nguenre, az azóta a Granadába távozott Myrto Uzunira, vagy Oleksandr Zubkovra gondolni. Milyen egy jó szélső?

- Akkoriban nálunk ez a poszt is teljesen máshogy épült fel, mint mostanság. Mi vonalszélsők voltunk, alig mozdultunk el a helyünkről. Az volt a dolgom, hogy elhúzzak a szélen és beadjam Albertnek, aki pedig szépen befejelgette a gólokat. Emlékszem, amikor 1967-ben megnyerte az Aranylabdát, akkor aranyos volt, mert megemlítette, hogy ez a mi érdemünk is, hogy ilyen társai voltak. Amikor az ifiből felkerültem a felnőttbe, akkor Csanádi Feri bácsi azt mondta, hogy egy dolgot tegyek: fussak el a szélen és adjam be a labdát Albertnek, utána imádni fognak. A Ferencvárosban játszani hihetetlen élmény!

- Mit üzen a jövő fradistáinak?

- Legyen újra sok Albert, Szőke, Varga, Rákosi, meg a többi nagyszerű játékos. A tehetségek megvannak, de szeressenek futballozni!

Molnár Péter

Szőke Istvánnak az egész Fradi-család nevében kívánunk nagyon boldog születésnapot!