(A címlapképen: balról jobbra Lucsánszky László és Dávid Imre, vagyis a kormányos nélküli kettesek bajnokai a 2019-es World Rowing Masters Regatta versenyen. Forrás: Jochapress)

Régi bajnokaink nyomába eredünk, olyan korábbi Fradi-sportolókat keresünk meg, akikről az elmúlt időben nem nagyon hallottunk, ám érdemes felidézni a sikereiket. Dávid Imrével, klubunk nyolcszoros magyar bajnok korábbi evezősével, a Magyar Evezős Szövetség örökös elnökével a Ferencvárosról, a sikereiről, valamint a visszavonulása után betöltött tisztségeiről beszélgettünk.

- Hogyan kezdett el a Ferencvárosban sportolni?
- Családi hagyomány nálunk a fradizmus, gyerekkoromban édesapámmal rengeteg meccsen voltunk kint még a régi, fatribünös stadionban. A vasárnapi családi ebéd mindig a Fradi meccséhez igazodott, ez az érzés már gyerekként belém ivódott. Az evezés elkezdése sem volt független a Fraditól, egy normafai szánkózás közben leszólított Takács János, a Ferencváros akkori evezős edzője. Ő győzött meg, hogy menjek el evezni, hamarosan az edzésen találtam magam és elkezdődött a karrierem. 

- Milyen volt akkoriban a Ferencvárosban sportolni?
- Akkoriban kivételes dolog volt fradistának lenni, hiszen a rendszer egyfajta „megtűrt” kategóriában tartotta a klubot. Gyanús volt az, aki a Fradiban sportolt, de pont ezért fakadt belőle egyfajta büszkeség is. Rendkívül családias volt a hangulat a klub körül, volt, hogy birkózókat hívtunk meg a versenyünkre, máskor mi látogattuk meg őket, de ezt egyéb szakosztályok sportolóival is gyakran megtettük. Rendszeresen együtt is vacsoráztunk, szórakoztunk, sok szép barátság alakult így ki. 

- Részt vett az 1972-es olimpián. Milyen emlékei vannak a játékokról?
- Egyrészt csalódott vagyok, hiszen az olimpiát megelőző, tengerentúli versenyzőket is felvonultató nyílt Európa-bajnokságon negyedikek lettünk, ezért bíztunk abban, hogy Münchenben is sikerül döntőbe kerülnünk. Sajnos a formaidőzítésünk nem sikerült, végül a hetedik helyen értük célba, de a kisdöntőt megnyertük. A sajnálatos terrortámadás beárnyékolta a játékokat, apró vigasz, hogy a magyar csapat legalább jól szerepelt. 

- Az olimpiai szereplés mellett nyolcszor nyert magyar bajnokságot, részt vett Európa-, valamint világbajnokságokon is. Melyik sikerére a legbüszkébb?
- A nyolc bajnoki címemre azért vagyok büszke, mert mindegyiket más hajóegységben sikerült elérnem. Visszavonulásom után masters korosztályú versenyzőként folytattam a versenyzést Csepelen. Nagy bánatomra a Ferencvárosban nem tudtam ezt megtenni, mert a kilencvenes években megszűnt az evezős szakosztály. A mai napig sportolok, mastersként 12 alkalommal nyertem világbajnokságot. A legközelebb a szívemhez talán a két évvel ezelőtti, Velencei-tavon rendezett világverseny megnyerése áll.

- Hogyan néz ki egy világbajnokságra való felkészülés a masters kategóriában, azaz az élsportolóknál idősebbek között?
- A sport mindig is, így most is az életem szerves része, elfoglaltságtól függően heti 3-4 alkalommal edzünk. Amikor készülünk egy versenyre, gyakran ennél is többször. Emellett rendszeresen járunk orvosi vizsgálatokra is. 

- Visszavonulása után a Ferencvárosban is töltött be tisztségeket, a Számvizsgáló Bizottságot vezette, valamint volt evezős szakosztályvezető is. Hogyan alakult mindez?
- Miután abbahagytam az evezést, pont fiatalításon esett át a szakosztályvezetés. Mivel én voltam a vezérevezős, alkalmasnak találtak arra, hogy én vegyem át az evezősök irányítását. Nagy elánnal kezdtünk hozzá a munkához. Hogy csak egy példát mondjak, dr. Török Zoltán mesteredző emlékére indítottuk el a dr. Török Zoltán Emlékversenyt, amely akkoriban nagy nemzetközi versennyé nőtte ki magát. A Számvizsgáló Bizottság élére végzettségem révén kerültem, mivel közgazdász vagyok. 1989-ben engem javasoltak a bizottság élére és meg is választottak. Amíg meg nem választottak az Evezős Szövetség élére, addig be is töltöttem ezt a tisztséget. 

- Az Evezős Szövetségnek ön az örökös elnöke, valamint a MOB Felügyelő Bizottságát is vezeti. Milyen feladatokkal járnak ezek a tisztségek?
- Közel 20 évig voltam az Evezős Szövetség elnöke, majd miután lemondtam, az evezős közösség az örökös elnökének választott. Erre nagyon büszke vagyok, hiszen én vagyok a Szövetség 127 éves történetében a második örökös elnök, mellettem csak az alapító elnök érdemelte ki ezt. Ma is minden ülésre meghívást kapok, van, hogy részt veszek és elmondom a véleményemet, de tartózkodom attól, hogy a megválasztott elnökséget befolyásoljam. Inkább eseményekre, koszorúzásokra korlátozódnak a feladataim. Az Olimpiai Bizottságnak 1991 óta vagyok a tagja, 1996-ban választottak meg a Felügyelő Bizottság élére, és rendkívül megtisztelő, hogy immár hetedik alkalommal találnak megfelelőnek a tisztség betöltésére. Jelenleg a cégvezetés mellett ez a feladat tölti ki leginkább a napjaimat.

- Ha már az olimpiánál tartunk, jelenleg is zajlanak az idei játékok. Hogyan látja a magyar csapat szereplését?
- Már arra is büszkék lehetünk, hogy ilyen népes csapattal veszünk részt az olimpián. Rengeteg sportágnak sikerült kvalifikálnia magát, ez már önmagában egy nagy eredmény. Ami a csapat szereplését illeti, én 6-8 aranyéremre és 18-20 éremre számítok. Elsősorban a hagyományos sportágakban, de bízom benne, hogy lesz egy-két meglepetés sportágunk is, például a vitorlázásban megszerzett ezüstérem. Büszke vagyok rá, hogy egy magyar evezős, Pétervári-Molnár Bendegúz is részt vett az olimpián, nagy eredmény a legjobb tízbe kerülése. Azt sajnálom csak, hogy nem tudok jelen lenni a versenyeken, a vírushelyzetből fakadó intézkedések miatt csak a televízió marad.

Csermely Gergely