Dzurják József kétszeres NB II-es gólkirályként érkezett a Ferencvároshoz, ahol hamar a szurkolók nagy kedvencévé vállt. A futballpályák közelében mindenki által csak Csöpinek hívott támadó fradistaként is gólkirály lett, később pedig Cipruson és a Maldív-szigeteken is sikerült a legtöbbször a hálóba találnia. A legendás csatárral születésnapja alkalmából beszélgettünk.

- Isten éltesse! Hogyan telik ez a jeles nap?

- Köszönöm szépen, jól esik, hogy gondolt rám a Fradi-család. Délelőtt Mezőkövesden voltam edzést tartani, utána pedig párommal étterembe mentünk és ettünk egy finomat.

- Köztudott, hogy volt egy komoly betegsége, amiből sikerült felgyógyulnia. Ezek szerint minden rendben az egészségével?

- Igen, rendben vagyok. Fél évente járok kontrollra, vérvételre, az állandó ellenőrzés tehát megvan. Szerencsére a nővérem jó donor volt, az ő vérét használva egészségesen tudok élni.

- 1986-ban került a Fradihoz, kifejezetten azért, hogy enyhítse a csapat csatárgondjait. Milyen érzések kavarogtak önben, mikor először öltötte magára a zöld-fehér mezt?
- Gyermekkori álmom vált valóra azzal, hogy a Fradiban játszhattam. Végig kellett járnom a szamárlétrát, de végül összejött. Hálát adok a sorsnak, hogy fradista lehettem. Az NB I-ben pont a Fradi ellen, a születésnapomon mutatkoztam be, két évvel később pedig Dalnoki Jenő hívására, kétszeres NB II-es gólkirályként érkeztem a kilencedik kerületbe. Fantasztikus volt a ZTE elleni bemutatkozásom, három-nullra nyertünk, ebből kettőt én lőttem. A szurkolók az égbe dobáltak a meccs végén, felejthetetlen élmény.

A kétgólos újonc ünneplése. Feledhetetlen pillanatok

- Az első szezonjában rögtön a Fradi házi gólkirálya lett. Hogyan emlékszik vissza az idényre?

- Eredményes szezon volt, annyi tüske maradt csak bennem, hogy gólkirály is lehettem volna, ha nem sérülök le a szezon végén egy hónapra. Remek közösség volt akkoriban a Fradi, összetartó baráti társaság voltunk. Gyakran együtt töltöttük a szabadidőnket is, sokszor mentünk közösen nyaralni például. Szép évek voltak.

- Bár abban az évben lemaradt a gólirályi címről, de 1989/1990-ben ez is összejött, amikor 18 góljával kiérdemelte az aranycipőt.

- Igen, a bajnokság jól indult számomra abban az évben, kilenc meccs után hat góllal vezettem a góllövő listát. Következett egy nemzetközi meccs az Admira Wien ellen, ahol mi hagytuk el vesztesen a pályát. Rákosi Gyula engem tett meg bűnbaknak, így nem kaptam több lehetőséget ősszel. Tavasszal rögtön két góllal tértem vissza a csapatba és onnantól sikerült behúznom a gólkirályi címet.

- Később légiósnak állt, Szabadkán csak pár hetet töltött, majd Ciprusra igazolt. Milyen emlékei vannak arról a két évről?

- Csodálatosak, életem talán legszebb időszakát töltöttem Cipruson. Nagyon népszerű voltam, a mai napig ismerik a nevemet, emlékeznek rám. Rengeteg mai napig tartó barátságot kötöttem, gyakran visszajárok a szigetországba.

- Ezt követően a Maldív-szigeteken futballozott, ahol szintén gólkirály tudott lenni. Hogyan jött ez az egzotikus lehetőség?

- Vácon volt egy térdszalag-szakadásom, miután azon gondolkoztam, hogy végleg befejezem a futballt. Együtt jártam rehabilitációra a sportkórházba ifj. Temesvári Miklóssal, akinek az édesapja a Maldív-szigeteken edzősködött. Három évig volt szövetségi kapitány, negyedik évben pedig elvállalt egy klubcsapatot, az ő invitálására vágtam bele ebbe a kalandba. Nem bántam meg, jól sikerült az a szezon is. Később edzőként is visszatértem a szigetekre, lányom pedig jelenleg is ott él és dolgozik.

- Milyen a maldív labdarúgás színvonala?

- Nehéz összehasonlítani a hazai futballal. Volt, hogy játszottunk felkészülési meccseket szlovák elsőosztályú csapatokkal, nehezen bírtak velünk. Ügyesek, képzettek a maldívok, csak a párharcokban gyengébbek. De a délkelet-ázsiai futballban meghatározó szerepet töltenek be válogatott szinten is.

- Tegnap egyfajta előszülinapi ajándékként továbbjutott a Fradi a Magyar Kupában. Milyenek látja a mostani Ferencvárost?

- Gyerekkorom óta fradista vagyok, minden mérkőzést megnézek. Ha a munkám megengedi, akkor a stadionba is kilátogatok. Néztem a Kispest elleni meccset is, örültem a győzelemnek. Magabiztosan jutottunk tovább, a játékkal is elégedett voltam. Remélem stabilizálódik a csapat és ismét sikerül ismét megnyernünk a bajnokságot.

- Említette, hogy a mezőkövesdi utánpótlásban dolgozik. Hogyan lett Matyóföldön edző?

- Érdekes, hogy hogyan alakult ez. Feleségemmel Miskolcon élünk, én Kazincbarcikán kezdtem el edzősködni, voltam pályaedző, majd vezetőedző is. Tavaly lejárt a szerződésem, munkanélküli voltam. Épp bicikliztem Miskolcon, amikor összefutottam a mezőkövesdi sportigazgatóval, aki felajánlotta, hogy dolgozzak náluk. Elfogadtam az ajánlatot, jelenleg az U-13-as csapattal foglalkozom.

Edzői tanácsok Szűcs Mihálynak egy öregfiúk-meccs előtt

- Emellett a Fradi öregfiúk csapatát is ön vezeti. A bajnokság jövő hétfőn indul, a csapat a harmadik helyről várja a tavaszi folytatást. Milyen megérzései vannak a tavaszi szezonnal kapcsolatban?

- Ünnepnap számomra minden hétfő, amikor találkozhatok és edzést tarthatok a srácoknak. A legutóbbi négy évben mi voltunk a bajnokok, idén nem vezetjük a bajnokságot, de ettől függetlenül optimista vagyok, bízom benne, hogy ebben az évben is a mi nyakunkba kerül az aranyérem. A csapatunk kissé öreg már a vetélytársakhoz képest, a törzsgárda már ötven fölött van jóval, de ettől függetlenül remek csapatunk van.

Csermely Gergely