Hamarosan egy évtizede lesz annak, hogy korábbi labdarúgónk, Bánki József a Zöld és fehér magazin főszerkesztőjeként szolgálja egyesületünket. Dodi – immáron friss Gyulai István-díjasként – ugyanazzal a lelkesedéssel készíti magazinunkat, mint a kezdetekkor. Interjúnkban is elsősorban a magazinról és annak közösségteremtő fontosságáról beszélgettünk.

- Nemrégiben a Magyar Sportújságírók Szövetségétől Gyulai István-díjat kaptál, amihez ezúton is gratulálunk.

- Pedig sokáig nem is tudtam, hogy engem díjaznak, sőt, amikor először szóltak, hogy hivatalos vagyok a díjátadóra, azt hittem, valami tréfa, esetleg „kandikamera” van az egész mögött. Eszembe jutott, amikor Pásztor Józsi barátom buzdítására a tatai edzőtáborban, ahol a Fradi és a Békéscsaba együtt edzőtáborozott, álinterjút készítettem a lila-fehér csapat egyik játékosával, Ottlakán Mihállyal. Volt a Lakat T. Károlynak egy, „100 kérdés, 100 válasz” című rovata az egyik sporthetilapban, gondoltam, megcsinálom a szomszédszobában lévő Ottlakánnal. Másfélórás interjút készítettem, Pásztor Józsi sírva nevetett mellettem, szó esett a fagylaltevési szokásáról, a sztrapacska elkészítéséről, arról, hogy melyik a kedvenc mozdonya, s hogy tervezi-e a szlovák nyelv elsajátítását. Aztán milyen az élet, fél évvel később a Békéscsaba az ő góljával nyert ellenünk.

Bánki József elismerése. Fotók: MSÚSZ/Cseh Péter

- Ha folytatni akarnám a viccelődést, azt mondanám, valószínűleg nem ezt díjazták most…

- Persze, a tréfát félretéve az elmúlt évtizedekben voltam napilapos, hetilapos, dolgoztam a Népszavánál, a Sztár Sportnál, az Origónál, hosszú évek óta pedig a Zöld és fehér magazinnál. Én még sohasem kaptam kitüntetést, nem is ezt tartottam a legfontosabbnak, hiszen máig játékosnak tartom magam és igazi megtiszteltetés, hogy az elmúlt évtizedekben vérbeli újságírókkal dolgozhattam együtt. Nagyszerű társaságban, jó érzéssel vettem át a díjat, amit belül a Fradi és a Zöld és fehér magazin elismerésének is tartok.

- Mi a legfontosabb feladata most a Zöld és fehér magazinnak?

- Egyre inkább próbálunk a fiatalok felé fordulni. Persze, tudom, hogy digitalizált világ van, és nehéz ez a vállalkozás. Én úgy nőttem fel, hogy kiterítettem az újságot, és átolvastam az elejétől a végéig. Ma már más világ van, de törekedni kell rá, hogy újfajta megoldásokkal megszólítsuk őket is. Szerencsére mondhatjuk, hogy olyan klubmagazinunk van, amelyről a világ sok-sok pontjáról elismerően szóltak. Fontos, hogy ez nemcsak egy klubmagazin, hanem - ahogy a címlapon is olvasható - sportkultúra- és életmódmagazin egyben. Ahogy a Ferencváros sem csak a sportról szól, hanem kultúráról, felelősségvállalásról, összetartozásról, úgy ezt a Zöld és fehérbe is igyekszünk átültetni. Persze, nem a külföldi visszajelzések a legfontosabbak, hanem az, amikor a vidéki örömfocik alkalmával visszük a magazint a helyieknek, és látjuk, milyen szenvedéllyel, örömmel olvasgatják. Országszerte mindig nagy hírverést csapunk a klubnak.

- Mit tartasz az elmúlt tíz év legnagyobb sikerének?

- Azt, hogy tudjuk tartani a minőséget, továbbá sok olyan visszajelzés érkezik, hogy a magazin méltó a klub hírnevéhez. És, hogy az emberek érzik: őszintén, szívvel, mély fradizmussal készítjük a lapot. Sok telefont, emailt kapok, ahol nagyon pozitív kritikákat fogalmaznak meg az emberek. Persze, az mindig célunk, hogy minél többen olvassák a magazint. Kilenc éve a lap ára sem változott,  most először fog emelkedni. Ahhoz, hogy tartani tudjuk a 76 oldalas lapszámot, a minőséget, a sok fotót, a különleges vendégszerzők cikkeit, ahhoz elengedhetetlen, hogy ennyi év után a 395 forintos árat megemeljük. Így is a piacon kapható hasonló magazinok közül a legkedvezőbb ára a Zöld és fehérnek marad. És lesznek új előfizetői akciók, megéri megrendelni a magazint, ami az identitásunk része. Reméljük, olvasóinknak továbbra is szívügyük marad a Zöld és fehér magazin. Ahogyan nekünk is az, hiszen a szerzői gárda nagy része előfizetője a lapnak, sőt, a Groupama Arénában is bérletes Fradi-drukkerek vagyunk.

- A számtalan sportoló mellett rengeteg neves művész, zenész is interjút adott a magazinnak. Van kedvenced ezek közül?

- Valóban nagyon sokan tiszteltek meg minket a szereplésükkel. A teljesség igénye nélkül Miklósa Erika, Balázs Fecó, Thuróczy Szabolcs, Farkas Bertalan, Jakupcsek Gabriella, Bodrogi Gyula, Reviczky Gábor, Csukás István vagy régi barátaim, Eperjes Károly és Dörner György. Azt nagyon sajnálom, hogy Komár Lacival és Payer Öcsivel már nem tudtunk beszélni. Öcsi óriási fradista volt, minden évben megvette a 12-es szektorba a bérletét, ott ült a kalapjában és Fradi-sálban a lelátón, pont most lenne nyolcvan éves.

- Mit várhatnak a jövőben a szurkolók a Zöld és fehértől?

- Örömet, szeretetet és felelősséget. A múlt, a jelen és a jövő egyaránt benne lesz a lapban. A legnagyobb erőnk a múltunk, de fontosak a fiatalok, az utánpótlásképzés, s ahogy a klubot, úgy a magazint is mindig a jelen csapata viszi előre. Azt szeretnénk, ha minél többen elsajátítanák a fradizmus összetartó érzését, ami nélkül mi nem is tudunk létezni.