Tóth Potya István nem csak a pályán alkotott maradandót klubunk színeiben, hanem a második világháború borzalmaiban is megmaradt embernek.

Tóth Potya István ezév október elején Zugló posztumusz díszpolgára lett, míg 2021 februárjában a FradiMédia egy dokumentumfilmmel emlékezett meg klubunk példaképéről. 2022. december 6-án, kedden pedig a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, a Ferencvárosi Torna Club, valamint Budapest Főváros XIV. kerülete, Zugló Önkormányzata összefogásával elhelyeztük a holokauszt áldozatául esett Tóth Potya István botlatókövét egykori lakóhelyén, a XIV. kerület Telepes utca 41. számú ház előtt. Az eseményen beszédet mondott a Ferencvárosi Torna Club elnöke, Kubatov Gábor, Kirschner Péter, a MAZSIKE elnöke, valamint Horváth Csaba polgármester.

- Tóth Potya István igazi csapatjátékos volt, klubunk büszkesége, aki ember maradt az embertelenségben – hangsúlyozta beszédében az FTC elnöke, Kubatov Gábor.

A botlatókő nem csupán a fizikai értelemben vett megbotlásra utal, hanem arra is, amikor elakadunk egy gondolatnál, és nem tudunk továbblépni. 1943 és 1945 között emberek milliói tűntek el Európa városaiból, falvaiból – legtöbbször anélkül, hogy bármi nyom maradt volna utánuk. A botlatókövek ezeket a hiányzó nyomokat teszik újra láthatóvá. Egy embert csak akkor felejtenek el végleg, ha nevét is elfelejtik – vallja Gunter Demnig német szobrászművész, az akció kezdeményezője. A művész kis betonkockára applikált réztáblába vési az elhurcoltak nevét, születésük, valamint meggyilkolásuknak helyszínét és időpontját. Az így készült botlatókövet az áldozat utolsó – még szabad akaratából választott – lakhelyének bejárata előtt a járdába illesztik be. Mára Európa-szerte több ezer ház bejárata előtt „botolhatnak” bele a városok és falvak lakói a környékükről elhurcolt szomszédok személyes történetébe. Elhaladva a botlatókövek mellett egy pillanatra érzékelhetővé válik az addig történelmi múltba utalt rettenet, és az ismeretlen nevek mögött tragikus sorsok rajzolódnak ki. A szöveg egyértelmű, a kő elmozdíthatatlan.

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület a művésszel való együttműködés segítségével Magyarországon már több, mint 500 követ elhelyezett.

Tóth István 1891. július 28-án született Budapesten. A Keleti pályaudvar melletti „nyolcházban” nevelkedett. Itt nevezték el őt barátai először Potykának, később Potyának.

1912-ben került a Ferencvároshoz, és tizennégy éven át, 1926-ig a zöld-fehéreket erősítette. A Fradival kétszer nyert bajnokságot és Magyar Kupát. Összesen 372 mérkőzésen szerepelt csapatunkban, 128 gólt szerzett.

Játékos-pályafutását a Ferencvárosban fejezte be, ezt követően az egyik legjelentősebb magyar labdarúgóedző lett. Az 1920-as években kezdeményezője volt az első trénerkollégiumnak. Ő volt hazánkban az első, aki edzőnaplót vezetett, valamint számos, addig nem használt elemet épített be az edzéseibe, mint például a bemelegítés, vagy a téli alapozás.

Ő volt a Ferencváros első hivatásos edzője. 1925-től 1930-ig irányította csapatunkat, ezalatt három bajnokságot, egy KK-t és két Magyar Kupát nyert a csapattal. 1929-ben az ő irányításával 3-2-re legyőztük az egy évvel később az első világbajnokságot megnyerő uruguayi válogatottat. Ezt követően dolgozott két olasz csapatnál, a Triestina és az Internazionale együttesénél is. 1943-ban újabb egy évig volt a Ferencváros edzője.

Tóth Potya István a második világháború idején tartalékos tiszti szolgálatot teljesített. Tagja lett egy, a sportemberek baráti társasága révén szervezett ellenállási csoportnak, ahol különleges szerepe volt. Mint tartalékos tisztnek, rendelkezésére álltak katonai és légiós igazolványok, iratok és eszközök. Ezekkel több üldözött embertársán segített. 1944. december 5-én a nyilasok rajtaütöttek a csoporton, annak egész vezérkarát, köztük Tóth Potya Istvánt is letartóztatták. 1945. január 3-án a Fő utcai börtönből előbb a Parlamentbe, majd 10-én vissza Budára, a Várban lévő Belügyminisztérium pincéjébe szállították őket. 1945. február 6-án reggel Tóth-Potya Istvánt és Kertész Gézát minden tárgyalás és ítélet nélkül kivégezték.

2021-ben az FTC kezdeményezte, hogy a budapesti Dohány utcai zsinagóga udvarán, a Wallenberg emlékparkban található márványtáblára kerüljön fel Tóth Potya István neve is azok közé, akik a vészkorszakban zsidó életeket mentettek. Napjainkban pedig klubunk felterjesztette nevét és tetteit a jeruzsálemi Jad Vasem Intézethez abból a célból, hogy megkaphassa a Világ Igaza kitüntetést.

Tóth Potya István emlékét örökké megőrizzük!