Őrült, feszült hangulat, óriási tempó, csúcskézilabda – a Fradi-Győr mérkőzések állandó jellemzői. A háromból kettő szerdán este is megvolt, az iram azonban ezúttal elmaradt attól, amit általában a két csapat összecsapásain megszokhattunk, igaz, ezen se lepődhettünk meg. Itt is, ott is volt ugyanis hiányzó bőven, épp ezért logikusnak tűnt, hogy senki nem rohanja el az elejét.

A gólok így is potyogtak, negyed óra alatt tizenöt esett (7-8), a védekezés se itt, se ott nem szuperált, a különbség idáig nem is nőtt egynél nagyobbra. Nálunk a beállókból volt hiány, a vendégeknél pedig az átlövőkből, bár a sérüléssel bajlódó Kisfaludy Anett és Ana Gros is keretben volt a rangadón, sőt, utóbbi a hetesekhez be is állt.

A játékrész derekán kisebb törés jött a játékunkba, elöl elrontottuk a helyzeteket, hátul pedig gyorsan kaptunk gólokat, és 10-14-nél, a 22. percben Elek Gábor időt is kért, hogy rendezze a sorokat. Jól sikerült mindez, hiszen az egyperces szünet után háromszor találtunk be zsinórban, és egyetlen gólra közeledtünk. Átlövőinknek, Klujber Katrinnak és Emily Bölknek nem igazán ment a játék, de a jobbátlövőbe beszálló Kukely Anna hasznosan és eredményesen kézilabdázott a játékrész második felében. Kétszer is támadhattunk az egyenlítésért is, de mindkétszer belehibáztunk, a szünetre pedig Andrea Lekics szerencsés góljának köszönhetően egygólos hátrányban mehettünk (15-16).

A fordulás után Klujber két góllal jött vissza a pályára, illetve Bíró Blanka bámulatos formában állt be a kapuba – a csarnok meg szinte „ráomlott a pályára”, olyan volt a hangulat. Szinte tökéletesen védekeztünk, Bíró meg bravúrokat hozott, ha mégis helyzetbe került az ETO, így Ambros Martínnak mínusz háromnál, 21-18-nál időt kellett kérnie. Nem volt ezzel vége a fantasztikus sorozatnak, s bár olykor szerencsénk is volt a lövéseinknél, senki nem bánta ezt, 25-19-nél extázisban tombolt jó ezerkétszáz fradista.

Ezt követően sajnos rendezte kissé sorait a Győr, de inkább a kihagyott helyzeteink okoztak problémát, hármat kaptunk zsinórban, Elek Gábor pedig érezhetően jó ütemben tette le a T-betűt a zsűriasztalra. Dragana Cvijics emberfelettit harcolt a falban, a társak meg is találták sokszor a labdával, ennek pedig mindig gól vagy hetes volt a vége.

Nehezen ment a gólszerzés a következő néhány percben, de az időkérés után Bölk betalált, hátul meg Bíró zseniális volt, sorban fogta a győri lövéseket, a hatékonysága ötven százalék fölé kúszott, így Szöllősi-Zácsik gólja nyolc perccel a vége előtt újra közte ötöt jelentett. Cvijics tovább növelte a fórt (29-23), a szurkolókkal együtt tombolt, csaknem leszaggatta magáról a mezt – a legjobb meccsét játszotta a Fradiban, és nagyon közel érezhettük a sikert.

Martín időt kért, hét támadóval küldte vissza csapatát, de hiába került ziccerbe Blohm, Bíró védte a lövését, a túloldalon meg Szöllősi-Zácsik okosan gyalogolt át a győri falon (31-24).

Káprázatos egyéni teljesítmények és lenyűgöző csapatjáték alapozta meg a fantasztikus sikert, amely szurkolóinkkal talán az elmúlt két gyengébb teljesítményt is feledteti. A végén még a gólkülönbségre figyelhettünk, és bár bosszankodtunk, hogy az utolsó percben két hetest is elrontottunk, Szöllősi-Zácsik az utolsó győri támadásnál labdát szerzett, végig rohant, és az ő gólja zárta le a csatát.

Padlón voltunk a hét végén, de dobbantottunk egy hatalmasat, legyőztük a Győrt, és a vesztett pontok tekintetében a bajnoki tabella élére álltunk!