Az elmúlt hetekben alighanem az is pontosan megértette Zorán nagy sikerű dalának első sorait, aki eddig nem figyelte különösebben a mondanivalóját: „Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.” Hiszen – és maradjunk csak a sportnál, sportolóknál – a sokszor kényszernek, kötelességnek érzett edzésről is kiderülhet, hogy valójában iszonyatosan hiányzik, ha megvonják az embertől. A hasonlatnál maradva azt pedig kijelenthetjük, hogy szerdán délután női kézilabdázóink arcáról is az tükröződött, hogy igencsak „megszomjaztak” március közepe óta…

Hozzávetőlegesen két hónap után ugyanis újra edzésbe állt a csapat, azóta pedig még több idő telt el, hogy legutóbb így, Ferencvárosként találkoztak a társak, hiszen a lezárás előtt a keretünk jelentős része a magyar válogatottal készült a végül elhalasztott olimpiai selejtezőre. Szóval, fél négy magasságában szállingóztak a játékosaink az Elek Gyula Aréna bejáratánál – és a mosoly letörölhetetlen volt az arcokról.

„Úgy fel vagyok dobódva, hova is kell most menni?” – érdeklődött például Kovacsics Anikó már az aulában. Kedden a DIAGNOSTICUM Zrt. szervezésében a Neumann Diagnostics Kft. laboratóriuma elvégezte a koronavírus-járvány miatt szükséges vizsgálatokat, majd, miután mindenkinél negatív eredményt hozott a teszt, szerdán már edzhetett is a társaság. A kihagyás hosszúságát jól érzékelteti, hogy a bemelegítés előtt Elek Gábor a híres-hírhedt passzcselét – úgy tesz, mintha elkérné a lasztit, aztán, amikor valaki jóhiszeműen felé hajítja, akkor odébb lép, hogy a passzoló visszahozhassa a távolba guruló labdát… – mindkét Háfra-tesónak eladta. Pedig, elhihetik, nemcsak ezerszer látták, hanem már rég meg is tanulták ezt a trükköt.

„Szülők, férjek nem küldtek nekem semmit? Furcsállom…” – szúrta oda a lányoknak az eligazítás elején Gábor utalva rá, hogy két hónap után végre „elcsalta” őket otthonról, s bár a hangulat amúgy is olyan volt, mint a valaha volt leghosszabb nyári szünetet követő első találkozásnál, ezzel még több derűt csempészett a pályára.

„Újra tanulunk járni, aztán Noni is felegyenesedik, majd tarkón dobáljuk egymást…” – vázolta folytatásképp még mindig a poén eszközével élve a következő hetek programját, végül pedig komolyra is fordította a szót. „Azért is szorgalmaztam, hogy ha lehetőség van rá, minél előbb elkezdjük az edzéseket, mert égető szükség van rá, hogy kézilabda jellegű mozgásokat végezzünk. Nagyon kérek mindenkit, hogy figyeljen magára, megpróbáljuk visszahozni azokat az automatizmusokat, amelyek most kicsit eltűntek.”

Aztán végre valahára elkezdődhetett az edzés, eleinte olyan futóiskolai gyakorlatok is előkerültek, amelyeket itt ritkán lehet csak látni, de, persze, ilyen újrakezdésre is elvétve van csak szükség. A testnevelés órákról ismerős gyakorlatoknál előnyben volt a társakhoz a sérülése után most már óvatosan visszatérő Tóth Nikolett, aki még csak a múlt héten érettségizett, jó húsz percet követően pedig jött a labda, vele meg a passzok, az átadások és a könnyű lövések. Kissé talán recsegtek az ízületek, és a mozdulatok is sarkosnak tűntek, illetve holnap izomláz is jelentkezhet, pedig normál esetben egy ilyen szintű foglalkozást követően ennek nyoma se lenne.

A közel sem maximális erővel végzett lövő gyakorlatokért Duleba Norbert felelt, a kapusedzőnk kifogyhatatlan az efféle kapusokat megmozgató, de a játékosoknak is hasznos feladatokból, így hát egyre másra húzta elő a cilinderből az újabbakat. Közben a vezetőedző a mozdulatokat figyelte, javította, ha valakinél hibát látott, nem sokkal később pedig megállapította, hogy jobb állapotban látja a játékosait, mint várta.

Az edzés utolsó húsz percét prevenciós gyakorlatok töltötték ki, kilenc állomáson dolgoztak kézilabdázóink kétszer negyven másodpercet, a köztes pihenőkben meg folyamatosan egymást ugratták. Tévedtünk, ha azt hittük volna, hogy erre a napra elfogytak Elek Gábor poénjai, a levezető ötperces kocogás után még bedobta a lányoknak, hogy „Rég nem láttalak titeket ilyen jól edzeni…”, de aztán hozzátette, hogy a helyzethez képest valóban rendben talált mindent.

A csapat, ahogy jött, úgy ment is, a fokozott biztonsági előírásokat betartva az öltözőt nem használják a játékosok, de azzal a tudattal a távozás is mosolygós volt, hogy holnap újra edzésre lehet jönni. A tervek szerint június közepéig lesz közös csapat edzés hetente háromszor, majd július 6-án kezdődik az új szezonra való felkészülés.