Nem sok jó emléket őrizhettünk a meccs előtt a Hala Tivoli sportcsarnokból, de ha valami pozitívum mégis megmaradt az előző idényben elszenvedett vereség (33-26) után, akkor az az, amit a mintegy háromszáz, a helyszínen a csapatot támogató szurkolótól kapott akkor együttesünk. A szurkolóink most is itt voltak, és szembesülhettek azzal, hogy a szinte üresen kongó lelátó legfelső csücskébe száműzték őket. Nem tudni pontosan, hogy miért, de a vendégszektor pályához közelebb eső felét egy hatalmas Krim-logóval takarták le, de a mieink hangja így is leért a pályáig – persze, amikor épp nem üvöltöttek a hangszórókból a szlovén slágerek…

A legtöbb, amit a csapat tehetett, hogy a pályán úgy teljesít, hogy azzal elveszi, vagy legalább csökkenti a helyiek lelkesedését – és az első percekben ez jól is működött. Janurik Kinga védésekkel szállt be a meccsbe, közben elöl jól működött a tavaly még a Krimnél szereplő Andrea Lekics által irányított gépezet, öt perc után 5-2-re vezettünk! Ettől aztán olyannyira felébredt ellenfelünk, hogy négyszer talált be zsinórban, úgyhogy a legjobb ütemben érkezett Szöllősi-Zácsik Szandra gólja. Átlövőnk arról beszélt a meccs előtt, hogy előbb a saját gátjainkat kell ledönteni, úgy lehetünk sikeresek, nos, ez a bomba alkalmasnak tűnt erre. Nagy kár, hogy nem sokkal később Daria Dmitrieva szabálytalansága nyomán megsérült, és nem is térhetett már vissza a pályára. A szlovének orosz irányítója piros lappal bűnhődött, de egyébként is röpködtek a kétperces büntetések, látszólag alacsonyan volt a két észak-macedón játékvezető ingerküszöbe, harminc perc alatt a piros lapon kívül is kiosztottak hét kiállítást, hármat a Krimnek, négyet nekünk.

A huszonharmadik percig a hazaiak vezettek, egy-két gólon ingadozott a különbség, 12-10 után azonban elsősorban Klujber Katrin és Angela Malestein remek befejezéseinek köszönhetően átvettük a vezetést (12-13). Kis híján a szünetre is előnnyel mehettünk, de az utolsó másodpercben még megítéltek egy hetest a Ljubljanának, Stanko pedig nem hibázta el sajnos (15-15).

Ez azonban nem okozott törést, sőt! Ha lehet, még jobban kezdtük a második játékrészt, mint az elsőt, négyet lőttünk egymás után, pedig közben Dragan Adzics időt is kért egyszer. Janurik, Klujber és Malestein mellé mindig felzárkózott valaki, hol Emily Bölk, hol Andrea Lekics villant fontos pillanatban, és ennek köszönhetően 25-19-nél először már hattal is elléptünk. Nem nyugodhattunk meg, mert a Krim jött, próbálkozott, nem adta fel, és a meccs következő időszakában viszonylag könnyen lőtte a góljait, de amíg mi is szinte minden támadásunkból betaláltunk, addig nem volt probléma.

Sokáig Janurik Kinga is mindig akkorra tartogatta a védéseit, amikor előtte a kollégája is elkapott egy lövést, így öt gólnál közelebb az ötvenharmadik percig nem ért vissza a Krim (25-29). Megtorpantunk ez után, támadásban kevés volt a mozgás, és az elrontott helyzeteink után átrohant rajtunk a Ljubljana, így maradt még izgulnivaló a végére is - három és fél perccel a vége előtt kettőre csökkent az előny (27-29). Márton Gréta Lekics parádés gólpasszából lőtt gólja igazi nyugtatóval ért fel, Béatrice Edwige találata pedig lezárta a legfőbb kérdéseket: legyőztük a Krim Ljubljanát!