Női kézilabdacsapatunkhoz nemcsak új vezetőedző, Martin Albertsen érkezett a nyáron, hanem az ő munkáját minden téren segítő másodedző, az ugyancsak dán Allan Heine is. Kettejük munkakapcsolata nem újkeletű, és az összeszokottság tökéletesen megfigyelhető a pályán, illetve azon kívül is. Hogy milyen személyiség Allan, mi az edzői filozófiája, hogyan osztják meg a feladatokat, vagy épp mit csinál, amikor nem a kézilabdával foglalkozik? Most megtudhatják!

Lassan egy hete érkezett Magyarországra, mostanra újdonsült otthonát is elfoglalta – milyenek az első tapasztalatai a fővárosunkban?

Voltam már néhányszor Budapesten korábban is, akkor már láttam egy keveset a városból. A mostani, persze, egészen más, de nagyon tetszik minden, az atmoszféra, a ferencvárosi sporttelep, ahol eddig a legtöbb időt töltöttem. Egyébként a belvárosban élek, élvezem az ott tapasztalható hangulatot, nagyszerű az egész.

Ha már említette, hogy sok időt töltött a klub sporttelepén, mi a véleménye az FTC-ről?

Számos klubnál megfordultam már pályafutásom során, de azt már most nyugodtan mondhatom, hogy a Ferencvárosban tapasztalom a legprofesszionálisabb környezetet, amit egy edző megkívánhat. Úgy gondolom, hogy ezekkel a körülményekkel és a nagyszerű stáb segítségével új szintre emelhetjük a csapatot, és sikeresek lehetünk.

Nem sok edzésen vannak túl, de ebben a szituációban az első foglalkozások is izgalmasak lehettek. A tervek szerint zajlik minden?

A felkészülés elején vagyunk, amikor mind mi, edzők, mind pedig a játékosok izgatottak. Kiváló játékosokról beszélünk, így az edzéseken is magas a játék színvonala, erre számítottunk is, és nagyon tetszett, ami az első héten láttam.

Fiatalon kezdett edzősködni. Mikor döntötte el, hogy erre a pályára lép?

Nagyon korán abbahagytam a játékot, tizenéves koromban térdsérülést szenvedtem, amely után nem tudtam a folytatásban magas szinten kézilabdázni. Az edzői karrierem szintén korán, 20 éves koromban kezdődött, volt, hogy nálam húsz évvel idősebb játékost edzettem… 27 évesen dolgoztam először professzionális szinten edzőként, elégedett vagyok az eddig elértekkel, és alig várom az új kalandot a Fradival.

Hogyan írná le a saját edzői filozófiáját?

Először is, szerintem a legfontosabb, hogy minden nap érezzük jól magunkat a munkában. A célom mindig az, hogy a játékosaimból a képességeikhez mérten kihozzam a maximumot, szeretnék az erősségekre koncentrálni, és azokat tovább fejleszteni. Természetesen van, amin kell javítani, de pozitív filozófiával lényegesen egyszerűbbé válnak a dolgok.

Milyen a munkakapcsolata Martin Albertsennel? Hogyan alakul a munkamegosztás önök között?

Majdnem két évig együtt dolgoztunk a svájci válogatottnál, a legfontosabb feladatom, hogy támogassam Martint az edzéseken és a mérkőzéseken, a tervezésben, az adatok elemzésében. A célunk, hogy mindig a lehető legjobb döntést hozzuk meg és ideális atmoszférát alakítsunk ki a csapat számára.

Új ország, új város, új csapat, ráadásul távol a családtól – mennyire nehéz ezt megszokni?

Ez nem egyszerű, pláne, ha feleséged és három gyereked van, de amikor megkaptam az ajánlatot és elmondtam a családomnak, a két idősebb gyerekem nagyon boldog volt és azt mondta, mindenképp jönnöm kell. S mivel a családom maximálisan támogatott, nem volt kérdés, hogy a Fradinál folytatom. Természetesen meg fognak látogatni a szezon során többször, nekik is egy jó tapasztalat lesz, hogy megismerjék Magyarországot és Budapestet.

Egyelőre szinte minden percét a munka teszi ki, de mit csinál egyébként, ha van egy kis szabadidő?

Imádok futni, bár most van egy kisebb Achilles-sérülésem, ezért inkább edzőterembe járok, de szeretem a golfot és egyébként minden sportot. Azért is örülök, hogy itt vagyok a Ferencvárosnál, mert szeretnék más sportágak eseményeire is kilátogatni, a labdarúgócsapat Bajnokok Ligája-selejtezőjét például a helyszínen néztük meg.

Azt már bizonyára tudja, hogy az FTC-nél mindig a legmagasabb szint a célkitűzés, de mit vár ön ettől a feladattól?

Nem is kérdés, hogy ez óriási kihívás. Nagyszerűen sikerült az előző szezon a csapatnak, hiszen megnyerte a Magyar Kupát és ott volt a Bajnokok Ligája döntőjében is. Azért vagyunk itt, hogy még profibbá tegyük az együttest és minden jó dolgot átmentsünk az előző idényből a mostanira. Tudom, hogy nagyok az elvárások, de szeretjük a kihívásokat, ezért vagyunk itt.