Debreczeni-Klivinyi Kinga sokak örömére 2018-ban elkötelezte magát a Ferencvároshoz, de a válogatott átlövő pechjére még a klubváltás létrejötte előtt súlyos vállsérülést szenvedett. Kinga a rehabilitációt már klubunk felügyelete mellett végezte, de a lövő válla így sem lett olyan, mint amilyen a sérülése előtt volt. Az idény végén távozó játékosunkkal az FTC-nél töltött időszakról beszélgettünk.

Összegeztél már magadban?
Debreczeni-Klivinyi Kinga: Nem igazán, pedig most lett volna rá időm… Csak épp a bejelentésig bíztam benne, hogy javul a helyzet, hogy lesz folytatás, vagy legalább, hogy edzeni tudunk majd együtt a lányokkal. Most már azonban realizáljuk lassan, hogy maximum egy évzárót lehet majd összehozni.

Milyen volt ez a közel két év?
D.K.K. Nagyon jól éreztem magam, nem tudok rosszat mondani, és végtelenül sajnálom, hogy nem úgy alakult, ahogy elterveztem. Illetve, ahogy Gábor is tervezte.

Kerestél már okokat?
D.K.K. Az elején, a sérülésem után nem gondoltam, hogy nem lesz újra olyan a vállam, mint régen, úgy álltam hozzá, hogy a rehabilitáció hat hónapja után minden rendben lesz. Ez viszonylag jól is alakult, ősszel egyre jobban jött vissza a régi énem, aztán a válogatottban megint rásérültem – ott, az nagyobb szívfájdalom volt, azt éreztette velem, hogy talán nem jön rendbe teljesen. Nem adtam fel, de a sérülés rányomta a bélyegét erre a két évre, az előző nyáron is újra elkezdett fájni.

Pedig a szurkolók és a vezetők is nagyon várták, hogy zöld-fehér mezben is azt a szintet hozd, amit korábban az Érd, a Vác és a magyar válogatott mezében.
D.K.K. Mint ahogyan én is magamtól, de az élet ilyen, valamiért ez itt most nem adatott meg – más területen adott, a sportban pedig elvett. Ha néhány év múlva visszatekintek majd a pályafutásomra, erre az időszakra biztosan lesz hiányérzetem, mert úgy jöttem ide, hogy azt mondtam, végre feljebb léptem egy szintet, most igazán megmutatom. Nagyon szerettem volna, de nem tudtam.

Mi marad meg legélénkebben az emlékeidben?
D.K.K. A hazai Bajnokok Ligája-meccsek hangulata… Nem sok játékos tapasztalhatja meg, hogy milyen hangulatot teremtenek a szurkolóink a meccsek alatt és után, sosem fogom ezt elfelejteni. Örök élmény marad, főleg a Bucuresti elleni tíz gólos győzelem, de a bajnokikra is szívesen emlékszem vissza.

Sokan mondják, hogy az utóbbi két évben a személyiséged is változott, hogy kivirultál. Te észreveszed ezt magadon?
D.K.K. Magamon nem veszem észre, de azt biztosan tudom, hogy imádtam ebben a légkörben lenni, minden nap boldog voltam. Ritka az ilyen szerintem a sportban, de minden nap jól éreztem magam a csapattársakkal, az edzővel, az edzések közben és azon kívül is. Nagyon fog hiányozni a közeg, és biztosan hiányozni fog, hogy minden nap találkozzak a legjobb barátnőmmel, Blanival. De látom magam előtt az új kihívásokat, szeretném visszanyerni a meccsformát, mert az elmúlt időszakban nem sok időt töltöttem a pályán. A régi Kingi nem nagyon jöhet már vissza, de bízom benne, hogy van annyi rutinom, hogy hozzá tudom segíteni a leendő csapatomat a sikerekhez.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

"A hazai Bajnokok Ligája-meccseink hangulatát sosem felejtem el..." 💚🤞 Debreczeni-Klivinyi Kinga két évet töltött a Ferencvárosban, s most megmutatunk tíz róla készült különleges fényképet. 📸 A Kingával való beszélgetést elolvashatjátok a Fradi.hu-n, link szokás szerint a bioban! ☺️ ▪️▪️▪️ @kingi15 ▪️▪️▪️ #ftckezilabda #KlivinyiKinga #hndbl #handballplayer #handballpassion #Fradi #FTC #Ferencváros #kézilabda #realhandball #feelhandball

FTC-Rail Cargo Hungaria (@ftc_kezilabda) által megosztott bejegyzés, Ápr 17., 2020, időpont: 9:09 (PDT időzóna szerint)