Először telt meg az idény során az Érd Aréna, s ha valami, ez igazán mutatja, hogy milyen fejlődésen ment keresztül az idény során női kézilabdacsapatunk. Kellett is a támogatás, hiszen óriási kihívás előtt állt: a csoportelső, a belső posztokon három norvéggal támadó Team Esbjerg következett. Nemcsak a dánok, hanem talán a teljes női kézilabda legnagyobb ásza jelenleg Henny Reistad, épp ezért volt nagy szó, hogy Böde-Bíró Blanka az első percekben három lövését is hatástalanította. Ezzel miénk volt a kezdés, kétgólos előnybe kerültünk (3-1), de sajnos egyáltalán nem bizonytalanította el a vendégeket, 5-4-nél először náluk volt a vezetés.

Alaposan át kellett gondolnia a születésnapos Allan Heinének a mieink taktikáját, miután a kirobbanó formában kézilabdázó, a teljes BL-mezőny góllövőlistáját vezető Andrea Lekics egész héten betegséggel küszködött, csupán egyetlen edzésen tudott részt venni. Klasszis irányítónk kezdett, védekezésben egyébként is pihenhetett, de tíz perc elteltével jönnie kellett a nála tizenhét évvel fiatalabb Simon Petrának. Fordulatos meccs volt egyébként, de az első félidőben végig jól álltunk a lábunkon, stabil volt a védekezés, ha felállt fallal fogadhattuk ellenfelünket, támadásban pedig látványos akciók után szereztünk gólokat. Csak épp az Esbjerg nem véletlenül nyert nyolcszor kilenc forduló alatt, azt érezhettük, hogy minden rossz támadásunkat megbünteti: elképesztő sebességgel kezdett ellentámadást, és sokszor kiszolgáltatott helyzetben állt a kapuban Böde-Bíró. Így is tudott olykor megoldást, de nagyon meg kellett becsülni minden labdát elöl, hogy aztán legyen idő hátul Tomori Zsuzsannának és Béatrice Edwige-nek elfoglalni a helyét.

A már korábban említett nehézségek miatt fontos volt, hogy megfelelően el legyen osztva a terhelés, ezért is örülhettünk annak, hogy Dragana Cvijics, Klujber Katrin, Emily Bölk és Angela Malestein is gólerősen játszott. A szünetre egygólos előnnyel és nagy buzdítás mellett mehettek játékosaink, de érezhető volt, extra kell a második félidőben is a vezetés megtartásához.

Nem kezdtünk jól a fordulás után, Andrea Lekicsen sajnos túl nagy nyomot hagyott a betegség, és a támadásbeli bizonytalanságainkat villámgyorsan büntette Reistad vagy Nora Mörk. Huszonnégy dán gólból tizennyolcat lőtt a két klasszis, nem tudtunk velük mit kezdeni, és a negyvennegyedik percben a meccs során először mínusz háromról kellett kapaszkodni.

Őrült energiát tettünk bele, és bár nem volt annyira dinamikus a támadójátékunk, se annyira stabil a védekezésünk, mint az első félidőben, ott loholtunk riválisunk mögött. Klujber, majd Simon tudott gólt lőni, de Bölk helyzete kimaradt, közte egy helyett ismét három lett, sőt, Mörk találata után már négy.

Túl sokat hibáztunk elöl, Kukely ziccere is kimaradt, Breistol ellenben nem hibázott, 25-30-nál eldőlni látszott a meccs. Két villámgyors Cvijics-góllal még egyszer felcsillant a remény, de aztán sajnos ismét visszaállt a közte öt. Mindent megtett a csapat ezen a délutánon, nem igazán érheti kritika, talán épp egy egészséges Andrea Lekics hiányzott ahhoz, hogy pontot szerezzünk a csoportelső ellen.