Európa-bajnok korábbi klasszis beállósunk nemrég a Fradi TV-ben mesélt karrierjének emlékezetes pillanatairól, ezúttal pedig 50. születésnapja alkalmából beszélgettünk a jeles nap megünneplésről, a járvány okozta nehéz időszakról és arról, mi hiányzik neki a legjobban az elmúlt hetekből.

- Szívből kívánunk nagyon boldog születésnapot. Hogyan telik majd ez a szép nap?
-  Nagyon köszönöm! Ez mindig változó, főleg attól függ, hogy milyen időszakban vagyunk, illetve hogy kerek évfordulót ünneplünk-e. Ugye az április mindig az edzések és bajnoki mérkőzések sorozatából áll, de azért a családommal és a baráti körömmel is rendre megünneplem a születésnapomat. A kerekebb ünnepeket azért nagyobb létszámmal és nagyobb bulival ünneplem meg.

- A mostani sajnálatos helyzetben mennyiben lesz más ez a születésnap, főleg, hogy kerek évfordulót ünnepelsz?
- Amikor megtudtam, hogy milyen intézkedések lesznek a járvány miatt elszomorodtam, mert látható volt, hogy nem csak egy-két hétig tart, hanem akár hónapokig is. Anyukám volt nagyon aranyos, mert kérdezte, hogy köszönt így fel engem. Mondtam neki, hogy legyünk egészségesek, aztán majd megtartjuk. Sajnos ez egy ilyen dolog, belekerültünk a közepébe és nincs mit tenni, át kell vészelni és akkor utána jöhet a nagy buli. A mostani alkalomra, még áprilisra terveztem egy szűkebb, családiasabb összejövetelt Budapesten, de beszéltem a barátokkal is, mert ugye egy tiszai buli szervezése szempontjából nem mindegy, hogy kinek mikor lehet jó. Sajnos végül el sem kezdtem szervezni, mert jött a járvány. 

- Akad olyan emlékezetes születésnapod, amelyre nagyon szívesen gondolsz vissza?
- A 40. szülinapom nagyon emlékezetes volt. Kömlő, ahol felnőttem, nagyon közel helyezkedik el a Tiszához és úgy gondoltam, hogy azt a jeles napot ott szeretném nagyon megünnepelni. Júniusban lejöttünk egy hosszúhétvégére a „kis brigádommal”, Kökény Beával, a Fiedler testvérekkel, Tóth Beával, Szarka Évával és a többiekkel. Nagyon-nagyon jól sikerült, úgy, hogy még öt éven keresztül visszajártunk a Tiszára.

- Hogyan telnek a napjaid edzések és mérkőzések nélkül? Hogyan sikerül a kis csapatoddal tartani a kapcsolatot?
- A gyerekeknek mindig feltöltjük egy közös Viber-csoportba az otthon elvégzendő gyakorlatokat. Így tartom velük a kapcsolatot, de már nagyon hiányoznak, de így vannak ezzel ők is. Hiányzik a labda, a fradis közeg, szóval nehezen viselik. Nekem annyiból könnyebb a helyzetem, hogy februárban felújítottam a lakásomat és még van bőven mit csinálni. Eltelnek a napjaim a dobozolással, a pakolással, a takarítással. Néha azért magamnak is tartok egy kis edzést, lejárok kondizni, futni.

- Mennyire nehéz feldolgozni neked és nekik, hogy a nagy rangadók helyett most a négy fal között kell lenni?
- Nagyon nehéz, mert minden korosztályunk nagyon jó bajnokságban játszik és ilyenkor tavasszal fokozódnak az izgalmak. Április arról szólt volna, hogy sorra jönnek a nagyobb mérkőzések, a rangadók, majd nagy csaták zajlottak volna a helyezésekért az országos döntőkben. A lányok ilyenkor annak ellenére, hogy érezni rajtuk a szezon fáradtságait, nagyon be vannak zsongva, mert lassan vége az idénynek. Nehéz és nem könnyű őket motiválni, hogy csinálják egyedül vagy a testvérrel, mert ők csapatjátékosok. Kiskoruk óta együtt, csapatként, a Fradi csarnokában küzdenek a sikerekért. Ahogy nekem, úgy nekik is ez és a Fradi az életük, szóval most nehéz a helyzet.

- Gondolom azért így is megtalálják a módját, hogy szeretett edzőjüket felköszöntsék.
- Amikor együtt vagyunk, akkor a születésnapomat mindig megünneplik, én is viszek ilyenkor süteményt. Azért szép szám ez az ötvenes és biztos vagyok benne, hogy nemcsak telefonon, de majd a közösségi médiában is sokan köszöntenek fel. Nagyon örülök minden kedves köszöntésnek és annak is, hogy még mindig ilyen sok embernek az eszébe jutok.

Pádár Ildikónak az egész Fradi-család nevében kívánunk nagyon boldog születésnapot!