Az FTC igen vaskos történelemkönyvének aranyoldalain ott lesz a helye 2023-nak is, s a lassan magunk mögött hagyott évnek az egyik legnagyobb csattanóját női kézilabdacsapatunk szolgáltatta.

Nézzük, milyen is volt az óév az FTC-Rail Cargo Hungaria számára!

Január

Nagyon kemény sorozattal robbant be 2023 első hónapja, hiszen a lányok hét mérkőzést játszottak január 7. és 28. között – felemás sikerrel. Norvégiában, a címvédő Vipers otthonában nem várt ránk könnyű meccs, de így sem hiányzott sok ahhoz, hogy egy ponttal, elégedetten térjünk haza (27-26). Négy nappal később aztán a döntetlen már jókora csalódást jelentett a DVSC ellen, hiszen hatgólos előnyt leadva veszítettünk pontot az Elek Gyula Arénában a bajnokságban (30-30). A Krim Ljubljana elleni (37-26) magabiztos siker a BL-csoportban némileg gyógyír volt a kudarcra, a DKKA elleni győzelem pedig a kötelezően megoldott kategóriába tartozott (26-33), Brestben azonban hiába reménykedtünk bravúrban, végül nem jött össze (24-21). Január utolsó két meccsén négy pontot szereztünk, de két eléggé eltérő összecsapáson: míg az MTK ellen kínkeservesen, ötgólos hátrányból fordítva nyertünk (36-37), addig az Alba elleni hazai találkozót már nem bíztuk a véletlenre (37-22).

Február

A BL-csoportkör utolsó két fordulója februárra maradt, s ezzel együtt a továbbjutás eldöntése is – a hazai, Bietigheim elleni meccs tűnt egyszerűbbnek, de a telt ház, az elképesztő erejű szurkolás is kellett ahhoz, hogy a lányok előbb a nyomást, majd az ellenfelet is leküzdjék. Az első félidő végén még hátrányban voltunk, végül azonban öt góllal nyertünk (28-23), majd így már tét nélküli mérkőzésen az Odense vendégeként is két pontot gyűjtöttünk (25-28), amivel a csoport negyedik helyén zártunk. A kettő között ugyanakkor újabb pontot veszítettünk a bajnokságban, ezúttal a Mosonmagyaróvár vendégeként (22-22). Emiatt a 2022 decemberében hat góllal legyőzött ETO utolért minket, s eldőlt, hogy csak akkor lehetünk bajnokok, ha Győrben nem kapunk ki. A hónapot két papírforma-győzelemmel zártuk, a Budaörsnél tizenhét (37-20), az Érdnél huszonkét góllal (19-41) góllal voltunk jobbak.

Március

Március fő eseménye a Buducsnoszt elleni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő volt. Az előző két idény csalódása ott volt mindenki fejében, de ezúttal nem énekelték ki a sajtot a szánkból: ha nem is elsöprő fölénnyel, de a párharcot végig kézben tartva, kettős győzelemmel (24-28 és 27-22) abszolváltuk a legjobb nyolc közé jutást. Ezen a párharcon kívül márciusban még négy mérkőzést játszott és nyert meg együttesünk, amely tehát százszázalékos hónapot zárt! A Siófok (35-29), a Vác (21-30) és a NEKA (40-20) ellen a bajnokságban győztünk, 28-án pedig a Magyar Kupában is bemutatkoztunk: a Vácot felülmúlva (34-28) jutottunk a négyes döntőbe.

Április

Rögtön a hónap első napján jött a Győr elleni idegenbeli csúcsrangadó, amelyen a szurkolóinkon semmi sem múlt, ötszázötvenen utaztak el a mérkőzésre. Csalódniuk kellett ugyanakkor, mert ezen a napon nem volt esélyünk, már a szünetben kilenc volt közte, végül tizenegy góllal kaptunk ki (31-20), és hellyel-közzel biztossá vált, hogy másodikként zárunk a bajnokságban. Az idény korrigálására volt még azonban két lehetőség – a Magyar Kupában és a Bajnokok Ligájában. Előbbi sorozat négyes döntőjét április 22-én és 23-án rendezték. Az MK-hétvége házigazdája ezúttal Tatabánya volt, s címvédő együttesünk mellett még a Győr, a DVSC és az MTK jutott a négy közé. A szombati elődöntőből az MTK ellen a papírformának megfelelően masíroztunk tovább: az első játékrész közepén tizenhárom (!) gólt lőttünk zsinórban, végül pedig nagyon kényelmesen, 39-23-ra nyertünk. Másnap jöhetett a döntő a DVSC-t egyetlen találattal felülmúló győriekkel szemben. A bajnokságban ősszel mi, tavasszal meg az ETO nyert nagy különbséggel, ezúttal viszont szorosan alakult a találkozó – a szünetben egy gól volt a hátrányunk. Érezhető volt, hogy egy kis javulás sokat jelenthet, de a fordulás után nem jött még egyből az előrelépés. Üldöztük a győrieket, egyenlítésig el is értünk többször, de tovább nem – egészen az ötvenötödik percig, amikor végre átvettük a vezetést. Klasszikus meccs lett, hősies küzdelemmel, óriási szívvel, és hatalmas győzelemmel! Janurik Kinga bravúrja tette fel az i-re a pontot, ugyanúgy, mint egy évvel korábban: megvédte Magyar Kupa-címét női kézilabdacsapatunk, amely összességében tizennegyedszer hódította el a trófeát. Ilyen siker után mindenki abban bízott, hogy a hónap végén a BL-negyeddöntő első felvonásán a Metz ellen előnybe kerülünk, de nem így történt. Európa legjobb formában lévő csapata várt ránk, és az odavágón a franciák meg is mutatták, hogy miért voltak veretlenek ekkor már bő fél éve. Jól játszottak, a mi nagy akarásunk pedig kapkodássá vált, így végül jelentős hátrányba kerültünk hazai pályán (26-32).

Május

A csalódás ellenére a Debrecent – számunkra tét nélküli rangadón – idegenben is legyőztük május második napján (26-29), és Metzben, a visszavágón is ez volt a cél. A győzelem vágyával utaztunk Franciaországba, de a hazai pályán összeszedett hatgólos hátrány tudatában józan ésszel nem reménykedhettünk továbbjutásban. Csakhogy a sportban nem mindig a józan ész számít, s ezen a napon kisebb csodát hajtott végre együttesünk: még a szünetben is döntetlenre álltunk, a párharc utolsó félidejét azonban zseniális játékkal héttel nyertük meg, és történetünk során először bejutottunk a FINAL4-ba. Május hátralévő része szinte már az erre való felkészülésről szólt, a Kisvárda (33-22), a DKKA (31-24), az Alba (15-35) és az MTK (38-27) elleni bajnoki is ennek volt alárendelve, de így is magabiztosan nyertük mindet. Utóbbi ezek közül annyiban mindenképp említést érdemel, hogy ezen a találkozón búcsúzott az Elek Gyula Arénától tétmérkőzésen a legendás csapatkapitány és edző, Szucsánszki Zita, valamint Elek Gábor.

Június

Az utolsó tánc azonban még hátra volt… A Bajnokok Ligája-csoda ugyanis folytatódott, már azzal a hangulattal is, amit a női klubkézilabdában világrekordot jelentő húszezer néző teremtett a budapesti MVM Dome-ban, és még csak ezután jött az Esbjerg elleni elődöntő, amelyet négygólos hátrányból fordítottunk meg. Az ötvenötödik percben vettük vissza a vezetést először, majd Emily Bölk két másodperccel a lefújás előtt lőtt a kapuba, s adott ezzel pillanatokat az örökkévalóságnak (30-29).

Ez volt a csúcspont, mert bár másnap jöhetett a Bajnokok Ligája-döntő, a jóval esélyesebb Vipers ellentmondást nem tűrően kézilabdázott. Noha a szünet előtti percekben visszakapaszkodtunk egy gólra, a második játékrész első öt percében hármat kaptunk zsinórban, közben pedig a védelmünk oszlopa, Tomori Zsuzsanna is piros lapot szedett össze, s ez végül eldöntötte a finálét (28-24).

Csodálatos BL-menetelés végén ezüstéremmel zárt együttesünk, amelyet vastapssal köszöntött a teltházas MVM Dome közönsége.

Szeptember

Jelentős változás történt 2023 nyarán női kézilabdacsapatunknál, hiszen távozott az együttes vezetőedzője, Elek Gábor, valamint a csapatkapitány, Szucsánszki Zita is – a kispadra Martin Albertsen ült, másodedzőként pedig Allan Heine érkezett. Két szép győzelemmel indítottuk az új idényt, a DKKA-t 44-21-re, a Békéscsabát 42-26-ra múltuk felül. Korán, szeptember 9-én rajtolt a Bajnokok Ligája is, de számunkra nagyon rosszul, a Metz ellen messze voltunk a pontszerzéstől (25-38). Gyorsan kellett rendezni a sorokat, mert hétközben már jött a Győrt legyőző Mosonmagyaróvár, amelyet szoros meccsen végül felülmúltunk (30-27). Ez az ingadozás sajnos megmaradt szeptember második felére is: a Bajnokok Ligájában pont nélkül maradtunk, a bajnokságban viszont ragyogóan meneteltünk. A hónap utolsó napján aztán végre pontot szereztünk, igaz, a Rapid Bucuresti elleni döntetlennel se lehettünk boldogok, hiszen hat góllal is vezettünk már.

Október

A mérkőzést követően Martin Albertsen és a Ferencváros - Martin Albertsen kérésére - közös megegyezéssel szerződést bontott, a csapat irányítását az addigi másodedző, Allan Heine vette át. Az új tréner a Vác és a Kozármisleny kötelező legyőzésével indított, s bár Esbjergben még szoros vereséget szenvedett vele a csapat, október 28-án az addig veretlen Ikast legyőzésével (37-36) végre megtört a jég a BL-ben is.

November

Arról azonban a százszázalékosan teljesített november „tehet”, hogy az őszt pozitívan zártuk. A Budaörs ellen kiszenvedett egygólos siker is két pontot ért, ugyanúgy, mint a Lubin kétszeri felülmúlása (35-22 és 23-35), de a csúcspont kétségkívül a legnagyobb rivális, a Győr 28-22-es legyőzése volt. A teltházas Elek Gyula Arénában olyan hangulat uralkodott, mint amilyen máshol a világon nem nagyon tapasztalható ebben a sportágban, és a szurkolók a meccs után is hosszan ünnepelték a csapatot. Innen folytatjuk majd 2024-ben: a Bajnokok Ligájában meg kell harcolni a továbbjutásért, a bajnokságban pedig lépéselőnyben vagyunk a riválisokkal szemben.