Szurkoló, vezető, újságíró, mindenki egyetértett abban, hogy az átlagosnál fontosabb mérkőzés előtt állt női kézilabdacsapatunk. Az Esbjerget fogadta a Bajnokok Ligája csoportkörének negyedik fordulójában, és a rosztovi bravúr megteremtette az esélyt arra, hogy a tabella élén haladjon – csak épp ehhez a soron következő, a hozzánk hasonló erejű csapatok ellen is nyerni kell a meccseket. A dán riválist is ebbe a kategóriába soroltuk, mert bár norvég klasszisaival és a mezőnyből kimagasló átlövőivel egyértelműen a legjobbakhoz közelít, a céljaink eléréséhez hazai pályán ezeket a pontokat be kell gyűjtenünk.

Ehhez feltétlenül jól jött, hogy betegsége után Szöllősi-Zácsik Szandra, Hársfalvi Júlia, illetve súlyos vállsérülése után most először Szucsánszki Zita is a keret tagja lehetett, s ott volt a kispadon a válogatottban megsérülő Bíró Blanka is. Ellenfelünk ugyanakkor nélkülözte Mette Tranborgot és Marit Rosberg Jacobsent, így meglehetősen szűkös létszámban, csupán tizenkét játékossal indult harcba, igaz, legnagyobb ásza, a tavalyi FINAL4 legértékesebb kézilabdázójának megválasztott Henny Reistad ott volt a pályán.

És húzta is a dánok szekerét… Ahogyan várható volt, a vendégek megpróbálták lassítani a játékot, hogy spóroljanak az energiával, de a támadásoknál Reistad villámgyors ritmusváltásaival rengeteg ziccert teremtett társainak vagy magának. Nem működött jól a védekezésünk, de legalább az Esbjergé sem – potyogtak a gólok. Az első negyed órában egy-egy gól volt a csapatok között (ide is, oda is billent a mérleg nyelve), utána viszont mi fogtunk jó szelet, és 11-8-nál, a tizenhetedik percben Jesper Jensen kért időt. A játékrész végéhez közeledve azonban újra lendületbe jött ellenfelünk, néhány hibánkat kihasználta, és egyenlített, sőt, a vezetést is átvette, de a dudaszó előtti másodpercekben Klujber Katrin legalább döntetlenre hozta az állást.

Vagyis épp azt kaptuk az első harminc percben, mint amit vártunk: nehéz, küzdelmes, izgalmas találkozót.

És a folytatásban sem kellett csalódni ebben… A kapuba jött Bíró Blanka, és már tíz perc alatt jó néhány védést bemutatott, így bár a második félidő első gólját az Esbjerg lőtte, Angela Malestein szemfüles találatával már újra mi vezettünk. Csak valahogy Reistadra kellett volna megoldást találni – veszedelmesen jól játszott az ifjú klasszis, kilencedik gólja után megint mínusz kettőről kellett kapaszkodnunk, negyed órával a vége előtt. Ha bíztunk is benne, hogy a hajrára elfárad majd az Esbjerg, akkor az utolsó tíz percben már inkább úgy tűnt, hogy elmarad a holtpont. Egyenlítettünk, majd megint kétgólos hátrányba kerültünk, az idő pedig vészesen fogyott. Rikke Vestergaard Poulsen sajnos a legrosszabb pillanatban kezdett el jól védeni, valahogy mindig hozzátett egyet, amikor nekünk igazán kellett volna a gól.

A zsenialitását ezen a napon is igazoló Angela Malestein ugyanakkor tartotta a lépést Reistaddal, 10-10 gólnál járt mindkét játékos, miközben az utolsó percben döntetlennél támadhattunk. Poulsen védte Grbics lövését, majd a vendég tréner fél perccel a vége előtt időt kért (31-31).

Őrülten izgalmas pillanatok voltak ezek, izzott a csarnok, mindenki állva követte az eseményeket. Bíró is védett, majd még egy dán lövés ment fölé, és hat másodperc maradt hátra, amikor Elek Gábor is időt kért. Sajnos a hatosunktól kellett indulni a támadással, és ellenfelünk természetesen emberfogással védekezett, így csak a túlsó térfél feléig értünk, onnan próbálkozott lövéssel Emily Bölk, de nem járt sikerrel.

Két pontot reméltünk, egy lett belőle, de a közönség - teljes joggal - állva köszönte meg a csapatnak a megalkuvást nem tűrő játékot. Nem ezen a napon nyújtotta együttesünk a legjobb teljesítményét, épp ezért komoly fegyvertény, hogy így is veretlen maradt.