Kulcsmeccs várt női kézilabdacsapatunkra a Bajnokok Ligája-csoportkör tizenharmadik fordulójában: nyernünk kellett ahhoz, hogy bebiztosítsuk helyünket a sorozat egyenes kieséses szakaszában. Az ősz elején kirobbanó formát futó, majd a világverseny utáni hullámvölgyéből lassacskán kikecmergő Bietigheim ellen ugyanakkor pokolian nehéz hatvan percre számíthattunk. Elvégre ott lehetett a fejekben, hogy Németországban csúnyán kikaptunk, másrészt a teher, a nyomás is óriási volt a lányokon. De reméltük, szentül hittük, hogy hazai pályán, az Érd Arénát színültig megtöltő szurkolótáborunk támogatását élvezve túllendül a csapat minden nehézségen – még azon is, hogy a pénteki edzésen bokasérülést szenvedett Dragana Cvijics nem lehetett keretben.

Egyik legjobbunk kiválása azt is jelentette, hogy beállóban egyedül Kisfaludy Anett maradt bevethető, illetve ismét Alicia Stolle igyekezett őt tehermentesíteni. A meccs a kapusok párbajával kezdődött, és gyakorlatilag az egész első félidőt végig kísérte, hogy Bíró Blanka és Szikora Melinda felváltva hozta a bravúrokat.

Xenia Smits góljára Klujber Katrin két bombával válaszolt ötven másodperc leforgása alatt, és ez rögtön fel is pörgette a hangulatot, igaz, a vendégek szélsője, Veronika Mala gondoskodott róla, hogy olykor elhalkuljon a csarnok. Hullámzó harminc percet láthattunk, egyszer a németek lőttek zsinórban hármat, majd mi is megtettük ugyanezt, és összességében a hibák számából érzékelhető volt, hogy mindkét oldal tisztában volt a helyzet súlyával. A játékrész utolsónak hitt támadásánál Szöllősi-Zácsik Szandra ragyogóan szerzett labdát, ám Smits utolérte őt, még mielőtt a túloldalon lőhetett volna, s végül német góllal zárul a harminc perc, de ez a momentum is jól szemléltette, hogy mennyire fordulatos a találkozó (10-12).

Nem bántuk volna, ha a szünet után is fordulat jön, nagy nem is kellett, csak kicsit precízebb támadójáték és jobb helyzetkihasználás, ha cserében a védekezés feszessége megmarad. Tartalék látszólag volt még a csapatban, elvégre Márton Gréta és Emily Bölk is többet hibázott eddig a tőle megszokottnál, viszont Cirjenics-Kovacsics Anikó beszállása pozitív volt. Irányítónk a visszatérése után először kapott szerepet igazi téthelyzetben, és két hetes kiharcolásával jelezte, hogy egyre jobb a formája. A vendégek lerohanásaival ugyanakkor meggyűlt a bajunk, többször is másodperceken belül feleltek a góljainkra, ezen is feltétlenül javítanunk kellett a siker érdekében.

A hozzáállás, az elképesztő elszántság megvolt ehhez, és a ledfal mögül a meccset figyelő – mit figyelő, őrjöngve szurkoló! – Dragana Cvijics és Béatrice Edwige kettőse hűen tükrözte mindezt. A harmincnyolcadik perc körül Angela Malestein góljai tartották közel a Bietigheimet, aztán, miután nagy nehezen ismét egyenlítettünk mínusz háromról, mintha megtört volna a jég, még hármat lőttünk, vagyis összességében 6-0-s sorozatot futottunk (20-17).

Ezen a tájékon lett olyan a légkör a lelátón, illetve olyan a mieink sebessége a pályán, amelyben úgy éreztük, megvan a helyes ösvény, csak végig kell menni rajta, de volt még idő a végéig, vagyis észnél kellett lenni. Bölk és Szöllősi-Zácsik is nagyon feljavult, Klujberrel kiegészülve hárman húzták leginkább a szekeret támadásban, míg hátul Bíró Blanka bravúrjai jelentettek rengeteget. Két elrontott lövés azonban elég volt ahhoz, hogy újra közel kerüljön a Bietigheim, négyről kettőre olvadt a különbség, jött is Elek Gábor időkérése az ötvenharmadik percben (22-20).

Nem volt izgalommentes a következő periódus, hiszen a közte egyért is támadhattak a vendégek, de nem tudtak ilyen közel érni, és az utolsó két percben már megnyugodva figyelhettük a történéseket. Eldőlt a meccs Klujber gólja után, mázsás kövek gördültek le játékosainkról, de akárhogyan is, a lényeg, hogy kiharcoltuk a győzelmet, s ezzel együtt a továbbjutást.