„Hogy elérjük a célunkat, ahhoz itt győznünk kell!” – adta ki a >>parancsot<< a csapatkapitány, Kovacsics Anikó a Thüringer HC elleni Bajnokok Ligája-mérkőzés előtt. Az emlegetett cél, ugyebár a legjobb nyolcba kerülés, ahhoz pedig a középdöntő megkezdése előtti állapothoz képest legalább egy helyet előre kell lépnünk. Ehhez a matematika és az erőviszonyok ismerete szerint a Krim Ljubljana és a Thürigner ellen kellene annyi pontot szerezni, hogy épp ezt a két csapatot végül magunk mögé küldjük, a harmadik ellenfél, a Győr ellenében bravúr lenne a pontszerzés. Vagyis, győzni kellett a Wiedigsburghalléban, de ott ez nem szokott könnyű lenne, mert a THC legyen akár gyengébb formában is, vagy épp sérülésektől sújtva, saját közönsége előtt mindig óriási elszántsággal kézilabdázik.

Arról nem is beszélve, hogy ha kis túlzással egy fél idényre elegendő buta hibával ajándékozzuk meg úgy negyed óra alatt, akkor nagyon könnyen tűzbe jön. Ez történt, na meg, hogy Elek Gábor a negyedik percben kezébe vette az idő kérést jelző zöld táblácskát, s ez ugyancsak sokat mondó jelenet volt. A zsűri asztalra ekkor még nem tette le, de jól látszott rajta, hogy végtelenül bosszús az „üresen” eladott labdák és az előre megbeszélt taktika be nem tartása miatt. Úgy vezetett 5-1-re a Thüringer, hogy különösképpen erőlködnie sem kellett, Lydia Jakubisova villámgyorsan bezúdított hármat a jobbszélről, de a beálló körüli védekezésünk sem működött. Még szerencse, hogy a támadójátékunkkal tudtuk kompenzálni a védelmünk gyengélkedését.

 – mondta találóan végül a tizennegyedik percben, 10-6-nál időt kérő Elek Gábor a játékosainak, utalva arra, hogy a sikerhez sokkal több koncentrációra van szükség. Azt nem állíthatjuk, hogy a hibák ezzel elfogytak, de legalább már csökkent és nem hízott ez után a különbség – Nerea Pena mondjuk sokat tett ennek érdekében. Óriási kedvvel és pontossággal tette a dolgát klasszisunk, és az első harminc percben tizenkettő (!) gólt szerzett.

A fordulás után nem követtük el ugyanazt, mint a meccs elején, vagy legalábbis a Thüringer nem volt már annyira éles (mert mi továbbra sem brillíroztunk…), de a vezetést jó ideig nem sikerült még átvennünk. A védekezésünk valamelyest stabilabbá vált, és Bíró Blanka is jó ütemben fogta a labdákat, de elöl újra jöttek a hibák. Klivinyi Kinga és Márton Gréta beszállása azonban fordulatot hozott, és végre előnybe kerültünk. Ahogyan ez megtörtént, a hazaiak egyből elővették a hét a hat elleni játékot és nem hagyták magukat leszakítani. Iszonyatosan küzdős lett így a meccs hátralévő része, de a lényeg, hogy a vezetést már nem adtuk ki a kezünkből. Márton Gréta és Klujber Katrin rettentően fontos gólokat szerzett, így Nerea Pena mellett őket is feltétlenül érdemes kiemelni.

Ha nem is szép játékkal, de győztünk! Illetve, ezen kívül még feltétlenül pozitív, hogy három magyar játékosunk debütált ma a Bajnokok Ligájában - Horváth Dóra, Klujber Katrin és Zsiborás Luca is most először lépett pályára a legrangosabb nemzetközi kupasorozatban.