Túlzás lenne azt állítani, hogy félelmetes hangulat fogadta női kézilabdacsapatunkat a Bemax Arénában. Noha a bemelegítés alatt az itt már megszokott módon megzenésített szurkolói rigmusok szóltak a hangszórókból, a lelátón a mintegy százötven fős gyermekhad jelentette a hangos többséget. Örömteli, hogy magyarok is voltak a sportcsarnokban, hét honfitársunk buzdította a lányokat. A bemutatásoknál egyébként a mieinket erősítő, de podgoricai születésű és pályafutása jelentős részét ott is töltő Itana Grbics is közel akkora ovációt kapott, mint a hazai játékosok. Ha már Itana – egy helyi szurkolója várta, amikor a csapatbusz megérkezett, a rövid beszélgetés közben kiderült, hogy az idősebb férfinak nincs pénze a belépőre, ezért irányítónk maga vette meg a jegyet.

Így ez az úr is láthatta, hogy Janurik Kinga parádéjával indult a meccs. Noha az első gólt a támadásait a mérkőzés elejétől rendkívül lassan szövögető Buducsnoszt szerezte, kapusunk a következő percekben futószalagon szállította a bravúrokat, és ennek köszönhetően hamar négygólos előnyt építettünk (1-5). Bojana Popovics rögtön időt kért, mi pedig azért szoríthattunk, hogy csak el ne altassa a mieinket a gyorsan jött, magabiztos vezetés a papírforma szerint gyengébb együttes ellen. Nem volt alaptalan a félelmünk, de legalább 7-7, vagyis újra döntetlen után megint sikerült egy fokozattal feljebb kapcsolni, és a játékrész hajráját már ismét háromgólos előnyben kezdtük (8-11). A Budu azonban megmutatta, hogy az idei Bajnokok Ligájában miért tudott négyszer is viszonylag szoros meccset játszani, egy másodpercre se adta fel, és a szünetig újfent egálra hozta az állást (13-13).

A hazaiak tömték labdával a beállójukat, Tatjana Brnovicsot, illetve rengeteg betöréssel próbálkoztak, és sajnos ezzel sok gondot okoztak. Hét (!) hétméterest harcoltak ki az első félidőben, és mindegyiket be is lőtték, vagyis a góljaik több, mint felét így szerezték.

Nekünk bezzeg nem ment hetesből, a második félidő elején kettőt is megfogott Anastasija Babovics, ezzel pedig tűzben tartotta csapatát, amely 13-15 után hármat lőtt zsinórban.

Küzdeni kellett, mert ezen a napon nem volt meg a csúcsteljesítmény, de abban bízhattunk, hogy a végére több erő marad bennünk még úgy is, hogy a szerdai, DVSC elleni rangadó, na meg a szeptember óta tartó rohanás szemmel láthatóan sokat kivett játékosainkból. Döntetlennél fordult a meccs az utolsó negyed órába, ám a következő öt percben kétszer szerencsénk is volt (végre!), illetve Márton Gréta és Szöllősi-Zácsik Szandra épp jókor villant (20-23).

Popovics időt kért, és hét mezőnyjátékossal küldte támadásba övéit. Két-három gólon ingadozott a különbség, nem tudtunk tovább lépni, sőt, az ötvenötödik percben egyre olvadt a vezetésünk. Különleges meccs volt, és Angela Malestein teljesítménye gyakorlatilag egy az egyben leképezte azt – klasszis, zseniális megoldásai után hátul gyermeteg hibákat vétett. Csak nyerjünk valahogy, gondolhattuk a hajrában, és az ötvennyolcadik percben karnyújtásnyira kerültünk a sikertől. Aztán még közelebb: Klujber villant, és végre hátradőlhettünk, két perc maradt, néggyel vezettünk.

Nem adta magát tehát könnyen a Buducsnoszt, sőt, de küzdelemből is jelesre vizsgázott csapatunk, vagyis újabb két pont kerül a Ferencváros neve mellé a Bajnokok Ligájában aratott századik győzelemnek köszönhetően.