Jó kedvűen, felszabadultan melegítettek játékosaink az Érd Arénában, Janurik Kinga akaratlanul még a helyi induló dallamára is reagált, persze, jó tíz év elegendő idő ahhoz, hogy a fülbemászó nóta megragadjon. Kapusunk, valamint Kisfaludy Anett is most először lépett pályára ellenfélként tétmérkőzésen abban a sportcsarnokban, ahol korábban minden napját töltötte. Igaz, mióta a Bajnokok Ligája-meccseink helyszíneként is az érdi létesítmény szolgál, a többieknek se kell különösebben bemutatni az öltözőfolyosót vagy a pályát.

Reméltük, hogy a hangulat később se romlik, mert fontosnak érezhettük, hogy a gyengén sikerült Kisvárda elleni Magyar Kupa-bronzmeccs után jó játékot mutatva folytatjuk bajnoki menetelésünket. Bár a lányok fejében csak ez a mérkőzés járhatott, Elek Gábor vezetőedző fejében már biztosan ott volt a szombati, DVSC elleni rangadó is, ezért szerette volna, hogy a lehető leghamarabb eldöntsük a két pont sorsát, s a kulcsjátékosok több pihenőt kaphassanak.

A cél ugyanez volt vasárnap is, vagyis láttuk, hogy nem mindig megy ez csak úgy, magától, de szerencsére szerdán este sokkal jobban nézett ki a mieink játéka. Janurik Kinga kezdett a kapuban, s meg is hálálta a bizalmat, már az első percekben védésekkel segítette az egyébként lendületesen, ötletesen és energikusan kézilabdázó csapatot.

Az érdiek 2-2-ig, az ötödik percig tudták követni a tempónkat, majd elsősorban szélsőink, Angela Malestein és Márton Gréta vezérletével folyamatosan növeltük az előnyünket. Horváth Roland, a hazai tréner hiába kért időt már a nyolcadik percben, nem tudott vele változtatni a meccs összképén. Nagyon könnyedén kerültünk helyzetbe, és szinte minden támadásunkat góllal fejeztük be, így a szünetre 23-8-as előnyünk tudatában mehettünk. Örömteli volt, hogy a lelátókon mindenütt ferencvárosi szurkolók ültek, két-háromszázan biztosan a mi sikerünkért szorítottak. Illetve, jól szórakoztak akkor is, miután a siker már nem volt kérdés.

A második félidő elején nagyjából többet hibáztunk, mint egészen addig, ennek következtében hat percet kellett várni az újabb Fradi-gólra, de ebben az időszakban is csak kettővel tudta csökkenteni a különbséget az Érd. Ahogy aztán Emily Bölk megtörte a csendet, megint kinyílt a gólzsák, bő tíz perc alatt tízszer vettük be a kapust is cserélő ellenfelünk kapuját. Közben Janurik kicsit sem adta lejjebb a szintet, sőt, bőven ötven százalék fölötti hatékonysággal védett, ziccerek és hetesek egész sorát fogta. Támadásban Kovács Anett szórta meg magát nagyon, szélről és indulások után is könnyedén, elegánsan használta ki a lehetőségeit.

Nagyon magabiztosan győztünk, de fontos lesz nagyon gyorsan rögzíteni, hogy szombaton egészen más légkörű és színvonalú összecsapás vár ránk a Debrecen otthonában. És ezt alighanem a szurkolóink is pontosan tudják - ezért érkezett a szerda este legnagyobb "Mindent bele!" rigmusa a lefújást követően...