Aligha kérdés, hogy az Érden elszenvedett tízgólos vereség alaposan felbőszítette a CSM Bucuresti-et, ezek alapján pedig várható volt, hogy a „visszavágón” iszonyatosan nekiugrik majd a mieinknek. Így is történt, a románok az első támadásoknál folyamatosan gyömöszölték a labdát Crina Pinteának, aki aztán a fizikai paramétereit kihasználva >>ütötte-verte<< a védőinket. Ha meg nem a beállót hozták játékba, akkor Cristina Neagu és Andrea Lekic zúdított védhetetlen gólt. Szóval, kissé ijesztően hatott, amit láthattunk, de kisvártatva a mi lányaink is felvették a kesztyűt!

Bíró Blanka fogott néhány ziccert, Danick Snelder és Csiszár-Szekeres Klára eltüntette a méretbeli különbségeket és tartottuk a lépést a hazaiakkal. Úgy tűnt, a lányok – ahogyan Elek Gábor remélte – valóban kissé dühösek lettek a románokra az elmúlt másfél napban történt apró, de annál bosszantóbb kellemetlenségekért, amelyekkel a felkészülés vált nehezebbé.

A lényeg, hogy abszolút méltó ellenfelei voltunk a CSM Bucuresti-nek, s ha bal szélről jobban kihasználjuk a lehetőségeinket, akár több góllal is vezethettünk volna. A másik oldalról Lukács Viktóra viszont parádésan szállította a gólokat, csakúgy, mint Danick Snelder középről. Fontos lett volna, hogy Háfra Noémi átlövései is üljenek, de sajnos csak egyszer talált be a szaggatottról, egyszer meg betörésből. A helyére az első félidő hajrájában érkező Debreczeni-Klivinyi Kinga jól szállt be, lendületet hozott a játékunkba, Márton Gréta például az ő gólpassza után egyenlített 12-12-nél a 26. percben. A hajrá viszont a kezdéshez hasonló lett, csak most épp Cvijic demoralizált mindenkit – az utolsó másodpercekben szerzett gólja épp az addigi legnagyobb különbséget eredményezte (16-13). Nem kedvezett nekünk, hogy a két ukrán játékvezető partner volt Pintea és Cvijic játékához, amely azért folyamatosan súrolja a szabálytalanság határát.

A fordulás utáni első periódus is a románoké lett, de amikor veszélyesen távolra kerültünk volna, mindig jött egy védés vagy egy labdaszerzés, ami után megint lőtávolon belülre értünk. Annál közelebb viszont nagyon nehezen, mert a hazai klasszisok rendre hozzá tudtak tenni. Emberfeletti küzdelem dúlt a pályán, a mieink szemében pedig ott volt a tűz és a hit, hogy lehet itt is pontot szerezni, pedig támadásban ezúttal nem volt olyan kimagaslóan teljesítő játékosunk, mint a két csapat előző mérkőzésén.

A hajrához közeledve ráadásul tarthattunk attól, hogy a keddi bajnoki nyomai is jelentkeznek majd, de az ötvenharmadik percben hosszú idő után először így is egyre zárkóztunk Klujber Katrin bombájával. Öt perccel a vége előtt mínusz háromról kellett megint kapaszkodnunk, de legalább emberelőnyben tehettük mindezt. Egyig megint elértünk, de tovább már nem, Neagu blokkon megpattanó lövéséből szerzett gólja pedig végérvényesen eldöntötte a győzelmet. Pont nélkül maradtunk Bukarestben, de büszkék lehetünk rá, hogy idegenben is sikerült ennyire megszorítani a románokat. Ezzel az is eldőlt, hogy együttesünk a 2019/2020-as idényben nem jut be a Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata közé.