Megélt már néhány aranykorszakot a Ferencvárosi Torna Club, de ez a mostani is kétségkívül az, elég, ha csak labdarúgócsapatunk sorozatban szerzett bajnoki címeire, nemzetközi kupaszerepléseire, a vízilabdázók aranyaira, vagy épp női kézilabdázóink kupagyőzelmeire, bajnoki címére gondolunk. Volt azonban még valami, amire a 124 éves, olimpiai -, világ- és Európa-bajnokok, klasszis sportolók, legendák, ikonok sorát adó klubunk vágyott, az pedig nem más, mint a női kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntője. A „metzi csoda”, az elképesztő fordítás pedig szombaton „valósággá vált”, amikor lányaink beléptek az MVM Dome kapuján.

„Ezt már csak élvezni kell, nyomás nincs rajtunk” – tartották sokan, de az volt a nagy kérdés, hogy lehet-e így, felszabadultan kézilabdázni mintegy húszezer néző előtt, a világ egyik legjobb csapata ellen. Úgy ráadásul, hogy valójában igenis céllal, feladattal érkezett ide együttesünk: veszítenivalónk nem volt, de két győzelem lebegett a lelki szemeink előtt (ezzel tökéletesen összhangban volt szurkolóink meccs előtti üzenete, miszerint „Itt nem állhatunk meg!”). Az az első elődöntőn kiderült, hogy a kétszeres címvédő Vipers ezúttal is finálét játszik, míg a Győr a bronzért küzdhet majd, 18 órától pedig jött a mieink Esbjerg elleni összecsapása. Épp csak teltek a széksorok még a melegítés alatt, amikor az egyik helyszíni dolgozó megjegyezte, „Most jön az igazi meccshangulat”, és mi tagadás, alig vártuk, hogy megdörrenjen az aréna, hogy ez megnyugtassa majd a szemlátomást izgatott játékosainkat.

Ennél már csak az első gólunk volt megnyugtatóbb, a 4. perc végén Klujber Katrin remek betörése után emelkedett fel először a csarnok jelentős része, majd a következő támadásból Angela Malestein a vezetést is megszerezte. Az első bő tíz percben fej-fej mellett haladtak a csapatok, majd ugyan kétgólos hátrányba kerültünk, de rendre jött a gyors válasz, hogy az Esbjerg még véletlenül se építhessen jelentős előnyt.

A 19. percben aztán kettős emberhátrányba kerültünk, úgy tűnt, a meccs első igazán kritikus szakasza jön, de Szöllősi-Zácsik Szandra és Andrea Lekics találatával ikszre hoztuk a dupla büntetést, így mínusz eggyel fordulhattunk rá a játékrész hajrájára (10-11). A hullámvölgy azonban sajnos mégis jött - három perccel a játékrész vége előtt az északiak három-, majd négy góllal elléptek, és a pihenőre is 13-17-tel mehettünk, amit azért is sajnálhattunk nagyon, mert ekkora különbség ebben a félidőben talán nem volt benne a játékban.

Sajnálkozás helyett persze összeszorított fogakkal érkeztek játékosaink a folytatásra, és alig több mint három percnyi játék után Malestein üres kapus góljával már kettőre zárkóztunk, szurkolóink felől újabb hangrobbanás érkezett, ami arra engedett következtetni, hogy az arénában továbbra is sok-sok ezren hisznek a csapatban és a minden korábbinál nagyobb bravúrban. S ami már percek óta benne volt a levegőben, a 43. percben végre sikerült: holland jobbszélsőnk újabb találatával utolértük az északiakat, szurkoltáborunk pedig közben olyan extrát tett hozzá, amilyet nagyon ritkán (ha egyáltalán) lehet tapasztalni kézilabdameccsen. Mondhatnánk azt is, hogy Európa kézilabdás fele újra megtanulhatta, mi az a Fradi-tábor (21-21).

A következő feladat a vezetés átvétele volt, de erre nem nagyon hagyott lehetőséget riválisunk, egyenlítéseink után kívétel nélkül azonnal gólt szerzett, és visszaszerezte az előnyt. A nagy pillanat az 54. percben jött el, amikor előbb Janurik Kinga védett hatalmas bravúrral, majd Klujber lövése után 27-26-ot mutatott az eredményjelző. 

Klujber hetesével pedig két és fél perccel a vége előtt már kettővel vezettünk, s erre reagálva az Esbjerg átállt hét a hat elleni játékra, elképesztő végjáték várt ránk. Egy perccel a vége előtt Reistad egyenlített, így hatvan másodperces meccset kellett megnyernünk. Elek Gábor időkérése után végigtámadtuk a hátralévő időt, és ahogyan a nagy könyvben megvan írva, Emily Bölk két másodperccel a vége előtt belőtte a győztes gólt (30-29). 

- A mai meccs nem csoda! Ez a Ferencváros! - nyilatkozta az elődöntő után Kubatov Gábor, az FTC elnöke.

Női kézilabdában világrekordot jelentő nézőszám előtt, újabb sporttörténelmet írtunk, még nincs vége a csodálatos BL-menetelésnek, vasárnap 18 órától a Bajnokok Ligája-aranyért játszhatunk a Vipers ellen.