Nem sűrűn fordult elő az elmúlt években, hogy döntő szituációban olyan eredmény született két riválisunk egymás elleni meccsén, amely ránk kedvezően hatott, épp ezért szinte kellemes meglepetésként könyvelhettük el, hogy amúgy a papírformának megfelelően a Vipers legyőzte a Berstet szombaton este. Így a mieink odensei mérkőzésének végkimenetelétől függetlenül biztossá vált, hogy az A-csoport negyedik helyén végzünk, a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában pedig a B-csoport ötödikjével, a Buducsnoszttal találkozunk majd. Ahogyan azt azonban a szombati edzés után Hársfalvi Júlia leszögezte, a győzelem volt a cél Dániában, a nehézségek ellenére is.

Merthogy ezekből is akadt azért: a „friss hiányzók” közül Dragana Cvijics visszatérésére továbbra is várni kell, illetve az utolsó pillanatokban került le az utazó listáról betegsége miatt Janurik Kinga és Szucsánszki Zita is, ott volt ugyanakkor a keretben Alicia Stolle.

És ott volt Angela Malestein is, akit a melegítés előtt hosszú ölelésekkel köszöntöttek a hazaiak hollandjai, Abbing, Housheer, van Wetering és Vollebregt (Groot és Nüsser nem volt keretben), aztán még megkísérelték őt bevonni az odensei csatakiáltásba is, ám hiába terelgették világbajnokunkat a kör közepe felé, ő végül széles mosollyal az arcán „visszamenekült” klubbéli csapattársaihoz. Egyébként is mosolygósan készülődött mindenki a meccshez, Ulrik Kirkely vezetőedző is jókedvűen köszöntötte a mieink küldöttségét, a dán szakember alighanem feszültebb lesz a következő, Ferencváros elleni összecsapása előtt – ha előbb nem, akkor a Győr edzőjeként.

Dániába mintegy húsz Fradi-szurkoló kísérte el a csapatot, s miután meggyőződhettek róla, hogy Odense belvárosában szinte minden az 1805-ben itt született híres meseíróról, Hans Christian Andersenről szól, azt is láthatták, hogy a meccset jól kezdte a csapat.

Két jó védekezés, valamint Emily Bölk és Kisfaludy Anett gólja nyitányként tökéletes volt, s bár az első dán gól után a hazaiak is megérkeztek a meccsbe, összességében jónak tűnt a ritmus. 5-4-nél először voltunk hátrányban, kissé megakadtunk támadásban, de hátul ellensúlyoztuk a hibákat, Bíró Blanka ihletett formában védett, megbabonázta ellenfeleit. Nagyon kellettek a bravúrjai, mert ezeknek köszönhetően még úgy is csak egyetlen gólos volt a hátrányunk, hogy csaknem kilenc perc alatt összesen egy lőtt gólnak örülhettünk.

Aztán átbillentünk támadásban, előbb zsinórban hármat lőttünk (6-8), majd még egy nekifutás után sorozatban ötöt (7-13), és szemmel is jól látható előnyt építettünk. A tizenkettedik gólunkat Cirjenics-Kovacsics Anikó lőtte, kis szerencse is kellett hozzá, de emlékezetes marad, hiszen egyrészt irányítónk hosszú kihagyása utáni első BL-találata volt, másrészt az FTC hatezredik gólja a Bajnokok Ligájában.

A hatgólos fór kis híján hétre nőtt, de talán túl meseszerű lett volna (Andersen szülővárosában…) ilyen tökéletesen lezárni ezt a fantasztikus játékrészt. A szünet előtti utolsó támadás a dánoké volt, ám Kukely Anna labdát szerzett, csak néhány másodperc maradt, vélhetően épp emiatt túlságosan korán kézbe vette a labdát a lerohanásnál, és végül fölé pattintotta. Elek Gábor fogadta először az eset után tehetségünket, és jól szemléltette az addigiakat, hogy mosoly, pacsi, illetve „Semmi gond!” jött a vezetőedzőtől biztatásképp.

Számíthattunk rá, hogy az Odense hazai pályán mindent megpróbál majd fordítás érdekében, épp ezért ráncolhattuk a homlokunkat, amikor azt láttuk, hogy a narancs mezesek a második félidőben tíz perc alatt megfelezték a különbséget, ráadásul emberhátrányba is kerültünk. Időt kértünk, Elek Gábor rendezte a sorokat, Klujber Katrin meg huszonnyolc másodperc alatt lőtt két góljával nyugtatott meg mindenkit.

Nem sokkal később még egy labdát elcsent, azt az üres kapuba ívelte, de sokkal kevesebb hazai támadást védekeztünk ki, mint az első játékrészben, ezért szoros maradt az állás (19-22).

Az ötvenedik perchez közeledve kettőre is csökkent a fórunk, de szerencsére elöl meg-megtaláltuk a rést, többször is Klujber Katrin szállítota a megoldást, ebben az időszakban igazán megmutatta, miért is választották 2022 legjobbjának. Két-három gólon ingadozott  a differencia, s ha elöl nem sikerült betalálni, akkor hátul Bíró újra és újra előhúzott egy védést. Három perc maradt, amikor időt kértünk, 23-25-nél kulcstámadásként is tekinthettünk a következő akcióra. Türelmesen játszottunk, végül pedig Szöllősi-Zácsik Szandra fejezte be tökéletesen a támadást, csak sajnos a túloldalon gyorsan betalált az Odense is.

Majd még egyszer, igaz, pergett az óra is addig, így hetven másodperccel a lefújás előtt ugyanúgy érezhettünk, mint két perccel korábban - ha gólt szerzünk plusz egynél, az utolsó percben, már tényleg karnyújtásnyira kerülünk a sikertől. Gólt lőttünk, méghozzá ragyogó figura után, Klujber passzát Kisfaludy pattintotta be. Jött még egy időkérés Kirkelytől, valamint egy-egy Bíró-bravúr és Klujber-találat, és ami a legfontosabb, Fradi-győzelem.

Szépen búcsúztunk tehát a csoportkörtől, ragyogó egyéni teljesítményeknek és kiváló csapatmunkának örülhettünk: idegenben is legyőztük az Odensét.