Csaknem tökéletes idényt zárt az előző évben a Brest Bretagne Hanbdall, hiszen hazájában behúzta a bajnokságot és a kupát is, míg a Bajnokok Ligájában ezüstérmet szerzett. Vagyis kétségkívül Európa legjobbjai közé emelkedett, és egyöntetű vélemény az is, hogy két kulcsembere, Ana Gros és Isabelle Gullden távozása, valamint Djurdjina Jaukovics súlyos sérülése ellenére is megőrizné ott a helyét. Szóval, sejthető volt, hogy iszonyatosan nehéz hatvan perc vár ránk, de mindezek ellenére abban bíztunk, hogy hazai pályán az öt olimpiai bajnokot felvonultató brestiek ellen is megőrizzük a veretlenségünket.

Már csak azért is, mert mi is a FINAL4-ba vágyunk, ugyebár.

Óriási fizikai harc dúlt a pályán már az első perctől kezdve, de felvettük a kesztyűt, és bár a vendégek jutottak előnyhöz, nem szakadtunk le tőlük. Alicia Stolle kezdett nálunk nagyon jól, három gólt szerzett, ellenfelünknél pedig a jobbszélső, Toublanc okozta a legtöbb gondot. Szinte folyamatosan vándorolt az előny, hol egyik, hol másik csapat talált be egymást követően kétszer, de kétgólosnál nagyobbra egyszer sem hízott a különbség. Kiegyenlített, izgalmas és színvonalas találkozót láthattunk, na meg azt, hogy az első félidő második felében Emily Bölk zseniális átlövésekkel tolta a csapatot. 10-12 után Szöllősi-Zácsik Szandra is megvillant, illetve a sérülése után most először pályára lépő, s védekezésben szerepet kapó Szucsánszki Zita játékának is örülhettünk. A hajrában közte kettőért támadtunk, de az utolsó hetvenegy másodpercet nagyon elszúrtuk, három gólt kaptunk, és végül kétgólos előny helyett kétgólos hátránnyal mehettünk pihenni.

Nem tűnt ledolgozhatatlannak, de nyilvánvaló volt, hogy csak Emily Bölk nem tudja megnyerni a meccset, hogy muszáj még néhány társnak felnőnie mellé. Vagy mindenkinek csak egy picit javulni, és a fordulás után ez utóbbi recept tűnt üdvözítőnek. Klujber Katrin és Zácsik Szandra is hozzátett, miként Janurik Kinga is fontos pillanatban fogott labdát, így a mérkőzés során először két góllal vezettünk (22-20). Belső hármasunk (Bölk, Szöllősi-Zácsik, Klujber) mellett Julia Behnke végzett még nagyon komoly melót, Márton Gréta pedig a tőle megszokott hatékonysággal értékesítette a helyzeteit. Nem tudtunk tovább lépni kettőről, de legalább a vezetésünk mellett értünk el az utolsó negyed órához is.

Meg az ötvenedik perchez is, amikor kissé befagyott az állás, és lélektanilag iszonyatosan fontos volt, hogy mi törtük meg a jeget (27-24). Nagyon rendben volt a védekezésünk, úgy tűnt, talán jobban bírjuk erővel a hajrát, de egy másodpercre sem engedhettünk ki – és az ezúttal is fantasztikus hangulatot teremtő szurkolótábor ezt nem is hagyta.

Öt és fél perc maradt a meccsből, a Brest követő emberfogással kapcsolta ki a játékból Bölköt, akit a következő védekezésnél ki is állítottak. Nem jött jól az emberhátrány, egyértelműen megakasztotta a lendületünket, és szűk másfél perccel a zárás előtt egyre olvadt a vezetésünk.

Hosszan támadtunk, Hársfalvi Júlia ziccerben ugorhatott, amikor látszólag szabálytalanságot követtek el ellene, de néma maradt a síp, a lövésből pedig nem lett gól. Bresti időkérés, majd támadás jött, amely aztán elhalt - Hársfalvi ült, vetődött, feküdt rá a labdára, de történt bármi is, ezúttal is néma maradt a síp, a maradék pár másodpercet pedig már lepergettük.

Elképesztő izgalmak, megint, hihetetlen akarat, megint, de ezúttal győzelem, győzelem, győzelem!