Ősszel nagy reményekkel vágtunk neki a Bajnokok Ligájának, a bajnoki cím után abban bíztunk, hogy a nemzetközi porondon is meglesz az előrelépés. A dortmundi döntetlenünk épp ezért okozott kis keserűséget, a folytatásban azonban a csapat több alkalommal is megmutatta, van benne erő, és ha top formában játszik, a legjobbak ellen is versenyképes. Ennek köszönhetően értünk el úgy a csoportkör záró fordulójáig, hogy hellyel-közzel a saját kezünkben volt a sorsunk: le kellett győznünk a Dortmundot ahhoz, hogy kedvező helyzetből folytathassuk az egyenes kieséses szakaszt. Az pedig a mi meccsünk után dőlt csak el, hogy mindez az egyenes ágon negyeddöntőt érő második vagy a harmadik pozícióra elegendő.

A tét kissé rá is nyomta a bélyegét a játékra, szokatlan hibákkal kezdtünk, a kis túlzással évente egyszer hibázó, 2021 legjobb női kézilabdázójának megválasztott Márton Gréta, például, két helyzetét is elrontotta, nem sokkal később pedig még ki is állították. Igaz, az első gólunkat még így is ő szerezte a hatodik percben, ezzel eredtünk a szűk kerete ellenére is bátran játszó németek után (1-2).

5-4-nél tudtunk először vezetni a meccs során, de érezhető volt, hogy nem vár könnyű összecsapás ránk, mert elsősorban a támadójátékunk nem volt eléggé gördülékeny, túl sok lövést rontottunk el. Hátul azonban stabilak voltunk, Janurik Kinga vezérletével annyira kevés gólon tartottuk ellenfelünket, hogy még a gyenge támadásaink ellenére is őriztük a vezetést. Pontosabban, 6-6 után befagyott az eredmény, több mint hét percen át nem esett gól, mire Alicia Stolle túljárt Yara Ten Holte eszén. Szerencsére ezzel csak a „mi jegünket” törte fel, a vendégek még három percig tartották a gólcsendet. Ezalatt három góllal elléptünk (9-6), és már azt számolgattuk, hogy miként lehetne a szünetig megnyugtató távolságra kerülni.

Ez a kívánságunk beteljesületlen maradt sajnos, nem nőtt, sőt, egészen egy gólig csökkent a különbség (12-11).

Hasonló hullámok jöttek a második félidőben is. Előbb 13-13 után négyszer találtunk be zsinórban, majd hatot kaptunk egymás után – érthetően, előbb nagyon örültünk, utóbb elkezdtünk aggódni. Egyre-másra fogta a ziccereket Ten Holte, pedig a helyzetek megvoltak, és a meccseknek ebben a periódusában mindig veszedelmes, ha az ellenfél kapusa ilyen szinten elkapja a fonalat. Szöllősi-Zácsik Szandra elképesztő bombájával aztán nem tudott már mit kezdeni, és szerencsére Emily Bölk is betalált, az ötvenkettedik percben újra egálon voltunk (19-19).

Rettenetesen feszült és nehéz meccs lett, amely csak az utolsó percekben dőlt el. A BVB-n látszott, hogy nagyon be akarta bizonyítani, hogy jobb csapat, mint amit az elmúlt hetekben az eredményei mutattak, rajtunk pedig óriási volt a nyomás. 20-20-nál maratoni hosszúságú vendég támadás után szereztük meg a labdát, a túloldalon pedig Alicia Stolle betalált! Janurik védte Van der Heijden próbálkozását, míg Márton Gréta gólt szerzett, és újra kettővel vezettünk, amikor már csak valamivel több, mint két perc volt vissza, de emberhátrányba kerültünk. Erősen véleményes ítéletek borzolták a kedélyeket, de nem volt mit tenni, ez ellen (is) kellett küzdeni. Az utolsó percnek egygólos előnyben állhattunk neki, de továbbra is emberhátrányban. Talpon volt az egész csarnok, egy emberként állt mindenki a csapat, a Ferencváros mögött.

Elek Gábor időt kért és megnyugtatta lányait, majd visszaküldte őket a pályára. A labda Szucsánszki Zita, az ikon kezébe került, ő pedig, ahogy szokta, ezúttal is eldöntötte a csatát. A végső pontot Janurik védése tette fel, legyőztük a Dortmundot, ha óriási küzdelem árán is, a szurkolók pedig hosszú perceken át, állva éltették a kedvenceket.

Amit megkövetelt a haza, azt megtettük, 19 ponttal várhatjuk a 18 órakor kezdődő Brest-Rosztov-Don összecsapást, amelyen, ha a franciák győznek, a csoportunk második helyén zárunk, minden más eredmény pedig a harmadik pozíciót jelentené.