Mondják, hogy nem igazán van gyenge pontja ennek az Esbjergnek, ha teljes kerettel, jó állapotban érkezik az adott meccsbe. Meg úgy is sokan vélekednek, hogy a Fradi joggal vágyik a legjobbak közé, és hogy hátráltató tényezők nélkül gyakorlatilag senkitől sem kell tartania. De hogy mi van akkor, amikor sérülések, illetve főképp betegségek „tervezik és állítják össze” az edzésprogramot, na, meg a meccskeretet, azt kevesen merik megtippelni.

Márpedig az elmúlt hetek mindkét félnél így, a sebek gyógyítgatásával telt, és még erre a vasárnapra se került minden a helyére – nálunk Alicia Stolle nem utazhatott, a dánoknál pedig Marit Malm Frafjord nem volt bevethető állapotban.

A hazaiak erejéről sokat elárul, hogy legutóbb szeptember 8-án kaptak ki, vezetik a csoportunkat, és hogy két hete 27-25-re Oroszországban múlták felül a Rosztov-Dont. S még egy adat - a decemberi világbajnokságon bronzérmes Dánia válogatottjában két, míg az aranyérmes Norvégiáéban öt Esbjerg-játékos szerepelt. A sok norvég kézilabdázóval kapcsolatban nemcsak a játéktudásuk miatt főhetett a fejünk, hanem mert az Európai Kézilabda-szövetség merőben szokatlan módon norvég játékvezetőket és zsűrit delegált az összecsapásra.

De bármilyen nehézségek adódtak, bármennyire is hiányzott a védelmünk egyik legbiztosabb pontja, Stolle, nagyon vágytunk a bravúros pontszerzésre. És nagyon jó jelnek érezhettük, hogy a felkészülés során megbeszélt szituációt tökéletesen megoldva az első védekezés után lerohanásból szereztünk vezetést. Mégsem alakult jól a folytatás, sőt…

3-3-ig tartottuk a lépést, de már addig is túl könnyű gólokat lőhetett ellenfelünk, Bíró Blanka rendre ziccerekkel találta magát szemben. A hátul jelentkező zavar átragadt a támadásainkra is, legeredményesebb játékosunk, Emily Bölk három, a házi góllövőlista második Angela Malestein pedig két rontott lövéssel kezdett, s ez épp elég volt az Esbjergnek, hogy jelentős előnyt építsen.

Elek Gábor 10-6-nál kért időt, de egyelőre nem sokat javult az összkép – elöl szenvedtünk, hátul lemaradtunk, vagyis bajban voltunk, 11-6-nál kétszer is támadhatott ellenfelünk, de szerencsére nem tudott ötről hatra lépni. Az előző évi FINAL4 legjobbjának megválasztott Henny Reistadot viszonylag jól fékeztük meg (az első félidőben, a másodikban sajnos "robbantott" a világ legjobbja..), le is cserélte őt Jesper Jensen, ám épp ez után jött a fordulat. Jelentősen csökkent a hibáink száma, hátul stabilabbak lettünk, támadásban pedig felzárkóztak néhányan a tizenkét perc alatt négyszer eredményes Márton Gréta mellé, így megkezdtük a felzárkózást. A tizenhatodik percig tizenegy gólt kaptunk, onnantól a szünetig pedig csak hármat, és 13-13-nál Kovács Anett egyenlített.

Vagyis meccsben voltunk megint! A második félidőt mínusz egyről (14-13) indítottuk, és különösen fontos volt, hogy ne szakadjunk le jobban. Mínusz három így is lett belőle (17-14), egy újabb fordulat után azonban 1-0 után újra előnybe kerültünk! Kisfaludy Anett kiváló teljesítményét nyújtott, jöttek a gólok a vonalról, és néhány jó védekezésnek hála ismét mi álltunk jobban (20-21). A következő hullám viszont a dánokat emelte fel, és az utolsó tíz percre kanyarodva harmadszor támadhattak a meccs során a közte hatért.

Eddigre mi ötször kényszerültünk már emberhátrányban játszani, míg a hazaiak csupán egyszer, és sajnos Reistad vezetésével könyörtelenül használta ki előnyeit az Esbjerg. Persze, a büntetések közötti ötszörös szorzó minimum túlzónak tűnik (a végén, miután eldőlt a meccs még egyet ítéltek a javunkra) a látottak alapján, de nem lehet a vereséget a pályán lévő "norvég fölényre" fogni. Merthogy vereség lett a vége, és elsősorban azért, mert a csupán periódusokban működő védekezésünk nem tudta ellensúlyozni a belső posztokon szereplő játékosaink gyengébb formáját. Beszédes adat: Emily Bölk, Szöllősi-Zácsik Szandra, Itana Grbics és Kuljber Katrin, vagyis a leginkább számításba vett irányítónk és átlövőink huszonnégy lövéséből öt gól született. Ezen kell javítani a következő héten.