Sokszor említjük az élsport kapcsán az elképesztő mértékű terhelést, amely a női kézilabda éljátékosainak például 2024-ben hetven-nyolcvan mérkőzést jelent az olimpiai selejtezővel az ötkarikás játékokkal, az Európa-bajnoksággal, a Bajnokok Ligájával, a bajnoksággal és a Magyar Kupával, illetve felkészülési mérkőzésekkel együtt számolva. Ez a teljesítmény a sikerekkel övezve önmagában lenyűgöző, az pedig végképp példakép lehet a gyerekek előtt, aki emellett az iskolapadban is helytáll.

Női kézilabdacsapatunk több játékosa is felsőfokú tanulmányokat végez, ahogyan az a dedikáló matricaalbumból is kiderülhet szurkolóink számára, aktuálisan pedig Márton Gréta és Simon Petra esete érdemel külön elismerést: varázslatos Európa-bajnoki szereplés ide vagy oda, a bronzmeccs másnapján már az egyetemi vizsgán kellett helytállniuk.

Simon Petra az ELTE jogi karán tanul, és bár próbálta a vizsgákat kissé kényelmesebb időpontokra helyezni, nem mindegyiknél volt lehetősége rá, hogy maga döntsön. Így volt ez a jogi alaptan vizsgájával is, amelyet az Európa-bajnoki bronzmérkőzés másnapján, reggel nyolc órakor kezdett, a tízre időzített közgazdaságtanról már maga döntött…

– Szívesen ünnepeltem volna a lányokkal a bronzérem megszerzése után, mert tényleg jó közösséggé váltunk és nagy sikert értünk el, de jönnöm kellett haza – kezdte irányítónk, aki a torna legjobb fiatal játékosa lett, sőt, szombaton vehette át az EHF gáláján a 2023/2024-es idény legjobb fiataljának járó elismerését is. – Eredetileg próbáltam a jogi alaptan vizsgát későbbi időpontra foglalni, de végül nem maradt más választásom, mint a hétfő reggel nyolc. Épp Debrecenből tartottunk Bécsbe, amikor megkaptam erről az értesítést – hát, nem voltam boldog, de ha már így alakult, akkor utána tízre foglaltam közgazdaságtant. A jog sima volt, az szerintem négyes vagy ötös lesz, a közgazdaságtanon viszont izgulhatok, hogy meglegyen.

Petra minderről mosolyogva mesélt hétfőn délután, arról pedig a legnagyobb természetességgel, hogy miként lehet az Európa-bajnokság közben erre is koncentrálni.

– Edzések között, a szabad időkben tanultam, tulajdonképpen úgy, ahogy szoktam évközben is, szóval ebben nem volt nagy újdonság. Egyáltalán nem teherként élem meg, mert engem kikapcsol a tanulás, szinte még örülök is, hogy az agyamat is lefárasztom ilyenkor, nemcsak a testemet. Bevallom, Bécsből hazafelé is próbáltam tanulni, de ott nem voltam már a topon, elfáradtam addigra… Kedden két vizsga vár rám, aztán januárban még három – persze akkor csak ennyi, ha mindegyiken átmegyek elsőre. A római jog a meredek, az januárban lesz, attól mindenki retteg, és meg is értem, picit én is tartok tőle, de van azért még idő a karácsonyi szünetben. A héten Szicíliára megyünk néhány napra, utána pedig lesz időm felkészülni.

Nemcsak az egyetemi vizsgákra, hanem a bajnoki folytatásra is, hiszen december 28-án már Szombathelyen lép pályára női kézilabdacsapatunk.

Addigra Márton Gréta is túl lesz a nehezén, de ezért cserébe bevállalta, hogy kis túlzással a pályáról ment az egyetemre. Ő a kézilabda szakedzői diploma megszerzése után jelenleg mesterképzésen tanul testnevelőtanárnak, és hétfőn délután a gimnasztika elméleti dolgozat várt rá.

– Beszéltük Simivel (Simon Petrával – a szerk.), hogy a kötelesség nagy úr… Muszáj volt teljesíteni ezeket a vizsgákat, mert az élet nem áll meg, még akkor sem, ha az ember épp Eb-bronzérmet szerez – mondta Márton Gréta. – Mivel nekem csak délután volt a zh-m, kint maradtam a csapattal, próbáltuk élvezni az est hátralevő részét, és valójában miattam indultunk vissza már reggel hét órakor. Bízom benne, hogy jól sikerült a dolgozat, az eredményt még nem tudom, de minden tudásomat beletettem.

Az Európa-bajnokságon hetvenöt százalékos hatékonysággal tizenöt gólt szerző szélsőnk minden szabad percet kihasznált a torna során a tanulásra.

– Mindvégig, már az Eb-felkészülés alatt is sok beadandót készítettem, több tárgyból is, úgyhogy nem unatkoztam két edzés között sem. Simivel támogattuk egymást lélekben, most neki volt nehezebb, hiszen már vasárnap haza kellett mennie, nekem csak délutánra kellett érkeznem hétfőn. Szinte mindenhol decemberre, januárra esik a vizsgaidőszak, és próbáltam úgy időzíteni, hogy már az ünnepek előtt a lehető legtöbb tárgyon túl legyek, december tizenkilencedikéig még két vizsga és néhány gyakorlati feladat vár rám, utána pihenek, aztán még januárban lesz egy utolsó.