Rendkívül fontos mérkőzés előtt állt női kézilabdacsapatunk – minden tekintetben. Rosszul kezdtük a Bajnokok Ligája-sorozatot, ezért égető szükségünk volt a pontokra a Rapid Bucuresti-tel szemben, de a román csapatok elleni meccsek egyébként is különös jelentőség bírnak. Ritkán tapasztalható hangulatban kezdődött a találkozó, mindkét fél szurkolói kitettek magukért, de a pályán szerencsére a mieink villogtak.

Tomori Zsuzsanna és Kisfaludy Anett kezdett a védelem közepén, méghozzá ragyogóan! A kiváló védekezések után indulhattunk, és jobbára elöl is jó megoldásokat találtunk: Lekics, Bölk és Klujber góljával alig három perc alatt 3-0-ra elléptünk. Nagyon kellett, hogy végre az első percekben tűzbe jöjjünk, és még annak ellenére is érezhetően sokkal jobb volt a teljesítmény, mint az első három fordulóban, hogy a vendégek felzárkóztak. A helyzeteink ebben a periódusban is megvoltak, csak épp Diana Ciuca kapus kapott el jó formát, így a tizedik percben 3-3-ról folytathattuk. Fontos volt ugyanakkor, hogy előnybe kerülni nem hagytuk riválisunkat, sőt, 5-4 után újra az első percekhez hasonló hőfokra kapcsoltunk. Tomori zseniálisan irányította a falunkat, a kapuban Böde-Bíró Blanka is védésekkel jelentkezett, elöl pedig Lekics, Márton, Bölk és Malestein is eredményes volt, 11-5-nél már hattal vezettünk!

Fordulatos volt a meccs, a közte hatot egy lendülettel lefelezték a vendégek, hogy aztán ismét ötre távolodjunk, és végül a szünetre plusz négynél mehessünk (14-10).

A fordulás után szerencsére nem nagyon tudott újítani a Rapid, ha meg mégis tudott volna faragni a hátrányából, akkor Bíró fontos pillanatokban védett. Támadásban se volt igazán lefelé kilógó teljesítmény a mieinknél, ellenben mindig volt valaki, aki az adott periódusban extrát tett hozzá – hol Klujber átlövéseiből éltünk, hol Malestein villant, vagy épp Cvijicset találtuk meg tisztán a vonalon, de nagy tapsot érdemelt a sérülés miatt kimaradó Janurik Kingát helyettesítő Mészáros Virág hetes védése is. Csupán arra kellett ügyelnünk, hogy a kapuba érkező Kapitanovic ne kapja el túlságosan a fonalat, hogy a helyzeteinkkel jól sáfárkodjunk, de sajnos ezt nem sikerült megoldanunk. Jó darabig öt-hat gólon ingadozott a különbség, a játékrész közepén azonban elkezdett közeledni a Rapid a negyvenkilencedik percben egészen egyre olvadt a különbség. Úgy tűnt, kissé fáradunk, mert védekezésben ekkor már többször vertek meg minket egy az egyben, mint az első félidőben.

Lelassultunk támadásban, és bár Bíró védései tartották a lelket, a vendégek az ötvennegyedik percben a vezetésért támadhattak. Hihetetlenül feszült meccs lett, és nagyon bánhattuk, hogy az ötvenhetedik percben, egygólos vezetésnél számunkra kedvezőtlenül döntöttek a játékvezetők, hiszen támadhattunk volna, ehelyett ismét egyenlítettek a románok. Az ötvenkilencedik percben a mi kezünkben volt a labda, de döntetlennél elszórtuk, így az utolsó percben megint esélyt kapott a Rapid.

Bíró nagyott védett, maradt húsz másodperc, de nem tudtunk mi sem betalálni, így döntetlennél ért véget a mérkőzés.