Telt ház, falakat rengető hangulat, rivalizálás és feszültség – ez az állandó, mégis megunhatatlan jellemzője a Ferencváros és a Győr mérkőzéseinek. Nem volt ez másként csütörtökön este se, sőt, ha lehet, még inkább kirobbant a Fradi-szurkolókból mindaz, ami bennük ragadt az előző, vírushelyzettel terhelt években. És ha még kellett volna fokozni a feszültséget, akkor a vendégek a forgalmi helyzet miatt késtek, s emiatt az eredetileg kiírt időponthoz képest húsz perccel később kezdődött a csúcsrangadó.

Na, meg Emily Bölk bombájával, Janurik Kinga védéseivel, szenzációs védekezéssel. A tizedik percben aztán felrobbant a csarnok, amikor 7-2-s vezetésünknél Ambros Martín időt kért. Volt néhány elképzelésünk a meccs első tíz percére, de ehhez hasonló csak az álmainkban szerepelt, így nem csodálkozhattunk, hogy majd minden szurkolónk talpon volt. Hát még, amikor Angela Malestein hetesével az ötgólos „kritikus” határt is átléptük… Sajnos az ETO kissé magára talált, vagy inkább úgy pontos, hogy könyörtelenül élt egy egyperces rövidzárlatunkkal, három gólt lőtt zsinórban, és próbált még közelebb zárkózni. Rendeztük azonban a sorokat, és tartottuk a három, négy, ötgólos előnyünket, főként a továbbra is nagyon magas színvonalon lévő védekezésnek köszönhetően. Aztán a játékvezetői páros kezdett egyre többet hibázni a mi kárunkra, sorozatosan tovább engedte a teljesen egyértelmű lépéshibákat, s amikor a Malestein elleni szabálytalanság után is néma maradt a síp, Elek Gábor vehemensen reklamált az ítélet ellen. A vendégek edzője, Ambros Martín ezt látva teljesen elfeledkezve a saját szerepéről, rendkívül sportszerűtlenül próbálta tovább fűteni a helyzetet, lett is nagy felfordulás belőle, végül pedig mindkét tréner kiállítást kapott.

Ami ennél nagyobb baj volt, hogy az első félidő hajrája a vendégeké lett, és az első percek után először ismét egyre közeledtek (14-13).

Jól ismerte fel a meccs előtt Janurik Kinga, hogy a védekezésünk az ETO ellen a támadásainknál kezdődik, hiszen tökéletesen megmutatkozott, hogy ha góllal fejeztük be az akcióinkat, és felállt fallal fogadhattuk a győrieket, akkor még a világ legjobbjának tartott rivális ellen is képesek voltunk dominálni. Az első játékrész végén, illetve a második elején viszont a korábbinál nehezebben kerültünk helyzetbe, sok lövésünk elakadt a blokkokban, és az előnyünkből gyorsan kétgólos hátrány lett. Nem várhattunk az időkéréssel, de szerencsére sikerült újrahangolni a csapatot, és Janurik Kinga, valamint Klujber Katrin varázslatos teljesítményének köszönhetően ismét fordítottunk. 21-19-nél támadhattunk a plusz háromért, de hiába próbáltuk meg mindenhogy, végül passzívnál, helyzet nélkül kellett lőni, a vendégek időt kértek, és a véghajrát sajnos az ő két góljuk nyitotta.

Ahogy fogyott az idő, és ismét hátrányt kellett ledolgoznunk, az eldőlt, (legalábbi úgy tűnt...) hogy a hatgólos siker, az összesítésbeli előny nem lesz meg, de a győzelemért igenis harcolhattunk. És már erre végtelenül büszkék lehettünk, hiszen ezt a Győrt a mostani szezonban komoly tétmeccsen így még senki sem szorította meg. Klujber és Bölk egymásra licitált elöl, káprázatosan kézilabdáztak ezen az estén, de Janurik bravúrjait is nehéz szavakba önteni.

Az ötvenkilencedik percben Malestein kipókhálózta a hosszú felsőt, és eldöntötte a két pont sorsát - de még mindig csak hárommal vezettünk (27-24). Az utolsó percben az ETO az időt húzta, hogy ne legyen esélyünk a meccsnull, az ötgólos különbség beállítására, de kivédekeztük ezt a támadást is, és az ellentámadás végén szabaddobáshoz jutottunk. Amiből aztán hetes lett, miután a győriek szándékosan elrúgták onnan a labdát. Videózás, idegőrlő másodpercek, majd piros lap és hetes következett.

Klujber Katrin állt a vonalhoz, és mintha kötélből lennének az idegei, könnyedén szerzett gólt.

Győztünk, ismét legyőztük a Győrt, ráadásul öt góllal, vagyis meccsnull alakult ki, és a bajnoki cím sorsáról, ha egyik fél sem hullajt pontokat, akkor a teljes bajnoki idény összesített gólkülönbsége dönt. Küzdhetünk, harcolhatunk tovább a címvédésért!