Mondhatni, a nehezebb utat választotta női kézilabdacsapatunk, de persze nem választás kérdése volt az Esbjerg elleni vereség. Csak épp a Fradi-Metz meccs előtt azt remélhettük, hogy ha a dánokat nem sikerült megverni, akkor a papíron erősebb franciák ellen itthon tartjuk a két pontot…

Ehhez viszont lényegesen jobb teljesítményre volt szükség, elsősorban az egyénektől, mert az jól látszott szombaton, hogy mindössze kettő átlagon felüli teljesítménnyel ezen a szinten nem lehet nyerni. A Metz már vasárnap Budapestre érkezett egyébként, miután a szlovén fővárosból elhozta a Krim elleni két pontot, vagyis az akklimatizációjával nem lehetett probléma, és az első percekben sajnos a játékával se volt.

Emily Bölk góljára két könnyű találattal válaszoltak a vendégek, és a hatodik percig kellett várnunk a második Fradi-gólra. Kovács Anett volt ekkor eredményes, és jobbszélsőnk a következő támadásnál újfent betalált – meglepetésnek számíthatott, hogy ő került a kezdőbe, hiszen az eddigi Bajnokok Ligája-találkozóinkon mindannyiszor Angela Malestein kezdett. Szintén nem megszokott, hogy Márton Gréta és Janurik Kinga is az első perctől a pályán van, de ez a húzás is bejött, mert előbbi hibátlanul használta ki a helyzeteit, utóbbi pedig védésekkel nyitott. A hetesekre az elmúlt héten ezeknél a szituációknál parádézó Bíró Blanka érkezett és az első félidőben háromból kettőt ezúttal is megfogott.

Érdekes volt, hogy viszonylag nehezen – de a franciáknál sokkal nehezebben – kerültünk helyzetbe, a góljaink számával ugyanakkor kifejezetten elégedettek lehettünk. A harminc perc alatt szerzett tizennyolc gólunkból ötöt vállalt magára a padról a továbbra is sérüléssel bajlódó, és ezért szokatlanul sokat hibázó Kovacsics Anikó helyére beszálló Szucsánszki Zita, aki ezzel kulcsszerepet vállalt abból, hogy a játékrész második felében már szívesebben pillantgattunk az eredményjelzőre. Előbb kettő, majd három, egy alkalommal pedig négy gólra is eltávolodtunk az amúgy jól kézilabdázó Metztől, a szünetre pedig hármat őriztünk meg az előnyből (18-15).

A fordulás után Angela Malestein duplájával gyorsan öt gólra távolodtunk, de a franciák hasonlóan rövid idő alatt visszakapaszkodtak. Hihetetlenül izgalmas meccs volt, mindkét pad nagyon élt a játékkal, felváltva jöttek a kiállítások, vagyis a szurkolók által teremtett pokoli hangulaton kívül minden volt, ami egy jó meccshez kell.

Attól meg még jó húsz percre voltunk, hogy tudjuk, az utolsó fontos összetevő meglesz-e: a Fradi-győzelem.

Az előny nálunk volt ekkor, de a 42. percben egyetlen találatra közeledett ellenfelünk, rögtön időt kértünk. A Metz nyitott védekezésre váltott, meg is zavarta ezzel a mieinket, de Elek Gábor gyorsan kapcsolt, amíg a franciák támadtak, lerajzolta Emily Bölknek a következő támadást, a német átlövőnk meg tökéletesen megvalósítva a tanácsot gólpasszt adott Kovács Anettnek.

Az utolsó tíz perchez érve kettővel vezettünk még, de nem sokkal később már az egyenlítésért, ráadásul emberelőnyben támadhatott a Metz. Nem élt a lehetőséggel, és bár hibáztunk mi is elöl, Szucsánszki Zita újra és újra zseniálisat húzott, és megint hárommal léptünk el, miközben egyre fogyott az idő.

Bíró Blanka nem nagyon fogott labdát, pedig a második félidőben végig ő védett, de a negyedik (!!) kivédett hetesével eldőlt a mérkőzés! Elképesztően nagyot harcolva, rengeteg jó és néhány kimagasló egyéni teljesítménnyel legyőztük a Metzet, és talán visszaszereztük azt a két pontot, amit az Esbjerg ellen elhullajtottunk.

Ugye, hogy a nehezebb utat választották lányaink…