Ismert volt, hogy az idény őszi felének legkeményebb hete vár női kézilabdacsapatunkra, és talán az is, hogy a hét nap alatt ránk váró három ellenfél, a Metz, a DVSC és a Krim közül talán utóbbié a legerősebb keret. Vagyis jelentős javulásra volt szükség ahhoz, hogy a két sikertelen összecsapás után együttesünk visszataláljon a győztes útra – igaz, ha valahol, valamikor, hát hazai pályán, telt ház előtt várhattuk az előrelépést.

És jött is! Fordulatosan alakult a meccs eleje, hiszen az első gólunk után kétszer is vezetni tudott az Ana Gros játékára alapozó Krim, 4-4 után azonban háromszor betaláltunk zsinórban. Örömmel rögzíthettük, hogy Emily Bölk a Debrecenben megtalált formáját hozta ezúttal is, Klujber Katrin pedig sokkal jobban játszott, mint szerdán. Ketten ötször voltak eredményesek az első tíz percben, később pedig Angela Malestein, majd Darja Dmitrijeva indult be igazán. Volt tűz a védekezésben, illetve összességében a játékunkban, de alapvetően sok gólt – és ezzel együtt kevés kivédekezett támadást – hozott az első játékrész. 7-4-ről egy lendületből egyenlített ellenfelünk, de a vezetést nem tudta átvenni egészen a szünetig, vagyis volt tartásunk. A félidő második felében Dmitrijeva villogott, szinte saját góljait másolta újra és újra: egy az egy ellen nyert párharcot a középső védőkön, majd a kapuba lőtt. Ötször járt így sikerrel rövid idő leforgása alatt, s talán a társak se bánták, hogy ebben az időszakban ő vitte a show-t.

A pihenőre kiharcolt kétgólos vezetést (16-14) a forudlás után az emberelőnyben játszó szlovénok gyorsan eltüntették, ám ugyanúgy, mint korábban, újra lépni tudtunk döntetlenről. Keményedett a vendégek védekezése, illetve volt kihagyott hetesünk és a kapufáról igazán szerencsétlenül pattanó lövésünk is, és emiatt nehezebben lőttünk gólokat. Szerencsére a Krim is hibázott néhányszor ebben az időszakban, tehát az előny továbbra is nálunk volt, de amikor mi betaláltunk, a válasz is mindig jött rá (21-21).

Aztán újra a mi pillanataink jöttek, Lekics, Malestein és Bölk is betalált, miközben a kapuba visszatérő Laura Glauser is kitolt két labdát, és úgy érkeztünk az utolsó tíz perchez, hogy hárommal vezettünk (24-21). A plusz négyért támadhattunk, és azzal már karnyújtásnyira kerültünk volna a sikerhez, de Barbara Arenhart védett, az ellentámadásból pedig gólt kaptunk (25-23). Vagyis továbbra is feszült koncentrációra volt szükség, pláne az alapján, hogy tudtuk, a Krim az idei sorozatban kétszer is az utolsó percekben fordította maga javára a mérkőzését.

Emily Bölk tett hozzá kétszer is extrát, előbb gólt lőtt, majd óriási helyzetbe hozta Malesteint, amikor meg a hibánkat követően a vendégek egyre zárkózhattak volna, Glauser megakadályozta ezt. Mégis visszajött ugyanakkor egyre a Krim (27-27), és bár a labda nálunk volt, a hátralévő harminc másodperc még nem tűnt kevésnek ebben a helyzetben.

Próbáltunk játszani az idővel, aztán Dmitrijeva megunta, és a dudaszó előtt még lőtt egy gólt, ezzel végleg eldöntve a két pont sorsát. Nagyon fontos mérkőzést nyert meg női kézilabdacsapatunk – és nemcsak a megszerzett pontok, hanem a lélektan miatt is.