Elszántan, de nem túlpörögve, minden erőt latba vetve, de közben okosan – és a csúcshoz közeli teljesítménnyel. Így lehetett esélye női kézilabdacsapatunknak felülmúlni a Rosztov-Dont, amelynek keretébe visszatért az oroszok legutóbbi bajnokijához képest Eduarda Amorim, Anna Sen és Ekaterina Zelankova is, igaz, Anna Lagerquist nem utazhatott Érdre.

A napokban játékosaink többször is elmondták, pontosan érzik a meccs súlyát, és legkésőbb a kezdésnél már az is tisztán látszott, hogy a szurkolóink is, hiszen fergeteges hangulatban indulhatott útjára a labda.

A Rosztov-Don szerezte az első gólt, de fordítottunk, és elismerően bólogathattunk a védekezésünket látva. Csiszár-Szekeres Klára és Kisfaludy Anett volt középen, és ketten kiválóan dirigálták a falat, rendre odaért valaki a besegítésre, a megállító faultokból valóban nem tudtak tovább játszani a vendégek, illetve Janurik Kinga is megfelelő alapot biztosított a kapuban. Támadásban Itana Grbics rég látott jó formát mutatott, két góllal és két gólpasszal nyitott, vagyis jól használta ki erősségeit az ellenfél öt egyes nyitott védekezésével szemben. Janurik negyvennégy százalékos hatékonysággal védett az első negyed órában, támadásban pedig Grbics után Szöllősi-Zácsi Szandra vette át a stafétát. Kimondottan jó jelnek tűnt, hogy a lecsorgó labdákra mi reagáltunk gyorsabban, kétszer is gólt szereztünk ilyen szituáció után, vagyis éles volt a csapat.

Sajnálhattuk az elmúlt hetekben kimagasló formában kézilabdázó Kisfaludy Anett kihagyott helyzetét, mert ahelyett, hogy hárommal meglógtunk volna, nem sokkal később, 11-12-nél újra az ellenfelünk állt jobban. Ebben a periódusban alakította vissza csapata védekezését hatos falra Per Johansson, illetve hét mezőnyjátékossal küldte támadásba övéit, de volt erre is megoldásunk, és a szünetre 13-13-nál vonulhattunk. Tulajdonképpen egyedül a balszélsőjük, Kristina Kozhokar okozott sok gondot, ötször talált be hét lövéséből.

Nagyon kemény, iszonyú brusztolós meccset láthattunk, és azt, hogy a fordulás után még nagyobb lendülettel és ragyogó védekezéssel nyitottunk, Szöllősi-Zácsik góljaival pedig a meccs során először hárommal húztunk el (16-13). Sajnos nem tudtuk továbblépni innen, sőt, a vendégek támadásai több sikert hoztak a következő periódusban. Heten támadtak, a két beállójuk minimum fault-közelben adta az elzárásokat, de a játékvezetők hagyták, s így rendre ziccereket találtak. Az addig parádézó Szöllősi-Zácsik Szandra fáradni látszott, a hibáinkat pedig könyörtelenül kihasználta ellenfelünk, és 20-21-nél megint kapaszkodnunk kellett.

Az első félidőben a balszélről kaptunk sok gólt, a másodikban meg a másik oldalról, és úgy tűnt, ez okozhatja a vesztünket, miután az ötvennegyedik percben a meccs során először kettővel vezetett a Rosztov-Don (21-23). A lányok, ahogyan ígérték, nem adták fel, iszonyatosan nagyot harcoltak, és 23-23-nál egyenlítettünk. Hihetetlenül bosszantó gólt kaptunk hetesből, de be kellett látnunk, hogy a kapufáról a vonalon túlra pattant a labda.

Márton Gréta hozta az állást megint döntetlenre, a túloldalon pedig Zaadi hosszú, nagyon hosszú támadás után talpról lőtt a kapunkba. Maradt fél perc, hoztuk a labdát, az egész meccsen fantasztikusan, fegyelmezetten játszó Márton Grétához került, s szélsőnk hetest harcolt ki. A vonalhoz Angela Malestein állt, és a mérkőzés során ötödször is túljárt a rosztovi kapus eszén.

Többre nem maradt idő, vagyis nagyon izgalmas meccsen döntetlent játszottunk a Rosztov-Donnal. Büszkék lehetünk a csapatra, hiszen az összecsapás jelentős részében ragyogóan kézilabdázott, amikor meg kissé megakadt a játék, akkor a szív vitte előre a lábakat. Az egy pont azt jelenti, hogy ha a hátralévő két találkozónkat megnyerjük, akkor jó eséllyel a harmadiknál rosszabb helyen nem végezhetünk. Az eredmények kedvező, de egyáltalán nem lehetetlen alakulása esetén előreléphetünk a másodikra is, ha pedig a Brest és a Rosztov-Don egyaránt három pontot szerez a maradék két meccsén, akkor sajnos a negyedik helyre futunk be.