Július 11-én vette kezdetét női kézilabdacsapatunk 2022/2023-as szezonja, a kerethez pedig régi és új arcok egyaránt csatlakoztak a felkészülés első napján. Utóbbiak közül a kétszeres Bajnokok Ligája-győztes, világbajnoki ezüstérmes szerb beállónkat, Dragana Cvijicset kérdeztük a harmadik hét végén az eddigi benyomásairól az edzésekkel, a csapattal és Magyarországgal kapcsolatban.

Hogy tetszenek Elek Gábor edzései? Túl azon, hogy a felkészülési időszak egyetlen sportolónak se a kedvence…
Eddig kifejezetten élvezem az edzéseket, mert nagyon sok játék és verseny van, ez nagyon tetszik, hiszen versengő típus vagyok, ez ad nekem energiát és motivációt azokban a helyzetekben, amikor már fáradt, kimerült vagyok. Persze, az elején kicsit megerőltetőek voltak a gyakorlatok, de napról napra egyre jobban bírjuk a tempót. A nyári szünet után mindig nehéz újrakezdeni, mikor megérkeztem minden új volt számomra és ezáltal sok érdekes dolgot tapasztalok, de boldog vagyok, hogy a Fradinál kezdhettem el az új szezont.

Egy edzőmeccset már játszottunk, s bár a pénteki elmaradt, szinte minden héten két mérkőzés szerepel a felkészülési programban. Mennyire könnyíti ez a napi munkát?
Szeretem, hogy ilyen „gyorsan”, egyből meccsekkel kezdtük a felkészülést, nagyon szeretek mérkőzéseket játszani, hiszen így könnyebben hozzá tudok szokni a csapattársaimhoz és a taktikához. A meccsek világítanak rá az igazi lényegre, és mindig másfajta motivációval érkezünk rájuk, mint az edzésekre. Látni lehet élesben a hibákat, amiket edzéseken ki tudunk javítani, és a pozitívumokat, amikre tudunk építkezni. Örülök, hogy van már egy győztes meccsünk, pénteken újra pályára léphettünk volna, de sajnos az a mérkőzés elmarad, viszont így is sűrű a felkészülési programunk, szóval lesz még lehetőségünk bőven a gyakorlásra.

Jutott már rá idő, hogy körülnézz Budapesten, mióta itt vagy?
Igen, volt rá lehetőségem, és már most nagyon tetszik a város. Sokat hallottam korábban Budapestről, de most, hogy itt vagyok, még szebbnek látom, mint amilyennek képzeltem. Így, hogy itt élek, sokkal több lehetőségem lesz városnézésre, éttermek és kávézók látogatására. A belvárosban már jártam Andreával (Andrea Lekiccsel – a szerk.), ha éttermekről van szó, akkor ő egy igazi megszállott, én pedig csak követtem, hiszen tudtam, hogy vele biztosan finomat eszem.

Milyenek az első benyomásaid a magyarországi életről?        
Az első benyomásaimról leginkább a klubbal kapcsolatosan tudok nyilatkozni. Már az első napomon láttam, hogy nagyon kevés csapat tud olyan körülményeket biztosítani, mint a Ferencváros, ez nagyon fontos számomra, hiszen idősebb játékosként jó, ha minden egy helyen van, a labdás edzések, a konditermi edzések, valamint minden edzéssel kapcsolatos egyéb lehetőség, a masszőr, a fizioterapeuta, vagy épp a rehabilitációhoz szükséges felszerelések. A magyar emberekkel kapcsolatosan azt tudom mondani, hogy sokszor játszottam már Magyarországon, és nagyon tetszett az „őrület”, ami a női kézilabdát körülöleli. Én is megőrülök a kézilabdáért, ezért úgy gondolom, hasonló a mentalitásom, mint a magyar embereknek, és ennek nagyon örülök.

Néhány hét telt még csak el, de ennyi idő elteltével milyennek látod a csapatot?
Biztos vagyok benne, hogy elég erősek vagyunk a céljaink eléréséhez. Az ennyi idő alatt is látszik, hogy mindenki nagyon szorgalmas és mindent belead az edzéseken. Ez nagyon fontos, hiszen hosszú szezonunk lesz, a bajnokságban, a kupában és a Bajnokok Ligájában is jól kell teljesítenünk egészen jövő júniusig. A legfontosabb, hogy mindenki egészséges maradjon. Úgy érzem, hogy ez a keret, ha elkerülik a sérülések, és olyan mentalitással dolgozik a szezon végéig, ahogyan eddig láttam, sokra viheti.