Lehet-e csodát tenni újra? Ez a kérdés foglalkoztatta leginkább szurkolóinkat múlt szombat óta, és tekintve, hogy hatgólos hátrányból kezdhettük a Metz elleni visszavágót, valamint, hogy riválisunk fél éve még csak vereséget sem szenvedett, egyáltalán nem volt túlzás, hogy csodaszámba ment volna a fordítás. Hinni mégis kellett benne, és ebben segített, hogy a helyszínen fradisták szép számú csoportja már szombaton támogatásáról biztosította a csapatot, majd a melegítés alatt is szólt a „hajrá, Fradi!”, továbbá az emlékeink között 2021-ből találhattunk olyat, amikor hatgólos mínuszt kilencgólos sikerrel tüntettünk el. Igaz, a feledhetetlen Győr elleni sikert hazai pályán értük el, ezúttal pedig Franciaországban jött a második mérkőzés – komoly felvezető után. A melegítés már negyed órával a kezdés előtt véget ért, ezt követően a helyiek fényekkel, hanggal, pompom lányokkal fokozták a hangulatot, semmi kétség, ünnepre készültek, ezzel szemben szerettünk volna illetlenkedni.

Nagyon fontos volt, hogy hátul stabilabbak legyünk, épp ezért Szucsánszki Zita kezdett irányítóban, illetve kettes védőben, és az első tíz-tizenöt perc nem is alakult rosszul. Csupán egyszer játszhatott előnyben a Metz, ezen kívül rendre mi álltunk jobban, kettővel először 6-8-nál. Feljebb lépkedtünk az átlövőkre, mint egy hete, ezt a fegyverét szépen tompítottuk a hazaiaknak, s bár beállóban így értelemszerűen szabadabban garázdálkodhatott Sarah Bouktit, ez volt a kisebb rossz. Elöl leginkább Márton Gréta és Klujber Katrin villogott, de a játékrész derekánál érezhető volt, hogy nagy szükség lenne a távoli zónákból is a jó megoldásokra, mert a behátráló metzi falban nem találtuk meg a beállóinkat. Emiatt megakadtunk elöl, a hazaiak lendületet vettek, és megfordították az állást (11-9). Jókor jött Janurik Kinga védése, nem hagyta veszni a hitet, Szöllősi-Zácsik Szandra jó befejezéseinek is köszönhetően egyenlítettünk nem sokkal később, sőt, Klujber Katrin üres kapus találatával ismét mi vezettünk (12-13). Az idáig kiderült, hogy a helyzetkihasználásban léptünk jelentősen előre az odavágóhoz képest, meccsben is voltunk ennek köszönhetően, de a védekezés vagy az extra kapusteljesítmény is kellett volna ahhoz, hogy merészebb álmokat szövögessünk – döntetlennél mehettünk szünetre (17-17).

Nem lephetett meg senkit, hogy mindkét edző kapust cserélt, nálunk Bíró Blanka, náluk Camille Depuiset érkezett, és örömmel konstatálhattuk, hogy Bíró egyből kirúgta Jörgensen hetesét, így hiába indultunk emberhátrányban a fordulás után, magunkhoz ragadtuk az előnyt. Keményebbé vált a védekezésünk, elöl látszólag ettől felszabadultabbá váltunk, ötletesen támadtunk, és kiváló rohammal négyre növeltük az előnyünket (20-24)! Jött is az időkérés Emmanuel Mayonnade-től, de a védekezésünk ezt követően is fantasztikusan működött együtt Bíró Blankával, mi törtük meg a hosszú gólcsendet, és már öttel vezettünk. Hihetetlenül koncentrált volt minden játékosunk, amikor lehetett, siettünk, amikor nem, akkor lassítottuk a játékot, és ezzel a teljesítménnyel megteremtettük a lehetőségét, hogy mintegy negyed órával a vége előtt a csodáról álmodozzunk (21-27).

Még negyed óra tökéletes kézilabdára volt szükség, mert a Metz iszonyatosan szívta magát, de égett a tűz a mieink szemében, a vendégszektor pedig tombolt. Az utolsó tíz percre fordultunk, először volt lehetőségünk a közte hétért támadni, de Angela Malestein nem tudott gólt lőni, a túloldalon pedig Bouktit hetesből eredményes volt. Ami nem ment a jobbszélről, azt megoldotta Bölk néhány perccel később betörésből, valamivel több, mint hét perccel a zárás előtt továbbjutásra álltunk (23-30)! Majd újra Bölk (23-31), miután Bíró újabb világklasszis védéssel jelentkezett, de jött rá a válasz Bouktittól, elképesztő izgalmak voltak. Ahogy fogyott az idő, minden gól dupla jelentőségűnek tűnt, négy perc volt hátra, amikor Klujber ismét nyolcra hizlalta a fórt, majd ugyanezt leírhattuk egy perccel később is, Malestein hetese után.

Ember nem volt, aki hitte, de Bíró újabb ziccert fogott, és ott tartottunk, hogy egyetlen gól is elég lehet az üdvösséghez. De Paula talált be, miután mi elrontottuk a támadásunkat, majd Lekics nem kapott szabaddobást faultos szituációban, egyetlen perc volt hátra, amikor jött a Metz a meccsnullért, miközben Tomorit kiállították. De még csak lövésig se jutottak a franciák, mert Márton Gréta labdát szerzett, mehettünk előre emberhátrányban, csak épp sajnos gyorsan jött a passzív jelzés. Huszonhárom másodperc volt még hátra, amikor időt kértünk, tíz, amikor a Metz hozhatta a labdát, de csak időn túli szabaddobásra maradt ideje – Maslova állt oda, de a blokkba vágta!

Csoda, CSODA! Leírhatatlan! Ledolgoztuk a hatgólos hátrányt, és a Ferencváros története során először jutott be a FINAL4-ba!