De jó lenne, ha végre mi okoznánk meglepetést – hangzott el az elmúlt napokban többször is női kézilabdacsapatunk környékén. A mondatot annyival magyarázhatjuk, hogy metzben zártuk szombaton este a Bajnokok Ligája első csoportkörét, s a két csapat szezonbeli teljesítményét látva az esélyesség terhe finoman szólva sem nyomott minket.

A meccs napján az első váratlant a francia klub húzta, miután a megbeszélt időponthoz képest harminc perccel később küldte a buszt a csapatunkért, amelynek így az összecsapásra való felkészülése nem épp a megszokott ritmusban zajlott.

Tudtuk azonban viszonozni a meglepetést, és ami a legfontosabb, hogy a kezdő sípszó után: Csiszár-Szekeres Klára vezérletével olyan védekezéssel nyitottak lányaink, amilyet ebben a szezonban még nem láttunk tőlük. A hatosunk, kilencesünk környékén minden négyzetcentiméterre jutott valaki, kemény és pattogós volt a hatos falunk, ha kellett önfeláldozóan vetődött valaki a franciák útjába, illetve a jól mozgó társak mögött Bíró Blanka gyakorlatilag minden lövésen rajta volt. Az első két gólunkat a kezdőbe ezúttal visszakerülő Schatzl Nadine szerezte, 3-0-lal nyitottunk, a tizedik percben pedig Lukács Viktória góljával már 6-1-re vezettünk.

Várható volt, hogy ebben a ritmusban nem lehet végigjátszani hatvan percet, de kulcsfontosságúnak érezhettük, hogy a kidolgozott előnyt huzamosabb ideig meg tudjuk-e őrizni. 6-8-nál kettőre zárkózott a tíz világbajnokkal felálló Metz, de nem törte meg a lendületünket, rendeztük a sorokat, és elsősorban Pásztor Noémi extra beálló-játékával ismét ötre növeltük az előnyt.

Amit rég vártunk már, hogy egyszerre több kimagasló teljesítmény is legyen a csapatban, az most ült, Schatzl Nadine, Bíró Blanka, Szekeres Klára és Pásztor Noémi is magasan átlag felett kézilabdázott, de rajtuk kívül is mindenki hozzátette a maga részét. A szünetre négy gólt tudtunk megőrizni a fórból, de a második félidőt emberhátrányban indítottuk, ráadásul a franciák egészen más ritmusban jöttek ki a pályára, mint ahogyan elhagyták azt.

Sokkal gyorsabban támadtak, és könnyebben is kerültek helyzetbe, mint a harmincadik percig, de tartottuk velük a lépést, és például Bíró Blanka hetes-védését is kihasználva a negyvenedik percen is plusz ötnél jutottunk túl. Azzal ugyanakkor számolhattunk, hogy a hazai tréner, Emmanuel Mayonnade több játékossal számolhat, illetve, hogy a Metz nem adja majd fel a küzdelmet.

Átállt például nyitott védekezésre, s ezzel picit meg is zavarta a mieinket, Elek Gábornak 19-21-nél kellett időt kérnie, a 48. percben. Fogytán volt az erőnk, a hazaiak pedig ezt főképp a hatalmas termetű beállójuk, Astride N’Gouan megjátszásával próbálták kihasználni – megesett, hogy egy támadáson belül négyszer pattintották vagy ejtették a kezébe a labdát. Küzdöttünk, harcoltunk, de 21 lőtt gólnál nagyon leragadtunk, még hetesből sem sikerült bevennünk Kapitanovic kapuját, az 52. percben pedig egyre zárkózott a Metz. A következő gólunkat egyenlő állásnál szereztük, ami azt is jelentette, hogy a franciák utolértek bennünket, meg azt is, hogy végre betaláltunk.

Elképesztően izgalmas volt a végjáték, és néhány órával korábban talán már ennyit is elfogadtunk volna, de itt esély kínálkozott a pontszerzésre. Kettő és fél perccel a vége előtt utoljára kért időt Mayonnade, 23-22-re vezettünk.

Szinte hihetetlen, de a hatvanadik percben a mérkőzés során először átvette a vezetést a Metz - itt sem volt még azonban vége a mérkőzésnek. Támadhattunk az egyenlítésért, és Lukács Viktória okosan a hálóba pattintott. Az utolsó metzi rohanást lépéshibáért elvették a játékvezetők, vagyis 24-24-nél ért véget a mérkőzés. Bravúrpontot szereztünk, még akkor is, ha ebben a mérkőzésben a győzelem is benne volt - erre a fantasztikus teljesítményre lehet alapozni!