Szavakkal nehezen leírható élménnyel és sikerrel gazdagodott minden Fradi-szurkoló, sportoló és vezető, de talán még az átlagos sportkedvelő is szombaton, amikor női kézilabdacsapatunk újabb szenzációs bravúrt végrehajtva, ötgólos hátrányból fordítva legyőzte az Esbjerget a Bajnokok Ligája elődöntőjében. A világrekord nézőszám, az utolsó másodperces gól, az extázisos siker bekerül klubunk amúgy is meglehetősen vastag történelemkönyvébe – már csak az volt a kérdés vasárnap, hogy egy esetleges újabb szenzáció elhomályosítja-e. Merthogy erre készültünk egyébként, és abban bíztunk, hogy a lányokban van még egy tökéletes hatvan perc, amellyel a kétszeres címvédő Vipers ellen csodát tehetünk.

Együttesünk története során most harmadszor jutott be a legrangosabb nemzetközi kupasorozat fináléjába, s eddig mindkétszer a második helyen zárt, előbb bizonyos Elek Gyula irányításával, 1971-ben, majd Németh András vezetésével 2002-ben. Utóbbi emlékezetes arról is, hogy a hazai kétgólos siker után Szkopjéban méltatlan, balkáni körülmények között veszítettünk néggyel, s ezzel kapcsolatban rögtön eszünkbe juthatott, hogy most, 2023-ban, Európa egyik legmodernebb arénájában ez egészen másképp lesz. A szombati világrekordot jelentő nézőszám (20022 fő) beállítása garantálható volt, miként az is, hogy ismét olyan támaszt kapunk majd szurkolóinktól, amelyre lehet építeni egy ilyen csatában is.

Mosolygós arcokat láthattunk, amikor a lányok a csarnokba érkeztek, a melegítés közben pedig már inkább a feszült, koncentrált tekintetből volt több, de amikor a Freed from desire című dal csendült fel a hangszóróból, és a szurkolók is rákezdtek, néhányan még dúdolták is a dallamot. Azt remélhettük, hogy a kezdés hasonlóan jól sikerül majd, mint szombaton, de ezúttal beragadtunk a rajtnál.

A támadásainkban az elején kevés volt a lendület, az első két gólt a norvégok szerezték, csak az 5. percben Klujber Katrin hetesével iratkoztunk fel az eredményjelzőre, az első akciógólunkra pedig egészen a 11. percig kellett várni. Akkor Emily Bölk bombázott a kapuba amolyan ébresztőként, de ezt periódust így is megbüntette a Vipers (2-5).

Javult valamelyest a teljesítményünk, mintha kezdtük volna "leszakítani" magunkról a láncokat, a szombati elődöntő nyomait, de még mindig sokat hibáztunk, negyedórányi játék után pedig már ötgólos hátrányban voltunk, ekkor kért időt Elek Gábor (4-9). Jött is gyorsan két Fradi-gól, miközben Bölk óriásit játszott, ebben a szakaszban német klasszisunk gyakorlatilag hátán vitte a csapatot, és az ismét fantasztikus szurkolóink segítségével elkezdtünk tapadni a norvégokra. Komoly stresszt okozott a játékvezetők ténykedése is, de a félidő végére ezzel együtt is visszaértünk ellenfelünk nyakára.

Ragyogóan sikerült a hajrá, két másodperccel a dudaszó előtt Szöllősi-Zácsik Szandra bődületes gólt ragasztott a felső sarokba, és bizakodva, minimális hátránnyal mehettünk a tizenöt perces pihenőre (13-14).

Vjahirjeva-góllal és Lunde-védéssel indult a második félidő, és megint pillanatok alatt négy lett közte, ráadásul a 35. perc végén Tomori Zsuzsanna piros lapot kapott, ezzel a védelmünk egyik legfontosabb pillérét vesztettük el. Láthatóan meg is zavarodtunk, a Vipers először húzott el hattal, Elek Gábornak ismét időt kellett kérnie (14-20).

Végül mínusz nyolcnál sikerült megfékezni a különbség növekedését, az elsődlegesen feladatunk negyedórával a vége előtt az volt, hogy minél gyorsabban látótávolságon belülre kerüljünk. Bár az utolsó erőtartalékokat is mozgósítottuk, sajnos annyi már nem volt a csapatban, hogy összejöjjön az újabb feltámadás, kettőt ugyan gyorsan elfogyasztottunk a hátrányból, de aztán rendre jött a válasz az északiaktól. Az utolsó percekben még kapaszkodtunk, így 24-28-lett a vége. 

A mérkőzést elveszítettük, de a büszkeséget nagyon sokáig magunkkal vihetjük. Bajnokok Ligája-ezüstérmes a Ferencváros, története során harmadszor, és bár jelenleg még lehet csalódottság bennünk a döntő elvesztése miatt, valójában kizárólag elismerést érdemel az erőn felüli szereplés. Ezt szurkolóink is így érezték, akik a lefújást követően állva, vastapssal köszöntötték a lányokat.