Kedden hazaérkezett a magyar női kézilabda-válogatott a világbajnokságról, s miután a mieink utolsó meccsének hajrája fantasztikusan alakult, jó hangulatban telt az utazás, amint arról a csapatkapitány, az egész torna során kiválóan teljesítő Böde-Bíró Blanka beszámolt.

Milyen volt az út?
Végre jó hangulatban jöhettünk haza, még ha nem is volt együtt a csapat, miután a mi gépünkre nem fért fel mindenki – mondta Böde-Bíró Blanka. – Az elmúlt időszakban nem volt ilyesmiben részünk a válogatottal, de most minden pontosan jött, Varsón keresztül, a tervek szerint értünk Budapestre.

Nagy ünneplést csaptatok hétfőn este?
Hemela Zsoci (a kézilabda szakosztály egykori játékosa, sportvezetője – a szerk.) mondta mindig, hogy minden győzelem annyit ér, amennyire megünnepeljük – ez pedig sokat ért. Nagyon boldogok voltunk, de egyben fáradtak is, én például éreztem, hogy pihennem kell, hosszú volt az elmúlt néhány hét.

Fizikailag vagy mentálisan volt megterhelőbb? Hiszen rengeteg időt töltöttél a pályán, miközben csapatkapitányként a sikertelen meccsek után is erőt, tartást kellett mutatnod.
Testben és fejben is extrém volt, az biztos, miután Zsófi (Szemerey Zsófi – a szerk.) váratlan sérülése miatt megdőlt a terhelésre felállított terv. Nem titok, hogy elméletileg Zsófié lett volna a svédek elleni meccs, de így én álltam a kapuban, és éreztem is másnap mozgás közben, hogy megfogott a terhelés. Próbáltam fejben legyőzni magamat, tudtam, hogy egy utolsó rohamra még szükség van, és hogy még van esély a cél elérésére.

Sikerült… Mi jelentette a fordulópontot a horvátokkal szemben?
A védekezésváltással tudtuk őket tanácstalanná tenni, kissé bele is fáradtak talán. Már az első félidőben is alkalmaztuk ezt a taktikát, de itt tartósan, és szépen jöttünk fel mínusz hatról, megremegett a kezük, rájuk került a nyomás. A szerencse is mellénk állt, vagyis szépen épültek a kockák egymásra.

Az utolsó hat percben lehúztad a rolót – hogy kerültél extázisba a végére?
Nekem sem jöttek a védések, amikor a horvátok elmentek hattal, de ahogy elöl javultunk, az engem is visszahozott a meccsbe, és az járt a fejemben, hogy amit elöl összeszedtek a többiek, azt hátul nekem is meg kell tartanom. Jöttek védések a szélről, és ez átbillentett, minden energiámat beletettem az utolsó percekbe.

Sokszor találtad magad ziccerekkel szemben a világbajnokság során, de ennek ellenére stabil volt a teljesítményed.
Akadtak nehéz szituációk, de nem takarózom ezzel. Persze, könnyebb, ha a védekezés előttem arra kényszeríti a támadókat, hogy a megbeszélt sávot lőjék, de ha ilyen helyzetbe kerültem, akkor ezt kellett megoldanom, ez is lövés, az is lövés, így tekintettem erre. Volt már rá példa, hogy ilyen szituációban is jöttek a védések, és szerencsére most is sikerült belenyúlnom néhány labdába.

A világbajnokság előtt arról beszéltek sokan, hogy két kulcsmeccse lesz a válogatottnak, aztán az első vereség után a svédekkel szembeni összecsapás is azzá vált, ám azt sem sikerült megnyerni. Miként tudtad kapitányként tartani a lelket a társakban?
Próbáltam szavakkal és tettekkel, a pályán kívül és az edzéseken is. Csapatkapitányként egy másodpercre se láthatták rajtam, hogy feladom, vagy, hogy nekem nehéz, tartást kellett mutatnom, ez a feladatom – de bevallom, néha jó volt becsukni magam mögött a szobaajtót, és fújni egy nagyot. Senki hozzáállására nem lehetett egyébként panasz, mindenki csinálta a dolgát becsülettel, az utolsó pillanatig úgy edzettünk és úgy álltunk hozzá, hogy van még esély, és talán a horvát meccs utolsó negyedében jött vissza a belefektetett munka.

A sikert ezúttal az olimpiai selejtezőn való részvétel jelenti, vagyis hogy továbbra is harcban állunk a párizsi szereplésért. Foglalkoztál már azzal, hogy ott milyen ellenfelek várnak ránk? Az már ismert, hogy Japánnal és Kamerunnal találkozunk, és a négycsapatos csoportból kettő jut ki az olimpiára.
Nem szeretnék belemenni abba, hogy kedvező-e vagy sem, ez kis híján a vb-n is rosszul sült el. Japán például komoly meglepetést okozott, a hazai pályán játszó Dániát győzte le, nem is akármilyen góllal, amely azt mutatja, hogy jó és vagány csapat. Nagyon komolyan kell vennünk minden meccset, ez bebizonyosodott most is, Paraguay és Kamerun ellen azért tudtunk magabiztosan nyerni, mert úgy készültünk a találkozókra. Szeretnénk ezt megismételni a selejtezőn is.