Rég volt olyan Siófok-Fradi mérkőzés a női kézilabda bajnokságban, amelyet ekkora felhajtás előzött volna meg – az volt az ember érzése, hogy a két ellentétes elv mentén haladó együttes párharca ezúttal a semleges szimpatizánsokat is megmozgatta. Nem is beszélve a „közvetlenül” érdekelt szurkolókról: a mieink úgy fél óra alatt kapkodták el a vendégszektor 113 jegyét, és a hírek szerint több tucatnyian még a hazai szektorokba is értünk szorítottak, miközben a siófokiak az év mérkőzéseként tekintettek az összecsapásra.

A kezdő sípszó után aztán jókora gólfesztivál vette kezdetét, tíz perc után 7-6 volt már az állás, de legalább a javunkra. Nálunk Kovacsics Anikó, Schatzl Nadine és Nerea Pena remekelt leginkább, a hazai oldalon pedig Estelle Nze-Minko, Andrea Kobetic és Katarina Jezic hozta a gólokat. A tizenhatodik percben tudta először a Siófok átvenni a vezetést (10-9), pedig ezt megelőzően kettővel is vezettünk – igaz, Klivinyi Kinga kiállítása miatt kettő percet emberhátrányban játszottunk. Kellett hozzá az is, hogy Bíró Blankának kétszer is balszerencséje volt, előbb Simone Böhme, majd Mireya Gonzalez lövése csorgott be róla. A Siófok sokszor variálta a védekezését, zavaróval kezdtek, próbálkoztak hatos fallal, majd újra nyitottra váltottak, de szerencsére mindegyikre volt válaszunk, így visszavettük a vezetést és a szünetig meg is őriztük (16-17). Szemmel látható volt egyébként, hogy lassítjuk a játékot, csak elvétve próbálkoztunk gyors középkezdésekkel, de ez teljesen érthető volt, hiszen a vasárnapi Bajnokok Ligája-csata nem múlt el nyomtalanul, ráadásul a siófoki keret a sérültjeink miatt sokkal bővebb. Szóval a második félidő legnagyobb kérdése az volt, hogy meddig tart az erő…

A fordulás után a negyvenedik percig úgy tűnt, találtunk még újabb tartalékokat, legalábbis Háfra Noémi iszonyatosan bekezdett - sokat jelentett, hogy balátlövőként játszhatott a második játékrészben -, aztán Schatzl Nadine vette hátára a csapatot. Minden egyes gólért óriásit kellett küzdenünk, de megtettük. Vért izzadtunk valamennyi kivédekezett siófoki támadásért, de ezt is bevállaltuk. Közben zúgott a lelátóról a "Hajrá, Fradi!", és abban bíztunk, a szurkolástól valahogy a másodpercek is gyorsabban peregnek. Emberfeletti küzdelem volt, amelyben tizenegy és fél perccel a vége előtt az addigi legnagyobb különbségű előnyre tettünk szert, hárommal vezettünk (25-28)! A hazai tréner, Tor Odvar Moen időkéréssel próbálta újrahangolni csapatát, de szerencsére a következő siófoki támadást is kivédekeztük, ráadásul a túloldalon Klivinyi óriási gólt is szerzett. Kilenc perc volt hátra, néggyel vezettünk, de erő híján inkább már csak a szív vitt minket előre, persze, tudjuk, hogy ez mennyit jelent.

Amikor meg elöl fogytak a gólok, akkor jött Bíró Blani, és hozta magával a bravúrokat is. Már majdnem megnyugodtunk kicsit, erre két labdával meglépett a Siófok, és négy perccel a vége előtt villámgyorsan kettőre zárkózott. A következő másfél perc lepergett gól nélkül, aztán Elek Gábor utoljára kért időt, és alighanem arra hívta fel a figyelmet, hogy egyszer még mindenképp be kellene találnunk.

Ahogy ma (is) mindent, úgy ezt is megcsináltuk... MEGCSINÁLTUK! Nerea Pena vágott be egy hetest, és eldöntötte a két pontot! Legyőztük a Siófokot is! EZ A FERENCVÁROS!!!



K&H NŐI KÉZILABDA LIGA, 8. FORDULÓ
SIÓFOK KC–FTC-RAIL CARGO HUNGARIA 28–31 (16–17)
Siófok, 1400 néző. V: Herczeg, Südi
SIÓFOK: Silje Solberg – Böhme 1, M. González 3, Nze Minko 8 (2), Jezic 5, Kobetic 8, Aoustin 2.
Csere: Dedu (kapus), Elghaoui 1, Sárosi, Drabik, Perianu, Hmirova, Geiger. Edző: Tor Odvar Moen
FTC: Bíró B. – Faluvégi D. 1, Háfra N. 5, Hornyák D., Mészáros R. 4, Kovacsics 4, Schatzl Nadine 9 (2).
Csere: Szemerey (kapus), Pena 3 (1), Klivinyi 4, Márton G., Lukács V. 1.
Edző: Elek Gábor
Az eredmény alakulása. 3. perc: 2–2. 9. p.: 4–6. 14. p.: 7–9. 17. p.: 10–9. 25. p.: 13–15. 33. p.: 18–20. 40. p.: 22–22. 47. p.: 25–27. 54. p.: 26–30. 56. p.: 28–30
Kiállítások: 6, ill. 4 perc
Hétméteresek: 2/2, ill. 4/3
MESTERMÉRLEG
Tor Odvar Moen: – Hatvan percig nagyon jól játszott az FTC, sajátos stílusa ellen nehéz játszani, ezt már korábban a Larvik edzőjeként is megtapasztaltam. Arra számítottunk előzetesen, hogy a védekezés lehet a kulcs a sikerhez, de az első félidőben nem voltunk elég közel a vendégtámadókhoz. A másodikban már szorosabban védekeztünk, előrébb léptünk ebben a játékelemben, de támadásban vesztettünk az erőnkből. Nagyon akartunk, hittünk benne, hogy győzhetünk, így most csalódottak vagyunk.
Elek Gábor: – A második félidő második felét meg tudtuk nyerni, ami nagy szó, mert kevés bevethető emberünk van és kezd fáradni a csapat. A Siófok iszonyatos tempót diktált, ezt tudtuk előre, mégsem lehet felkészülni rá előzetesen. A vége inkább már a szívről, az akaratról, a mentalitásról, a csapategységről szólt és ebben ellenfelünk fölé tudtunk nőni és végül jobban rá tudtuk erőltetni az akaratunkat, mert mi lassítottuk a hazaiak gyors játékát.