A húszas évei legelején járó Háfra Noémi, Klujber Katrin és Pásztor Noémi, vagyis a fiatalság itt, a harmincat karcoló, vagy már bőven elhagyó Gnonsiane Niombla, Nerea Pena és Andrea Kobetic, tehát a rutin ott. Szóval, két ellentétes utat járó klub rangadójaként tekinthettünk a Siófok – Fradi összecsapásra, amely mindkét fél szempontjából a szezon egyik legfontosabb hatvan percét tartogatta. Nem is csodálkozhatott senki, hogy a feszültséget tapintani lehetett a Kiss Szilárd Sportcsarnokban már a kezdés előtt – az öltözőfolyosón és a lelátón egyaránt.

A hazaiaknál a kispadra már leült, de a játékot még nem vállalta a néhány hete ujjtörést szenvedő, a Népligetből nyáron Siófokra költöző Nerea Pena, emellett pedig az is számunkra kedvező hír volt, hogy a hetedik percben piros lappal kiállították Tomori Zsuzsannát. Ehhez képest inkább minket zavart meg az emberelőny, 2-0-ra elveszítettük a következő két percet, és a hazaiak háromgólos előnyt építettek. Elképesztően keményen, néhol durván védekeztek a siófokiak, nagyon nehezen kerültünk helyzetbe, alighanem ez ellen akart valamit tenni Elek Gábor, amikor tizennégy perc után időt kért. Bár Lukács Viktória-gól következett, ezzel még nem voltunk kint a vízből, s mert a védekezésünk is visszaesett, ötre távolodott ellenfelünk. Jött a pályára Szemerey Zsófi és Tóth Nikolett is, és ez szerencsére nagyot lendített a csapaton – 12-11-nél egyre zárkóztunk.

Andrea Kobetic szívta fel magát sajnos ezt követően, nyolc és fél perc alatt öt gólt szerzett, és nagyjából egymaga volt felelős azért, hogy nem tudtunk egyenlíteni, sőt, újra mínusz háromra nőtt a különbség. A játék képe azonban változott, könnyebben szereztünk gólokat, vagyis azt reméltük, ha hátul rendben leszünk, vagy legalább nem állítanak ki közülünk valakit folyamatosan, akkor összejöhet a felzárkózás.

Frenetikus buzdítás jött a vendégszektorból, óriási erőt adott a lányoknak az a valamivel több mint száztíz fradista, és szerencsére a hatás sem maradt el: 18-18-nál végre egyenlítettünk. Még egy Kobetic-gól és egy Solberg-védés sajnos belefért a szünetig, de az egy gólos hátrány, s főleg az utolsó tíz percben látott teljesítmény bizakodásra adott okot.

A hazai kapuba jött Szikora Melinda, a miénkbe Bíró Blanka, a szélekre pedig Bánfai Kíra, illetve Márton Gréta, és örömmel tapasztalhattuk, hogy a meccs ott folytatódik, ahol a szünet előtt abbamaradt. A Siófok lassítani próbálta a játékot, hiszen Nerea Pena és Tomori nélkül a belső posztokon nagyon kevés játékosa maradt, mi viszont extázisban védekeztünk és dinamikusan, pontosan támadtunk. A korábbi hetek tapasztalataihoz képest rendkívül jó volt látni Bánfai Kíra gólerős játékát, valamint, hogy Emilie Christense kiválóan irányítja a csapatot.

Az egy gólos hátrányból így tizenkét perc alatt négy gólos előnyt faragtunk, csakhogy itt megtorpantunk, és visszakapaszkodott a Siófok. Tizenöt perc volt hátra, amikor Elek Gábor másodszor kért időt a meccs során, visszaküldte kezdőcsapatát és a következő hat percet 4-1-re megnyertük.

Hatgólos előnnyel fordulhattunk tehát az utolsó tíz percre, ahol Katarina Jezicet is kipirosozták, miután lekönyökölte Danick Sneldert, ez utóbbi azonban megint minket zavart meg – öt és fél perccel a vége előtt kettőre zárkózott a Szikora Melinda védései által szárnyra kapó Siófok (28-30). Nem tudtunk visszatérni a korábban látott szintre, gyermeteg hibákat vétettünk elöl és hátul is, ráadásul Danick Snelder megkapta a harmadik két percét, és egyenlített ellenfelünk – sőt, tizenkettő másodperccel a vége előtt a győzelemért támadhatott. Kobetic kidobta a pályáról a labdát, Pásztor Noémi robogott Szikora kapuja felé, de sajnos megszólalt a duda.

Elképesztő meccs volt, amelyen ötgólos hátrányban távolinak tűnt a pontszerzés, hatgólos előnyben pedig nyeregben érezhettük magunkat. A vége pontosztozkodás, 31-31-es döntetlen – de a meccs jelentős részében mutatott teljesítményre lehet és kell is alapozni.