A világ egyik legerősebb csapata, az elmúlt két Bajnokok Ligája-idényt aranyéremmel záró Vipers Kristiansand ellen szinte színültig megtelt az Érd Aréna, és azt biztosra is vehettük, hogy ez a faktor, mármint a hazai pálya, a szurkolói jelenlét iszonyatosan fontos lesz női kézilabdacsapatunk számára. Úgy számoltunk előzetesen, hogy a csoportkör ötödik fordulójában bravúrnak számítana a pontszerzés, de a kezdés előtt abban bíztunk, hogy itt és most tudunk hozni valamit az elmúlt hetekben elhullajtott pontokból.

Szinte tökéletes játék kellett ehhez, hiszen az Anna Vjahirjevával megerősített BL-győztes elképesztő játékerőt képvisel, de így volt ez 2021-ben is, amikor három nap alatt kétszer is sikerült felülmúlni.

Szóval, kíváncsian vártuk a meccset, amelynek első támadásánál Klujber Katrin látszólag könnyedén lőtt gólt kiváló figura végén. A következő öt percben nem volt meg ugyanakkor a kellő dinamika és sebesség a támadásainkban, így helyzet se alakult ki igazán, és ezt kihasználva a Vipers fordított. Szerencsére ez pont elég is volt ahhoz, hogy visszataláljunk a megfelelő ritmushoz, és Béatrice Edwige góljával kettőre távolodtunk (5-3).

A Vipers szinte minden támadását Vjahirjeva igazgatta, és bár eleinte többször is hatékonyan állítottuk meg, később sajnos azt is láthattuk, hogy miért a világ egyik legjobbja. Kiismerhetetlenül cselez, elképesztő sebességgel teszi mindezt, és szinte hihetetlen, hogy egy-két fault után is képes volt tökéletes helyre passzolni a labdát. Az ő klasszis produkcióját támadásban kellett valahogy ellensúlyoznunk, és kívülről úgy tűnt, hogy a norvégok falán az egyes és kettes védők között van nagyobb rés. Ez általában is jellemző azoknál a csapatoknál, amelynek kapuját Katrine Lunde védi – kedveli ezt a szöget, de a mieink azért túljártak egyszer-kétszer az eszén. Jól teljesített Lunde, és jól teljesített a túloldalon Janurik Kinga is, a mi szempontunkból utóbbi védései égetően fontosak voltak, mert az első játékrész második felében, a tizenkilencedik perctől végig mi futottunk az eredmény után. Kettőnél többel nem szakadtunk le, de ha Janurik nem fog nehéz labdákat, talán több is lett volna a szünetig a hátrány. Támadásban Emily Bölk három csodálatos átlövés gólt jegyzett négy kísérletből harminc perc után, de sok volt az elhibázott ziccer beállóból és szélről is, így kétgólos vendégelőnyről folytatódott a második félidő.

Sajnos jobban kezdett a szünet után ellenfelünk, a harminchetedik percben ötre nőtt a hátrányunk, jött is az időkérés. Dragana Cvijics támadásban nagyon hasznos volt, de a betegsége óta még mindig nincs megfelelő fizikai formában, így sűrűn kellett őt cserélni.

Hosszú hajrát indítottunk, de amikor kettőre visszaértünk, valami mindig közbejött, hol egy bosszantó ítélet a játékvezetőktől, hol egy hiba, vagy aztán gyors norvég válasz.

Egyetlen másodpercre se adta fel azonban a csapat, Janurik bravúrjai pedig újra esélyt teremtettek (23-24) öt perccel a vége előtt. Az egyenlítésért támadhattunk, tökéletes figurát játszottunk, Lunde azonban a legrosszabbkor mutatott be újra védést Klujber lövése után, az idő pedig vészesen fogyott. Az volt az ember érzése, hogy "nincs igazság", ha ekkora küzdelem, ilyen elszántság legalább egy pontot nem ér, de persze, ez közel sem ilyen egyszerű. Vjahirjeva gólja sajnos megint mínusz kettőt jelentett, amikor már csak egy perc maradt. Cvijics hetest és kiállítást harcolt ki, Klujber értékesítette, így harmincöt másodperccel a vége előtt 25-26-nál jöhetett a Vipers. Tökéletes védekezést mutattunk be, a labdaszerzést követően Márton Gréta értékesítette a ziccert, a csarnok pedig majd felrobbant az örömtől. Nem volt még vége, a játékvezetők a zsűrivel közösen még tanakodtak az esetleges szabálytalan cserén, továbbá egy hihetetlenül gyors támadás végén Januriknak is védenie kellett, igaz, a heves norvég reklamálás ellenére végül támadó faultot ítéltek. Így lett vége, döntetlennél - vagyis mégis kiderült, hogy van igazság. Emberfelettit küzdött a csapatunk, és ötgólos hátrányt ledolgozva egy pontot itthon tartott a BL-címvédő ellen.