2019-ben, ha másodika, akkor Fradi-Győr összecsapás, vagyis a január és a február után a márciust is az ETO elleni mérkőzéssel nyitotta női kézilabdacsapatunk. Ezúttal a Bajnokok Ligájában, és Győrben találkozott a két fél, de a BL-ben is a Himnusz nyitotta a meccset – méghozzá kettő. A hazai szurkolók ugyanis nem voltak hajlandóak a vendégszektorral együtt énekelni, inkább külön, jó húsz másodperccel később zendített rá a „sajátjára”, az EHF-ellenőr pedig értetlenül csóválta a fejét.

A rövid közjáték után csaknem öt perc kellett a Győrnek az első gólhoz, pedig jutott neki addigra ziccer, hetes, sőt, még az egyik játékvezető által Kovacsics Anikónak adott elzárás is – ez utóbbi egyébként teljesen felfoghatatlan jelenet volt. Horváth Dóra remekül kezdett védekezésben, illetve, a hatos falunk kiválóan működött, épp ezért volt óriási kár a sok győri kézbe adott labdáért. 2-0 után hármat kaptunk egymás után és ettől kezdve a félidő hátralévő részében csak rohantunk az eredmény után. Ugyanakkor ezt viszonylag jól csináltuk, az ETO három gólnál távolabbra nem tudott távolodni, sőt, a játékrész vége előtt kettő perccel Márton Gréta ziccerénél egyenlíthettünk is volna. Sajnos kimaradt, bezzeg a másik oldalon Crina Pintea értékesítette az adódó lehetőséget. A szünetre így kettő gólos hátránnyal mehettünk, illetve azzal az érzéssel, hogy kicsit pontosabb támadójátékkal a fordulás után sokat javulhatna a helyzet.

Amit reméltünk, azt hozták is a lányok, jóval kevesebb lett az elszórt labda és a kihagyott helyzet, miközben Bíró Blanka tartotta pazar formáját, így a második félidőben fej-fej mellett haladtak a csapatok. Óriási segítség érkezett ebben a periódusban a szurkolóinktól, jó négyszázan hangosabbak voltak az ötezer győrinél - felemelő érzés ez, amely rengeteg erőt ad a csapatnak. Ilyen légkörben, Lukács Viktória góljával vettük át újra a vezetést 28-27-nél, tíz perccel a vége előtt. Nálunk Nerea Pena villogott elképesztően, míg a hazaiak Crina Pintea fizikális adottságából éltek - a román döntötte a védőinket, mint a bábukat, és nem is igazán akart hibázni, ha kapussal találta magát szembe. Valamivel több, mint öt perccel a dudaszó előtt kettőre hízhatott volna az előnyünk, de sajnos Pena kapufát lőtt hetesből, s miután az ETO gólt szerzett, döntetlennel fordultunk a véghajrára.

Elképesztő csata volt, amelyben úgy tűnt, hogy a hazaiaknak maradt valamivel több tartalékjuk, mégis támadhattunk az egyenlítésért 43 másodperccel a vége előtt. Iszonyúan kellett hozzá Klujber Katrin zseniális labdalopása és gólja, illetve Bíró Blanka újabb védései. Időt kért Elek Gábor, leosztotta a lapokat, majd Schatzl Nadine kiszorított szögből óriási gólt lőtt a bal felsőbe. Egy győri ellentámadásra és egy Tomori-lövésre futotta még, de gól már nem esett! Döntetlent, újra 32-32-t játszottunk a Bajnokok Ligája-címvédő Győrrel. S míg az aréna úgy nettó másfél perc alatt kiürült (illetve, az igen gyorsan távozó győri szurkolók előbb még saját csapatuk és vezetőik ellen fordultak, "bunda" rigmussal kérték számon őket...) addig a fradisták megállás nélkül éltették a mieinket hosszú perceken át. Nemcsak a csapatra, a táborunkra is büszkék lehetünk!