Darja Dmitrijeva nyáron csatlakozott női kézilabdacsapatunk keretéhez, az elmúlt időszakban valamelyest már megismerte a klubot és az edzőközpontot is, azt azonban csak szerdán tapasztalhatja meg, hogy milyen Fradi-mezben tétmeccsen kifutni az Elek Gyula Aréna parkettjére.

– Eddig minden rendben, nagyon jól érzem magam a Fradiban, de azért már nagyon várom, hogy elkezdjünk játszani, jöjjenek a mérkőzések, kezdődjön a szezon ­­­– mondta a klasszis irányító. – Ellenfélként többször is játszottam már a Fradi ellen, sőt, amikor az előző idény Szlovéniában véget ért, akkor a Fradi egyik bajnokiját itt néztem meg, a lelátón ülve. Vagyis tudom, hogy csodálatosak a szurkolók, hogy fantasztikus hangulatot teremtenek.

Sportolónk azt is elmesélte, hogy kézilabda karrierje egy véletlennek köszönhetően kezdődött…

– Az első edzőm éppen akkor látott meg, amikor egy lépcsőn álltam. Azt hitte, hogy magas vagyok, mondta, menjek kézilabdázni, aztán később derült ki, hogy az aktuális csapatából én vagyok a legkisebb. De akkor már nem volt mit tenni, megpróbáltam, és szerencsére ott is maradtam. Aztán tizennégy évesen az edzőm hazaköltözött, mi pedig néhány csapattársammal követtük őt Volgográdba. Ott voltam először a szüleim nélkül, amit eleinte élveztem, de fél év után elkezdtek hiányozni az otthoni dolgok. Utána persze minden jól alakult, a Dinamo Volgográd lett az első felnőttcsapatom, amellyel az első igazi Bajnokok Ligája-mérkőzésemet éppen a Ferencváros ellen játszottam.

A debütálás egyébként egy évvel korábban, már 16 évesen megtörtént a top sorozatban, de akkor még nem igazán jutott neki szerep. Érdekesség, az említett Fradi elleni meccsen hiába lőtt két gólt, a mieink 37-21-re nyertek, a jelenlegi keretből Tomori Zsuzsanna hétszer, Szöllősi-Zácsik Szandra pedig egyszer talált be. Most már mindhárman a közös célokért küzdenek…

– Az előző évad óriási sikert hozott, duplázott a csapat, ami hatalmas eredmény. Most mindenki ezt foga várni tőlünk, és egyébként én is ezt várom magunktól, de természetesen ott van még a Bajnokok Ligája is… A Dinamóval és a CSZKA Moszkvával már voltunk a FINAL4-ban, de nem voltunk eredményesek, a Fradinál ennél többet szeretnék. Ugyanúgy, ahogyan itt mindenkinek, nekem is az álmom, hogy megnyerjük a Bajnokok Ligáját. Azon leszek, hogy ez sikerüljön.

A beszélgetés során szóba került Darja gyerekkora, valamint az is, hogy milyen hobbikkal kapcsolódik ki, amikor ideje engedi.

– Van egy öcsém, aki mindig nyugodt volt, és mindig azt csinálta, amit mondtak neki. Én ezzel szemben kicsit őrült voltam szerintem, maximum két percet tudtam megülni egy helyben, és már rohantam is valahova. Úgy emlékszem, nagyon szerettem mozogni, és ez nem is meglepő, hiszen sportos családból származom, édesapám tehetséges jégkorongozó volt, csak a sérülések miatt nem lett komoly sportkarrierje. Ő mindig nagyon akarta, hogy sportoljak, örült annak, hogy kézilabdázom. Anyukám viszont mindig aggódott értem, amikor a pályán voltam, inkább táncosnak vagy esetleg tornásznak képzelt el. Manapság, ha van rá idő, akkor imádok sétálni, nyáron éppen csapattársammal, Dragana Cvijiccsel a Grand Canyonnál voltunk. Ott tényleg rengeteget kellett menni fel, le. Szeretek filmet nézni, olvasni és minden olyat, ami kicsit kikapcsol. Követek más sportokat is, a focit pont kevésbé szeretem, de a nagy meccseket azért megnézem, mint amilyen nemrég az Európa-bajnoki döntő is volt. Az olimpiát is követtem, nagyon szeretem az atlétikát, a vízilabda a kedvenceim közé tartozik, és természetesen figyeltem a férfi és női kézilabdatornát is.

A teljes beszélgetés megtalálható a digitálisan elérhető Zöld & Fehér magazin augusztusi számában!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

FTC-Rail Cargo Hungaria (@ftc_kezilabda) által megosztott bejegyzés