Nincs mese, alkalmazkodni kell, igaz, jóval könnyebb mondani, mint megvalósítani...

Női kézilabdacsapatunk újra nehéz helyzetbe került, miután napról napra fogyott a kerete az elmúlt héten, s mire elértünk 2022 első mérkőzéséig, a Buducsnoszt Bemax elleni összecsapásig, betegsége miatt már Csiszár-Szekeres Klárára, Angela Malesteinre, Alicia Stolléra, Julia Behnkére, valamint a fiatal Ballai Annára se számíthattunk. A „bőséget” jól szemléltette, hogy a bemelegítés végéhez közeledve, az egykapus játéknál a kapusedzőnek, Duleba Norbertnek kellett beállót szimulálnia. Volt gondja az ellenfelünknek is, orosz jobbátlövője, Valeriia Maslova sérülés, a két beállója, Tatjana Bnovics és Nikolina Vukcsevics pedig betegség miatt nem utazott Butapestre – vagyis a kezdés előtt igazán azt érezhetük, hogy túl azon, hogy papíron még így is a Ferencváros kerete az erősebb, az jöhet ki győztesen a meccsből, aki jobban kezeli a kialakult szituációt.

A kezdőnkben az egyetlen megmaradó igazi hármas védőnek számító Kisfaludy Anett mellett a német válogatottban ezen a poszton is szereplő Emily Bölköt láthattuk, jobb oldalukon Klujber Katrin, balon pedig Szucsánszki Zita egészítette ki a belső négyest, amely az első percekben kissé bizonytalanul mozgott. Potyogtak a gólok, a negyedik percben már a kilencedik középkezdésen is túl voltak a felek (4-4), ezt követően azonban szerencsére feljavult a védekezésünk. Jól döntött Elek Gábor Szucsánszki kezdőbe nevezésével, hiszen az ő rutinja az ilyen helyzetekben rengeteget ér, s most is így volt. Jó ütemű kilépéseivel lassította a vendégek támadásait, később labdát is szerzett, sőt, az első harminc percben három gólt is lőtt, pedig jobbára csak a lerohanásokat kísérte a túlsó térfélre. 

Az első negyed órában tartotta a lépést a Buducsnoszt, Bölk, Szucsánszki és Hársfalvi Júlia jóvoltából azonban hármat lőttünk zsinórban, így 11-7-nél, közte négynél időt kellett kérnie Bojana Popovicsnak. Egy rövid periódusra tudott ezzel eredményt elérni, nem nőtt a különbség, a szünethez közeledve viszont közé tudtunk tenni még hármat, ezzel pedig megnyugtató előnynél mehettünk pihenni (18-11).

A második félidőt is góllal kezdtük, 19-11 után ugyanakkor jelentős problémánk adódott a helyzetek kihasználásával. A kapus, Armelle Attingre sajnos iszonyatosan elkapta a fonalat, majd minden játékosunkkal szemben bemutatott legalább egy védést tíz perc alatt, így szépen lassan zárkózott a Buducsnoszt. A nyolc gól ötre olvadt, nem csoda, hogy Elek Gábor időt kért, de látszólag próbálta higgadtan kezelni a szituációt. Négynél (20-16) állt meg végül a vendégek felzárkózása, még időben, gondolhattuk, hiszen a nagyobb idegeskedést elkerülhettük, és néhány perccel később ismét nyolccal vezettünk (25-17).

Kevesebb, mint negyed óra volt már csak hátra ekkor, és úgy tűnt, el is fogyott ellenfelünk lendülete, így már csak a legvégén tudott közeledni picit. A győzelem már nem forgott veszélyben, és ezúttal ez volt a legfontosabb amellett, hogy ne veszítsünk újabb játékosokat.

A nehézségeket látva előzetesen talán nehezebb hatvan percre számíthattunk, de együttesünk kiválóan alkalmazkodott, és a második félidő elején látott hullámvölgytől eltekintve magabiztosan tartotta itthon a két pontot. A csoportunk másik meccsén az Esbjerg 27-25-re legyőzte idegenben a Rosztov-Dont, így pedig felléptünk a tabella második helyére.