A magyar női kézilabda-válogatott vasárnap kezdi meg szereplését a tokiói olimpián, ezt megelőzően pedig felidézzük mindenkori válogatottunk korábbi szerepléseit az ötkarikás játékokon. Ezúttal a legnagyobb siker, egyben a legnagyobb csalódás felidézése következik, a 2000-es, sydney-i olimpia.

Az új évezred első olimpiáján az addigiaktól eltérően nem nyolc, hanem tíz csapat vett részt. Az előző játékokhoz képest kettővel több európai csapat képviseltethette magát, ami azt jelentette, hogy immáron nem volt elég a csoport első vagy második helyén végezni az elődöntőbe jutáshoz.

A válogatott kispadján Mocsai Lajos dirigált, akivel a csapat, az 1999-es világbajnokságon ötödik helyen végzett. Annak ellenére, hogy ez nem számított jó eredménynek, a közvéleményben nem volt vita arról, hogy ez minden idők legerősebb magyar női kézilabda-válogatottja. Az említett világeseményen a csapat kilenc meccséből nyolcat megnyert, és csupán a házigazda norvégok tudtak minket legyőzni, erős bírói hátszéllel.

Az olimpiai keretbe hat ferencvárosi játékos kapott meghívást, Deli Rita, Farkas Ágnes, Kántor Anikó, Kökény Beatrix, Lőwy Dóra és Pádár Ildikó. Ezzel a Fradi korábban soha nem látott létszámmal képviseltette magát a női kézilabda válogatottban az olimpián.

Első csoportmérkőzésünket könnyed rávezetésnek foghattuk fel Afrika bajnoka, Angola ellen. Ellenfelünk durva játéka ellenére magabiztosan, olykor hármas emberelőnyben játszva, 42-22-re győztünk.

Második meccs már nagyobb kihívást tartogatott, ugyanis a vb-ezüstérmes Franciaországgal kellett összemérni tudásunkat. A kezdés nem sikerült jól, a franciák 4-1-re elhúztak, azonban ekkor összekaptuk magunkat és Farkas Ágnes valamint Pádár Ildikó góljaival felzárkóztunk ellenfelünkhöz. A mérkőzés innentől változatos képet mutatott, hol mi, hol a franciák szereztek vezetést. A 46. percben, mikor ellenfelünk 20-16-ra vezetett, már úgy tűnt, innentől a győzelmet is megszerzi, de nem adtuk fel, és Farkas Ági emberhátrányos góljával újra erőt tudtunk mutatni, majd nem sokkal később az egyenlítés is sikerült. Sőt, az 59. percben Pádár Ildikó találatával már kétgólosra növeltük a vezetésünk, ám még itt sem volt vége, erre a franciák gyorsan válaszolni tudtak és feljöttek egy gólra. Harminchét másodperccel a lefújás előtt mi támadtunk, de a Kökény Beatrix ellen elkövetett szabálytalanságot nem fújták le a bírók, így ellenfelünk támadhatott a döntetlenért. A magyar csapat minden erejét bevetve védekezett, két másodperccel a végső sípszó előtt már kettős emberhátrányban voltunk, de a franciák nem tudták ezt kihasználni, így második mérkőzésünket is megnyertük (22-23).

Dél-Korea legjobbjai következtek, akikről nem őriztünk jó emlékeket az elmúlt évekből. Sajnos a mostani összecsapás sem zárult sikeresen a mieink szempontjából, mert hiába Farkas Ági hat gólja, illetve a félidei vezetés, az ázsiaiak 41-33-ra legyőztek bennünket. Klubunk ikonikus alakja, Pádár Ildikó így értékelt meccs után:

„A második félidő elején annyira meglepett minket az úgynevezett négy-kettes, nyitott védekezés, hogy nem tudtunk ezzel mit kezdeni. Nem fá­radtunk el, de lehet, hogy nem koncentráltunk eléggé. Ezt iga­zolja, hogy egymás után adtuk el a labdákat.”

Utolsó csoportmérkőzésünkön a román csapat várt ránk. Az első félidőt sok hiba jellemezte, de pozitívumként említhettük Kökény számos blokkját és a tornán ekkor először pályára lépő Kántor Anikó remek játékát. Félidőre 12-10-es román vezetéssel vonulhattak a csapatok az öltözőbe. A második félidő sem indult könnyen számunkra, de az ötvenedik perc környékén végre sikerült az egyenlítés, majd a vezetést is át tudtuk venni. A meccs hajrájában Románia jól használta ki emberelőnyét, így a csapatok pontosztozkodással zártak (21-21).

A negyeddöntőben a régi ismerős, a világbajnoki harmadik helyezett Ausztria várt lányainkra. A meccskeretbe először került be Lőwy Dóra, poszttársa sérülése miatt. A találkozót jól kezdtük, a 18. percben már hat gól volt az előnyünk (10-4), mire érkezett is az osztrákok időkérése, s talán ennek is köszönhetően a félidőig két gólra zárkóztak (14-12). A második félidőben Ausztria megfordította a mérkőzés állását, de aztán sikerült visszavennünk a vezetést (21-20). Ekkora azonban egy tizenegy perces magyar gólcsend következett, aminek következtében a sógorok 25-21-re elhúztak három perccel a lefújás előtt. Már eldőlni látszott a mérkőzés, ekkor azonban Farkas Ági, Lőwy Dóra és Simics Judit révén három találatot is feljegyezhettünk. Az utolsó másodpercekben emberelőnyben és Deli Rita személyében vészkapussal támadtunk, aminek gól lett az eredménye. Az osztrák kapus a középkezdésből még gólt lőtt, azonban a találatát érvénytelenítették. A hosszabbítást végül mi bírtuk jobban, és készülhettünk az elődöntőre a vb-győztes Norvégia ellen.

Az előző világbajnokságon a norvégok ütöttek el minket a dobogótól, így volt miért visszavágnunk. A meccsről talán csak szuperlatívuszukban lehetne beszélni, a magyar válogatott káprázatos játékkal, végig vezetve, Radulovics tíz góljának is köszönhetően magabiztosan győzte le északi ellenfelét. Pádár négy, Farkas pedig hat góllal járult hozzá a sikerhez. Utóbbi így értékelt:

„A norvégok féltek tőlünk. Az első tízperc után már éreztem, hogy ezúttal nem fogunk infarktust okozni a híveinknek. Hihetetlen, hogy mennyire együtt volt a csapat. Ennél nagyobb akaraterővel és lendülettel még sohasem küzdöttünk.”

A döntőben Dánia csapata várt ránk hétezer ember előtt. Válogatottunk idegesen kezdte a döntőt, Mocsai Lajos már a 17. percben időt kért 8-7-es dán vezetésnél. Nem sokkal később már mi vezettünk két góllal, ami miatt szövetségi kapitányunk dán kollegája is időt kért. A 25. percben Dánia kiegyenlített majd újra magához ragadta a vezetést, igaz nem sokáig tudta azt megtartani, mert a szünetben két gól volt az előnyünk (16-14). A második félidőt hasonlóan folytatták a lányok, és tovább növelték előnyüket, immáron egy ország szeme láttára, mert időközben a mérkőzéssel párhuzamosan folyó vízilabda döntő is véget ért, amin Kásásék megszerezték az aranyat. Női válogatottunk szemet gyönyörködtetően játszott, Lőwy Dóra cunderből szerzett góljával már ötre növeltük az előnyt. Tizennégy perc volt még hátra a mérkőzésből, mikor csapatunk hat góllal vezetett, és úgy látszott, az aranyat már senki sem veheti el tőlünk. Innentől viszont valami egészen hihetetlent fordulatot vett a meccs, a dánok megtáltosodtak, a mieinknek pedig szinte semmi sem sikerült. Az előnyünk szép lassan elfogyott, ellenfelünk megfordította a mérkőzést, majd 31-27-re meg is nyerte.

A Sydneyben lejátszott döntőben a magyar kézilabdázás a valaha volt legjobb eredményét érte el, a történtek fényében azonban a mai napig hiányérzettel gondolunk vissza a 2000-es olimpiára.