Megesett már korábban, hogy végtelenül üresnek tűnt a csend a meccs végén, szombaton délután azonban mámorító volt… Angela Malestein a pályán ült, csillogó szemmel mosolygott és szorongatta a labdát, amely Bíró Blanka lábáról vágódott az ölébe. Ez volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy a Ferencváros női kézilabdacsapata megszakítja a rossz sorozatot, és legyőzi a Bajnokok Ligájában a Rosztov-Dont. És ez volt az a pillanat, amikor a sportcsarnokban lévő közel háromezer szurkoló hirtelen elnémult.

Kevesen vártak efféle szenzációs eredményt, pedig egy éve ilyenkor meglehetősen hasonló szituációban – értsd: rengeteg hiányzóval és problémával – az Esbjerget is sikerült megtréfálni. Elek Gábor a meccs előtt el is mondta csapatának, hogy a taktika hasonló az akkorihoz, ugyanúgy le kell lassítanunk a játékot, mert létszámban jelentős túlerőben volt – ezúttal – az orosz kirakatcsapat. Kellett a sikerünkhöz, hogy emiatt talán túlságosan is nyugodtan lépett pályára a Rosztov, de az is, hogy a mieink közül majd mindenki extrát nyújtott. Sőt, félig viccesen azt is mondhatjuk, hogy Ferenczy Diána és egy Ballai-lány jelenléte szmított, elvégre Dia Esbjergben is kerettag volt, Ballai Anna ikertetvére, az azóta Vácon kölcsönben szereplő Borbála pedig még játszott is Dániában. Összességében azonban a csapat és a stáb közös diadala, de ezen a szinten másképp nem is lehet.

Az extrán teljesítő játékosaink közül is kimagaslott Bíró Blanka, aki tizennégy védéssel járult hozzá a sikerhez.

„Nyertünk is, így ez a meccs mindenképp a legmagasabb polcra kerül nálam – mondta boldogan kapusunk utalva arra, hogy úgy különösen értékes számára a jó teljesítmény, ha közben sikerrel is párosul. – Az utolsó percben reflexmozdulattal védtem, de a helyzet, a szituáció is arra utalt, hogy oda jöhet majd a lövés. Az első félidőben nem is játszott Anna Sen, de a szünetben épp agyaltam azon, hogy kitől még mire számíthatok, és láttam, hogy melegít, úgyhogy gyorsan fejben átlapoztam, hogy mit tudok róla, és jött is a végén. Örülök a győzelemnek, fontos, hogy levonjuk a pozitívumokat belőle, de a helyén kell kezelnünk. Láthattuk tavaly, hogy Esbjergben két bravúr pontot szereztünk, aztán hazai pályán meg kikaptunk a Bietigheimtől. Szóval, hozni kell a kötelezőket, és akkor lehet ez két pont extra.”

Bíró Blankának egyébként már a szombat délelőtti átmozgató edzésen is alig lehetett gólt lőni, vagyis remélhettük, hogy jó napot fogott ki.

„Sosem tudom, hogy mi a jó, mert volt már példa mindenre – hogy az utolsó edzésen jól vagy rosszul ment, aztán a meccsen meg az ellenkezője történt, sőt, tudom, annak sincs jelentősége, hogy a bemelegítésnél mi történik. Megtanultam kezelni, hogy a meccsen dől el, nem is foglalkoztam azzal, hogy délelőtt mi volt.”

A rosztovi összecsapás utolsó két gólját Klujber Katrin szerezte, és ha hozzátesszük, hogy az összes eddigi Fradi-Rosztov-Don összecsapást figyelembe véve ő klubunk legeredményesebb játékosa harmincöt góljával, akkor igazi Rosztov-specialistának is kikiálthatjuk.

„Nem ismertem ezt a listát, és főleg azért lep meg, mert tavaly ki is hagytam az itteni mérkőzést - szeretek ilyen jó csapatok ellen játszani, motivál, amikor a legjobb játékosokkal állok szemben – mondta átlövőnk, majd a két utolsó gólt is felidézte. – Tudatosan választottam ezt a lövést a hetesnél. Bejött a taktika, hogy lassítottuk a játékot, mert így volt oxigén a fejemben, amikor odaálltam a vonal elé, át tudtam gondolni, hogy milyen megoldással próbálkozzak. Az utolsó gólnál viszont nem teljesen voltam képben azzal, hogy hol is járunk épp. Azt tudtam, hogy egy gólon ingadozik a különbség, de hogy ilyen kevés van vissza, és hogy előnybe kerültünk, azt akkor láttam, amikor visszafelé futottam és felnéztem a táblára. Nehéz helyzetben, amikor a végén hátrányba kerültünk, akkor is éreztem, hogy nyerhetünk, mert láttam a mosolyt az arcokon, a védekezésünk nagyon jó volt, Blani meg… Blani nagyon extra volt, rengeteget segített.”

Márton Gréta teljesítményével kapcsolatban érdekesség a két kiállítás, elvégre messze nincs a legtöbbet büntetett játékosok között, és megsüvegelendő, hogy szépen csendben mind a négy lövéséből gólt szerzett szombaton. Vagyis abszolút főszerep jutott neki is.

„Éreztem a meccs előtt, hogy fejben nagyon figyelni kell, mert nehéz a helyzetünk, és örültem, hogy hozzá tudtam tenni, mindig jókor voltam jó helyen. Próbáltam kemény lenni, de nem emiatt kaptam a kiállításokat – az elsőnél szerintem hozzá se értem ellenfelemhez, a másodikat pedig szándékos láb miatt kaptam.”

Utólag már tudjuk, kár volt bosszankodni az ítéleteken (legalábbis az elsőn, mert a második jogos volt), hiszen csapatunk így is győztesen, két ponttal a zsákban utazhatott haza vasárnap. Folytatás szerdán, az MTK elleni hazai bajnokival, a Bajnokok Ligájában pedig az Esbjerget fogadjuk legközelebb – bízunk benne, hogy ez a siker sokakat kicsalogat a mérkőzésekre.