Kereken száz gólig jutott a mögöttünk hagyott, bajnoki negyedik hellyel, Európa-kupa elődöntővel és Magyar Kupa-negyeddöntővel zárult évadban férfi kézilabdacsapatunk irányítója, Lékai Máté. A 2012-es londoni olimpia után ismét a világ legnagyobb sporteseményére készülhet – szűk két hónappal a párizsi játékok rajta előtt beszélgettünk vele, amelyre a magyar csapat egyik legrutinosabb tagjaként készülhet távozó ferencvárosi csapattársával, Imre Bencével, valamint a következő szezontól a Népligetbe érkező Ancsin Gáborral.

– Az egyik első szabály, hogy sportban nincs „mi lett volna, ha”, de a szezonunk értékelésekor mégis talán kicsit indokolt. Tavasszal ugyanis óriási pechszéria és súlyos sérüléshullám sújtotta a csapatot. Mit gondolsz, milyen lehetett volna a szezonhajrá, amennyiben mindenki egészséges?

– Valóban nincsen „ha”, de én is úgy gondolom, hogy ha többen vagyunk, sokkal jobban zárhattuk volna ezt a tavaszt. Az eredmény az, amivel nem vagyunk elégedettek, az alapelvárás ugyan a negyedik hely volt, de mindenki harmadik akart lenni, jövőre reméljük, a sérülések jobban elkerülnek minket. Természetesen ez benne van a sportban, más csapatoknál is előfordul, de az most egy különösen szerencsétlen tavaszzárás volt. De ahogy mondtam, nincsen „ha”, így alakult, ebben most ennyi volt.

– Miben kell előrelépnünk a következő évadra?

– Mindig lehet fejlődni a játék minden elemében. Talán most azt mondanám, hogy a góllövéssel jobban állunk, mint a védekezéssel, talán ebben lehetne a legtöbbet javulni, de ez mindig változó. Azért is kapunk viszonylag sok gólt, mert mindig gyorsan szeretnénk játszani, magas támadásszámmal, ami nekünk és az ellenfelünknek is több lehetőséget ad a gólszerzésre. Tehát például egy 36-30-as győzelem nem feltétlenül jelenti azt, hogy rosszul védekeztünk.

– A következő hetekben Párizsra koncentrálsz, ahol 9 órakor kezdődő mérkőzés is vár rátok. Hogy állsz a korán keléssel?

– Megmondom őszintén nem vagyok koránkelő, de a reggel kilences kezdés a világon egyetlen kézilabdázónak sem ideális. Mindenkinek akkor kezdődik majd a meccs, ehhez senki sem tud előzetesen hozzászokni. Biztosan hajnali kelést jelent, reggelizni kell, oda kell érni a csarnokba, bemelegíteni. Ehhez alkalmazkodni kell majd.

– Többször mondtad az elmúlt években, hogy úgy mész neki egy-egy világversenynek vagy akár válogatott meccsnek, mintha az lenne az utolsó. Ez az idei olimpia előtt hatványozottan igaz?

– Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy olimpiából valószínűleg ez lesz az utolsó nekem. Még ha korban nem is tartanék itt, akkor sem biztos, hogy ott lenne a következőnek a válogatott, mert sajnos nem magától értetődő a részvételünk. Mindig élvezni kell a pillanatot, amikor ott vagy, mindent megtenni a minél jobb eredményért, és akkor emelt fővel jöhetsz le a pályáról, legyen bármi is az eredmény.

– Június 24-én kezditek a közvetlen felkészülést. Addig hogyan alakul a program?

– Tord (Tord Ellingsen a magyar válogatott erőnléti edzője – a szerk.) mindenkinek külön programot állított össze, attól függően, hogy mikor fejezte be a szezont. Talán mondanom sem kell, hogy kőkemény, de itt a Fradin minden adott a jó munkához, valamint erőnléti edzőnk, Nagy Ábel is sokat segít.

– Mennyiben megy másképp neki a mostani Lékai Máté az olimpiának, mint a tizenkét évvel ezelőtti?

– Már nagyon fáj a derekam meg a térdem… A viccet félretéve szerintem ugyanúgy megvoltak az erősségeim és hiányosságaim akkor, mostanra annyiban biztos több lettem, hogy rutinosabb vagyok, jobban ismerem a testemet, tudom nagyjából a határaimat, a regenerációra és az alapozásra is jobban figyelek. Más a csapatban betöltött szerep is természetesen, akkor én voltam a legfiatalabb, most pedig az egyik legöregebb, vagy inkább mondjuk úgy, hogy legtapasztaltabb.

– Most nagyobb benned a várakozás vagy Londonban volt?

– Őszintén szólva nem emlékszem, hogy akkor mi volt bennem. Az biztos, hogy a mostani olimpia mezőnye a valaha volt egyik legerősebb lesz. Nagyon nehéz feladat vár ránk, de izgatottan várom a tornát, bízom benne, hogy tényleg ott leszek a keretben és elkerülnek a sérülések. Az európai olimpia nekünk magyaroknak mindig nagyobb pluszt ad nekünk, az itthoniak könnyebben ki tudnak jönni, illetve otthonról ideális időpontban tudják nézni, nem kell hajnalban kelni.

– Néhány napja úgy fogalmaztál, hogy nem mi vagyunk a legügyesebb játékosok, nem a legmagasabb szinten játszunk, de küzdeni tudásban a legszűkebb elitbe tartozunk. Mi az, amiért ennyire különleges ez a társaság?

– Ha megnézzük, a magyar válogatott játékosok közül nagyon kevesen játszanak rendszeresen a Bajnokok Ligájában, de még az Európa-ligában sem sokan. Ezt csak azzal tudjuk ellensúlyozni, hogy nagyon jó a szakmai stáb és rengeteget dolgozunk. A válogatottban is fontosak az egyéni képességek, de rengeteget jelent, hogy a címeres mezért küzdesz. Mint a hazai rendezésű olimpiai selejtezőn is láthattuk, óriási energiákat szabadít fel ez az érzés, ami semmi máshoz nem hasonlítható.