Nyolc évet töltött Veszprémben Lékai Máté, mielőtt 2022 nyarán a Ferencvároshoz igazolt, most pedig épp korábbi együttese ellen készül. Férfi kézilabdacsapatunk csütörtökön a Veszprém Arénában lép pályára, válogatott irányítónk pedig elárulta, mennyire különleges számára ez a bajnoki, de emellett szót ejtett a közelgő világbajnokságról, a Fradival megtett történelmi lépésről, valamint tehetséges csapattársáról, Csörgő Kristófról is.

Elég volt ahhoz három és fél hónap, hogy kiismerd már magad a Népligetben?
Néha egy-egy új arccal még találkozom, de az összes portást ismerem már… A viccet félretéve, ami a lényeg, hogy a csapatba nagyon gyorsan beilleszkedtem, persze sok játékost eleve ismertem már, de jól is fogadtak, és én is könnyű személyiség vagyok.

Tényleg az vagy?
Szerintem igen. Tényleg gyorsan megvolt az összhang, szóval ez is ezt bizonyítja, és egyébként rangidősként a tiszteletet is megkapom a fiataloktól. Játékban, összeszokottságban, persze, nincs az az idő, ami után azt mondanám, hogy már minden tökéletes, de a meccsekkel és az edzésekkel javulunk folyamatosan.

Mennyire érzed magad mentornak ebben a fiatal csapatban?
Mentornak nem érzem magam, de ha tudok segíteni a fiataloknak vagy bárkinek, akkor elmondom a véleményemet, elmondom, hogy én miként látom, vagy szerintem hogyan kellene csinálni. Aztán vagy megfogadják, vagy nem.

El tudod képzelni, hogy nem fogadja meg, amit mondasz, például, a poszttársad, Csörgő Kristóf, aki egy éves volt, amikor bemutatkoztál az NB I-ben?
Nem, de nem is így értettem – hanem úgy, hogy neki is vannak önálló gondolatai, és simán lehet, hogy egy szituációban végül másképp dönt.

Mennyire voltál más annyi idősen, mint most Kristóf?
Annyira rég volt, hogy már nem is emlékszem… Viccen kívül, nekem könnyebb volt, hiszen Budapesten éltem, a PLER-ben játszottam, nem volt akkora változás, amikor az élvonalba kerültem, mint neki, hogy ezzel egy időben a fővárosba is költözött. Balogh Zsolti biztos többet tudna mondani arról, hogy milyen voltam, de állítólag már akkor is nagy volt a szám, főleg Kristófhoz képest. Ő is egyébként csak a pályán kívül ilyen csendes, visszafogott, a pályán beleveti magát a helyzetekbe, felvállalja a kockázatot. (Játékban és tehetségben hasonlónak látom Kristófot, mint amilyen Máté volt, de személyiségben teljesen különbözőek – Balogh Zsolt.)

Alig kerültél még az FTC-hez, máris óriási sikert értetek el az Európa-liga-csoportkörbe jutással, és épp a minderről döntő, Steaua Bucuresti elleni visszavágón nyújtottad talán eddigi legjobb teljesítményedet Fradi-mezben. Ennyire fontos volt számodra a nemzetközi kupaszereplés?
Ettől függetlenül is szeretnék minden meccsen jól játszani, de igen, nagyon fontos volt. Sok múlt a sorsoláson, de két kört kellett megtennünk a selejtezőben, vagyis alaposan megdolgoztunk érte. Történelmet írtunk a Fradi férficsapatával, és ez a szereplés komoly fejlődési lehetőség a társaságnak. Jelentős plusz teher is egyben, hiszen nincs olyan bő keretünk, mint a Szegednek vagy a Veszprémnek, de ezt majd most tapasztaljuk csak meg igazán, hiszen eddig csupán két El-meccs volt, mostantól viszont heti két meccset játszunk karácsonyig. Kemény lesz, oda kell figyelnünk a pihenésre, a regenerációra, a testünkre.

Lehet még ennél is több ebben a sorozatban?
Nagyon az elején járunk még, és tényleg most jön csak az erőltetett menet, de ha jó formában leszünk és jól felkészülünk, akkor a továbbjutás se elképzelhetetlen. Nem lehet ez elvárás a csapattal szemben, de magunknak mindenképp szerettünk volna célt kitűzni.

Gondolsz már a világbajnokságra?
Egyelőre semennyire. Tudom, hogy sablon duma, de tényleg a következő feladatok vannak előttem – annyi a meccs és az edzés, hogy még az egy hónap múlva következő események is nagyon messzinek tűnnek. Az jár a fejemben, hogy a Fradival jól szerepeljünk, aztán december tizennyolcadikán vége az őszi szezonnak, néhány napot karácsonyozunk, aztán átkapcsolok a válogatott gondolkodására.

A felkészülési meccsekből kiindulva ott is vezérszerep juthat neked.
Chema (a szövetségi kapitány, Chema Rodríguez– a szerk.) bízik bennem, számít rám, ez nagyon jó érzés, és próbálom meghálálni a bizalmat. Nyáron az ő véleményét is kikértem a folytatással kapcsolatban, amikor kiderült, hogy mi a helyzet velem. Azt azért észben kell tartani, hogy a legutóbbi meccseken, az Eb-selejtezőkön nem olyan kaliberű ellenfelekkel játszottunk, mint amilyenekkel a vb-n találkozunk majd. De például a válogatott miatt is jó, hogy a Fradival ott vagyunk az El-ben – hiszen nemzetközi meccseket játszhatunk, ez pedig sokat jelent annak is, aki meg akar ragadni a válogatottban, meg annak is, aki oda akar kerülni.

A világbajnokság ezek szerint még messze van, de a Telekom Veszprém elleni bajnoki igencsak közel. Vannak különleges érzéseid ezzel kapcsolatban?
Nem igazán. Nyilván furcsa lesz visszatérni nyolc év után, találkozni a régi csapattársakkal, szurkolókkal, a meccs után majd biztos beszélgetünk is, de reálisan látom a helyzetet, nekünk nem Veszprémben kell nyerni. Remélem, játszunk egy jó meccset, megpróbálunk tapadni rájuk, amíg tudunk, és meglátjuk, mire lesz elég. Annál sokkal rutinosabb vagyok már, hogy emiatt drukk legyen bennem.