Az első ferencvárosi időszakát is beleszámítva a hatodik szezonját kezdte a Népligetben férfi kéziseink beállója, Debreczeni Dávid, aki a nyár óta csapatkapitánya is az együttesnek. Alig indult el a szezon, és máris egy fontos mérföldkőhöz ért, megszerezte felnőttpályafutása ezredik találatát.

– Ki lőtt több gólt szerinted? Te, vagy feleséged (a korábban két szezonon át az FTC-t erősítő Debreczeni-Klivinyi Kinga)?

– A feleségem természetesen. De hozzátenném, hogy neki egyszerűbb dolga van, mert nem csak várja a labdát, hanem nála van.

– Kingát gyakran láthatjuk a mérkőzéseiden szurkolóként. Szoktatok egymásnak tanácsot adni, vagy inkább úgy vagytok vele, hogy mindenki végzi a saját feladatát?

– Bevallom, kézilabdáról pont nem szeretek vele beszélgetni. Amikor kikéri a véleményemet, elmondom, de nem igazán szeretem, amikor ő mond nekem valamit, könnyen magamra veszem.

– Kislányotok is gyakori vendég az Elek Gyula Arénában. Szeret kézilabdameccsekre járni?

– Nagyon szereti, dobálja már a labdát és látja, hogy mi az anyukájával szaladgálunk. Még nem sokat ért a játékból, de a szurkolói attitűdjei már megvannak. A Dabas ellen nem játszottam a második félidőben, akkor boldogtalan volt, és imádja a hazai meccseinken a bevonulást, amikor lekapcsolják a lámpákat a csarnokban.

– Látsz rá esélyt, hogy egyszer ő is kézilabdázni fog?

– Kinga szeretné, nekem pedig igazából mindegy, csak sportoljon valamit. Azért, mert mindketten kézilabdázunk, neki nem kell feltétlenül ugyanerre az útra lépni. Ez szerintem egyéni döntés mindenkinek, hogy mire érzi magát hivatottnak. A kézilabdához egyébként kicsi még, egyelőre tornákra és táncokra jár.

– Visszatérve a nem mindennapi mérföldkőre, az ezer egy hatalmas szám. Meglepett, hogy összejött ennyi gól az évek során?

– Meglepett, de igazából nem foglalkoztam vele sokat. Most azon gondolkozom, hogy ez tényleg soknak számít-e, mert azért jó ideje benne vagyok a körforgásban. Ez is valószínűleg attól függ, hogy kihez képest sok vagy kevés.

– Van esetleg olyan gól, amely nagyon élénken él az emlékezetedben valamiért?

– Érdekes, hogy elsősorban a kihagyott helyzetek jutnak eszembe. Van olyan, amire azért emlékszem, mert fontos, de van olyan is, ami inkább kellemetlen. Ezekből a helyzetekből többet tudok tanulni, mint esetleg a gólokból, szerintem ezért is inkább ezek jutottak eszembe így hirtelen, mint a különlegesebb találatok.

– A gólszerzés mellett védekezésben is nagyon fontos szereped van, talán még fontosabb is. Melyiket választanád inkább? Egy jól elhelyezett kemény fault az utolsó percben vagy egy utolsó perces gól?

– Ez nehéz kérdés, mert mindkettőnek megvan a varázsa. Nem tudok dönteni, azt választanám, hogy nyerjünk, teljesen mindegy, hogyan. Szituációtól függ, adott esetben mindkettő nagyon sokat érhet. 

– A nyáron a társaid csapatkapitánynak választottak. Gondoltál rá pályafutásod korábbi szakaszaiban, hogy szeretnéd egyszer ezt a pozíciót?

– Biztos felmerült, de nem gondolkoztam rajta, és nem szerepelt a kötelezően megvalósítandó terveim között sem. Most viszont óriási felelősségként és megtiszteltetésként fogom fel a rám bízott feladatot. A fiúkkal közösen azon dolgozunk, hogy az utóbbi időben látott hullámvölgyek ne legyenek annyira mélyek, és együtt elérjük a céljainkat.