Tavasszal a pontvesztések ellenére a bronzéremért is sokáig versenyben volt férfi kézilabdacsapatunk, az Európa-kupában pedig a döntő kapujában állt. A szezonhajrát viszont rendkívül peches sérüléshullám rontotta el, az utolsó mérkőzésekre szó szerint elfogyott a csapat, így negyedik hely és Ek-elődöntős búcsú lett számunkra a 2023/24-es évad végeredménye. 

A nyáron jelentős átalakuláson ment át a keret, öt játékos távozott, öt érkezett, és bár az Európa-ligából már a selejtezőben búcsúztunk a nagyon elrontott dániai odavágó miatt, az őszi szezon összességében minden korábbinál jobbra sikerült: tizenkilenc pontot szereztünk, és az elmúlt két év bronzérmese, a Tatabánya csak jobb gólkülönbségével előzi pillanatnyilag a mieinket. Az FTC-Green Collect vezetőedzőjével, Pásztor Istvánnal értékeltük 2024-et.

– Nagyon jól kezdtük a naptári évet, utána viszont olyan sérüléshullámmal néztünk szembe, amilyennel az azt megelőző másfél évben nem. Hogyan látja most kicsit távolabbról a tavaszt?

– Több olyan váratlan dolog történt, amivel előre egyáltalán nem lehetett kalkulálni. Kovacsics Péter orrtörése, Prainer Viktor bokája, Csörgő Kristóf zöld utat kapott sérülése után, aztán ugyanott még egyszer eltörte a lábát, Lékai Máténak is volt egy elhúzódó problémája a combjával. Nagyon kellemetlen kiesések voltak ezek, pont egy olyan időszakban, amelyben nagy szüksége lett volna rájuk a csapatnak. A sérüléskrízis az Eger elleni bajnokin csúcsosodott, amelyen három belsőposztos emberrel kellett játszanunk, nem is tudtuk megoldani. Szenvedős tavasz volt, de mindenki mindent beleadott, és összehozta a társaságot.

– Nyáron a korábbiaknál nagyobb mértékben változott a csapat, jelentősebb volt a játékosmozgás. Elégedett azzal, ahogyan sikerült átalakítani a keretet?

– Alapvetően volt egy-két olyan helyzet, amt meg kellett oldanunk, akár fiatalításban is. Karai Miki visszahozatala nagyon aktuális volt már, ezt azóta is igazolja a teljesítményével, a személyében kaptunk egy plusz hármas védőt. Imre Bence távozása adott helyzet volt, és örült neki mindenki, hogy feljebb tud lépni. Bognár Alex ki akarta magát próbálni külföldön, Balogh Zsolti nagyon sokat segített, de úgy éreztük, hogy azon a poszton még ránk férne az erősítés. Ancsin Gábor és Győri Mátyás leigazolása nagy fegyvertény volt, ez igazolja, hogy jó építkezés zajlik a Ferencvárosban. A bal szélen pedig természetes volt a kölcsönjátékosok visszacserélése, Juhász Ádám saját nevelésű játékosunk, az előző szezonban fejlődött annyit, hogy a felnőttcsapat teljes értékű tagja legyen.

– A nemzetközi porondon nem volt szerencsénk a sorsolással, illetve a dániai odavágón a legrosszabb arcunkat mutattuk. Milyennek látja utólag a Silkeborg elleni párharcot?

– Előtte olyan érzésünk volt, hogy a felkészülés alatt mindent elvégeztünk, amit szerettünk volna, és úgy tűnt, egyben van a csapat. Tudtuk, hogy nagyon erős ellenfél a Silkeborg, de úgy gondoltuk, extra játékkal akár sanszunk is lehet. Utólag valahogy érthetetlen módon az egész csapatra ráragadt egyfajta bénult állapot, visszarendeződési problémáink akadtak, nem volt meg az egészséges agresszió a játékunkban, és összességében minden szinten nagyon alulteljesítettünk. A számokat, a felvételeket látjuk, az okát viszont nem sikerült teljesen megtalálni. Ami biztos, hogy a visszavágón már a valós arcunkat mutattuk, és sikerült megverni a kiváló erőkből álló dán csapatot. Az a meccs a kieséstől függetlenül a későbbiekre is utat mutatott.

– A bajnokságban viszont minden korábbinál jobb őszt produkáltunk. Minek köszönhető ez?

– Az első bajnokin Komlón az összes problémánkat előhozta a második félidő, de már az első is, csak a jó kapusteljesítménnyel vezettünk. Ha akkor ott valahogy nehezen nyerünk, nem biztos, hogy annyira felszínre kerülnek a problémák, mert győztes meccs után könnyebben elsiklik az ember bizonyos dolgok felett. Így viszont elkezdődött egy kétoldalú kommunikáció a játékosok és köztem, a csapat is változott, illetve nekem is igényem volt rá, hogy változzak, illetve változtassak egy-két dologban. Úgy gondolom, ez volt az, ami meghozta az eredményeket, és végigvitt minket az ősszel. Ha nincs ez a komlói vereség, akkor egyáltalán nem biztos, hogy így alakul.

– Bár ez évértékelő interjú, tekintsünk kicsit előre a következő fél évre. Mi vár ránk a tavaszi szezonban?

– Amióta itt vagyok, két olyan tavasz is volt, amelyen hosszú ideig nem volt teljes a keretünk. Az elsőn a COVID miatt sokáig többen hiányoztak, tavaly pedig a már említett sérüléshullám következtében voltunk katasztrofálisan kevesen. Azt szeretném látni, hogy az őszhöz hasonlóan szinte hiányzó nélkül oldjuk meg a tavaszt. A keret elég homogén ahhoz, hogy ha bármikor kiesik egy ember, legyen az bárki, nem okoz nagy problémát. Jó lenne viszont már megnézni, hogy mi van ebben a csapatban, ha együtt végigjátszik egy teljes szezont.

– És mi lehet benne?

– Esélyünk van a bronzéremre, a negyedik hely az, ami elfogadható még számomra, ha annál lejjebb mennénk, nekem már nem lenne elég, és ezt látom, hogy a csapatnak sem. Az esély megvan, a tavasz eldönti, tudunk-e vele élni.