Hányasra osztályozná egytől tízig az elmúlt szezont?

A kézilabda nem pontozásos sportág, és nehéz egy egész évet egy osztályzattal lezárni, de ha muszáj valamit mondanom, akkor mindenképp kettéválasztanám a felnőtt NB I-es szezonunkat és az utánpótlást. Utóbbira legalább nyolc pontot adnék, hiszen bajnokok lettünk az U14-es és az U15-ös korosztályban is, az U16-ban pedig csak azért nem, mert azok a gyerekek a felnőtt NB II-es bajnokságban szerepeltek, amit meg is nyertek. A felnőtt NB I-es csapatunk tavalyi teljesítményére hetest adnék, de ez is rendkívül összetett kérdés, mert az például tíz pontot érdemelne, hogy kilenc serdülő és ifjúsági korú játékos mutatkozhatott be a Ferencvárosban az első osztályban.

Kezdjük a felnőtt csapattal, amelynek célja a szezon elején az első hatba kerülés volt! Ettől egy hellyel maradtunk el.

Így utólag nézve, merészek voltak a célkitűzések, de nagyon hittünk a csapatban. Őszintén be kell vallanunk, hogy egy dologra nem gondoltunk: hogy ennyi jó középcsapat lesz, és minden idők egyik legerősebb magyar bajnoksága elé nézünk.

Ezt tetőzte az a példátlan sérüléshullám, amely az egész idény során végigsöpört a csapaton.

Egy rendkívül balszerencsés évünk volt, hiszen egyetlen mérkőzésen sem tudtunk teljes csapattal kiállni. A stabil első sorunkból Bujdosó Bendegúz tíz, Bozo Andjelic nyolc, Debreczeni Dávid hat, Ancsin Gábor, Pordán Bálint és Teimuraz Orjonikidze egyaránt öt-öt, Schuch Timuzsin pedig három mérkőzést volt kénytelen kihagyni. A keretünk alapvetően jóval szűkebb volt, mint a három nagy, a Veszprém, a Szeged és a Tatabánya mögé vágyó csapatoknak, ezért azt gondolom, hogy bármelyik gárda megérezte volna ennyi kulcsjátékosa hiányát. Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy a sérülések nagy része szerencsétlen szituációkból adódott: Andjelicet lerántották az utolsó felkészülési mérkőzésen, Bujdosó rosszul esett Szegeden, amikor Bombaccsal ütközött (fenti képünkön), Debreczeninek edzésen véletlenül belerúgtak a kezébe, Schuch-nak egy mérkőzésen eltört az arccsontja, Ancsin pedig már évek óta bajlódott a könyöksérülésével.

Ancsin Gábor személye egy külön fejezetet is megér.

Ő úgy érkezett hozzánk, hogy gyakorlatilag évek óta nem játszott, és szerette volna felépíteni magát. A szakmai stábnak sok munkájába került, amíg ismét a régi Ancsint láthatták a nézők. A már említett könyöksérülése valóban régóta üldözte, és a szezon felénél még sérülten is érkezett vissza a világbajnokságról, ekkor kénytelenek voltunk pihenőt adni neki, és kezeltetni a könyökét. Utána azonban, amikor felépült, kiváló formába lendült, és olyannyira sikerült magát felépítenie, hogy a góllövőlistán a legjobb magyar játékos lett, továbbá nem volt egyetlen kézilabdázó sem az NB I előző szezonjában, aki több akciógólt lőtt volna nála. Hálával tartozunk neki, de azt gondolom, neki is fontos állomás volt karrierjében a Ferencvárosnál eltöltött év.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a rengeteg sérült miatt a kivételesen tehetséges serdülő és ifi játékosok egyre többet játszottak, és olyan csapatok ellen brillíroztak, mint a Veszprém vagy a Szeged. Ők voltak a szezon pozitív meglepetései?

Egyértelműen. Már említettem, hogy az elmúlt idényben a felnőtt NB I-ben kilenc tizenéves játékosunk mutatkozott be, ez egyedülálló a magyar kézilabdában. Ez a nyolc mezőnyjátékos és egy kapus összesen 92 NB I-es meccset játszott az idén, ezeken 124 gólt szereztek. Ebből is látszik, hogy nem epizódszerepeket kaptak, nem tét nélküli mérkőzéseken jutottak szóhoz, hanem fontos bajnokikon léptek pályára és fontos gólokat szereztek. Tehát a páratlan sérüléshullám ellenére, a nehézségeink közepette meg tudtuk ragadni a ferencvárosi kézilabdában rejlő lehetőségeket.

Tehát a következő szezonban is ez lesz az irány?

A magyar kézilabda és a Ferencváros érdekében nem is lehetne más, szeretnénk maximálisan kihasználni az utánpótlásunkban rejlő hatalmas értékeinket. Jelenleg négy serdülő és négy ifjúsági válogatott játékosunk van, melléjük igazoltuk le Győri Kristófot és Schäffer Zsoltot, akik a junior válogatottal készülnek a világbajnokságra. Átigazolási stratégiánk fő mozgatórugója az volt, hogy olyan játékosok alkossák a Ferencváros keretét, akik jelenleg is korosztályos válogatottak, és a jövőben felnőtt válogatottak akarnak lenni. Ezért szerződtettük a 23 éves Nagy Bencét és a 24 éves Bohács Sándort is, előbbi felnőtt B válogatott, utóbbi a felnőtt A válogatott bővebb keretébe is meghívót kapott a nyáron. Rajtuk kívül a már tavaly is itt szerepelt játékosok közül Debreczeni Dávidot az elmúlt szezonban behívták a bő keretbe, Szakály Benedek most is a B keret tagja, de meggyőződésem, hogy sérülése előtt a kiváló formában játszó Bujdosó Bendegúz is a válogatott közelében volt. Hozzájuk érkezett a szerb junior válogatott jobbátlövője, Nikola Ivanovics, aki még csak 20 éves, de sokat várunk tőle.

Ivanovicsra vár a feladat, hogy pótolja Ancsin Gábort?

Őt nem egy játékosnak kell pótolnia, hanem az egész csapatnak. A szezon végén, amikor Ancsin nem játszott, látszott, hogy mások is fel merik vállalni a felelősséget, nem csak áthárítják Ancsinra. Meggyőződésem, hogy ha a sérülések végre elkerülnek bennünket, ha nem kell Andjelicet, Bujdosót, Debreczenit és Pordánt annyi meccsen nélkülöznünk, mint tavaly kellett, akkor jó szezon elé nézünk.

Mik a célkitűzések?

Látni kell, hogy egy hosszútávú építkezésben vagyunk. Eddig évről évre lépegettünk előre, az NB I/B megnyerése után sikerült bennmaradnunk az első osztályban, az elmúlt évhez képest pedig öt helyet javítottunk. Legfőbb célunk az, hogy minél több lehetőséget adjunk azoknak a fiatal magyar játékosoknak, akik a jövő válogatottjának gerincét alkothatják. Stabil középcsapat szeretnénk lenni a következő évben is, de a célkitűzésünket most nem feltétlenül helyezésben mérjük, sokkal inkább abban, hogy mennyit tudunk tenni a magyar kézilabdáért, a magyar kézilabda jövőjéért.