Hétfőn, augusztus 10-én 85 esztendősen elhunyt a kenus Kassai-Farkas András, aki Farkas Imre néven szerzett bronzérmet az 1956-os és az 1960-as olimpián – adta hírül a család közlése alapján a Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos honlapja.

Kassai-Farkas András Farkas Imre néven született 1935. június 23-án, Budapesten. A Vasas tornász szakosztályában kezdett sportolni 12 éves korában, de hamar kiderült, hogy nem ez a sport számára a legmegfelelőbb. A Kossuth Lajos Közigazgatási Technikumban több osztálytársa is a Honvéd színeiben kajakozott, így őt is lecsábították a Dunára, azonban hamarosan eldöntötte, nem kajakos, hanem kenus lesz.

Alig két év elteltével Mészáros Lajossal párban 500 méteren korosztályos bajnokságot nyert, majd a felnőttek között is sikeres volt: Hunics Józseffel megnyerték a szigetkerülő versenyt, és beválogatták őket az 1956-os melbourne-i olimpiára készülő keretbe. Az ötkarikás játékokon végül C2 10000 méteren bronzérmet szereztek.

1958-ban klubot váltott, a Ferencváros sportolója lett, új párja pedig Törő András lett. Vele még jobban ment a hajó, mint valaha korábban: együtt minden versenyt megnyertek, ahol elindultak, és az 1960-as római olimpiára is kijutottak. Az olimpia előfutamában C2 1000 méteren a legjobbnak bizonyultak, a fináléban pedig a szakemberek őket és az oroszokat várták az első helyre. A rajtnál a hajót fogó olasz fiú nem engedte el időben kenujukat, így csak kis idő múlva tudtak a többiek után eredni, így hátrányba kerültek, amit a célig nem sikerült ledolgozniuk. Maga Kassai-Farkas András 50 évvel az események után, a helyszínre szervezett jubileumi utazáson így idézte fel a történteket a MOB hivatalos honlapjának beszámolója szerint:

„A döntőben formánk alapján esélyünk volt a győzelemre. A finálé mezőnyében többek között ott volt az olasz duó is. Akkoriban még rajtgép helyet emberi segítséggel indították el a futamokat. Hajónkat az olasz fiatalember túlságosan későn engedte el, így vesztettünk néhány másodpercet. Hátrányba kerültünk riválisainkkal szemben, de így is megpróbáltuk beérni társainkat, a végén a harmadik helyen értünk a célba.”

A győzelmet végül a Farkas korábbi edzője, Blahó Kálmán által felkészített olaszok szerezték meg. A két olimpiai kudarc igencsak megviselte Farkast, aki 1961-ben be is fejezte sportolói pályafutását. Utána rövid ideig edzőként dolgozott, majd először íróként, költőként próbált szerencsét, végül a festővászon mellett kötött ki. Az ELTE Szabadegyetemén művészettörténetet hallgatott, ecsetet ragadott és festeni kezdett. Képeit Törökországba, Svédországba és az Egyesült Államokba is vitték, emellett számos sikeres kiállítás fűződik a nevéhez.

Az 1956-os forradalom 40. évfordulóján a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskereszt kitüntetésben részesült.

Hitben járó emberként a vallás központi szerepet játszott életében, pünkösdi lelkészként – amíg egészsége engedte – sokáig prédikált.

2002-ben hivatalosan is megváltoztatta nevét Kassai-Farkas Andrásra, 2014-ben önéletrajzi könyvet jelentetett meg A víztől az olajig címen.

Augusztus 18-án 12 órakor kisérik utolsó útjára az újpesti Megyeri úti temetőben.

Kassai-Farkas Andrást a Magyar Olimpiai Bizottság saját halottjának tekinti – olvasható a MOB honlapján.

Isten nyugosztalja, emlékét örökké megőrizzük!

(Fotó: MOB)