Egy szempontból biztosan történelmi mérkőzés várt az FTC-Telekom férfi jégkorongcsapatára az Erste Liga négy győzelemig tartó elődöntős párharcának első összecsapásán a Gyergyó ellen hétmeccses, drámai csata után továbbjutó DEAC ellen a Pesterzsébet Jégcsarnokban: ez volt a liga 2008 óta íródó történetében az első alkalom, hogy a Fradi bejutott a legjobb négy közé, így ez volt a csapat történetének első MOL/Erste Liga elődöntős meccse.

Bár a mieink alap- és középszakaszgyőztesként, első kiemeléssel érkeztek a playoffba, míg a debreceniek a harmadik helyen zárták a felsőházat, ebből egyáltalán nem volt szabad kiindulnia a mérkőzés előtt annak, aki az esélyekről szeretett volna bővebbet megtudni. Már csak azért sem, mert az alap- és középszakasz hat egymás elleni mérkőzéséből a DEAC kettőt is meg tudott nyerni, ráadásul a másik négyen is rendkívül szoros csatára kényszerítették a zöld-fehéreket: két meccs szétlövéssel, egy pedig egy hősies utolsó harmados fordítással ért véget.

Ezúttal egyáltalán nem hátráltatták sérülések a mieinket, a már korábban az egész szezonra kidőlt Fitzgerald-testvéreken kívül teljes keret várt bevetésre, így ketten, Lengyel Levente, valamint az oroszországi Universiadéről visszatérő Tóth Renátó ki is maradtak a meccskeretből. Ami a debrecenieket illeti, egy dolog azonnal szembetűnő volt: hiányzott a csapatból az alapszakasz kanadai táblázatának élén végző, aranysisakos házi pontkirály, a rendkívül kellemetlen stílusú Hugo Turcotte.

Sikerül-e feltörni az ihletett formában védő, a válogatottba is visszakerülő debreceni hálóőr, Hetényi Zoltán által a vendégek kapuja elé húzott falat – ahogy arról a beharangozóban is írtunk, általában ez volt az egész idényben a DEAC elleni mérkőzések fő kérdése. Ezúttal sem volt ez máshogy, hiszen ezúttal is Hetényi kezdett a DEAC kapujában. Most azonban az látszott a Fradi játékosain, egy percig sem akarnak kétséget hagyni afelől, hogy győzni jöttek ki a jégre ma este. Ennek eredménye az lett, hogy mindössze 52 másodperc elteltével megszereztük a vezetést! Tóth Adrián korcsolyázott be egy egyéni akció során a debreceni kapu mögé, majd a hosszú oldalon visszafordulva, félfordulatból, fonákkal gyönyörű, látványos mozdulattal húzta a korongot Hetényi kapujába, igazi önbizalomromboló találat volt ez a hálóőr szemszögéből! Nem is nagyon hitte el, hogy létezik ilyen, csóválta a fejét alaposan, pedig bizony volt, a Fradi-játékosok ugyanis örülhettek a vezetésnek! A játék képe hasonlóan alakult a korábbi, DEAC elleni meccseken megszokotthoz: a vendégek a védekezésre összpontosítottak, a mieink birtokolták a korongot, és próbáltak minél több és minél gyorsabb támadásokat építeni. Ezúttal viszont látszott, hogy készültünk a debreceni kontrákra, hatalmas önbizalommal rohantuk le őket, és nem adtunk teret a gyors ellencsapásoknak, a támadó harmadban viszont megsoroztuk Hetényit. Az 5. percben Tóth Gergő járt nagyon közel az újabb gólhoz, azonban kevéssel a bal felső mellé húzta a korongot, majd két perccel később egy kettő az egy elleni lehetőségnél Switzer lövését tornázta ki lábbal Hetényi. A következő helyzet is a miénk volt, Walls középtávoli bombáját ezúttal botossal ütötte kapu fölé a vendégek kapusa. Nem csökkentettünk a tempón, érezhető volt, hogy megpróbáljuk már az elején kifullasztani az ellenfél játékosait, és Hetényi koncentrációját is alaposan próbára tettük. A nyomásnak pedig hamar meg lett az eredménye: a 11. perc elején Jászai távoli lövése kijött Hetényiről, a kipattanó pedig a kapu előtt zavaró Tóth Richárd botjáról a túloldalon üresen érkező Switzer elé került, aki nem hibázta el a ziccert. Tombolhatott a kis híján teltházas lelátó, a szezon második felében kialakult törzsszurkolói mag olyan hangulatot varázsolt a csarnokba, amilyet talán csak az Újpest és a Csíkszereda elleni rangadókon lehetett tapasztalni korábban. A 13. percig kellett várni a DEAC első komolyabb lövésére, azonban egyből megmutattuk, kiváló kapus áll a Fradi ketrece előtt is: Arany Gergely magabiztosan védett. A játékrész utolsó öt percére valamelyest csökkent a nyomásunk, ám ez a periódus is nagy hazai helyzetekről marad emlékezetes: Rafaj közeli próbálkozását hárította bravúrral Hetényi, majd újra a debreceni kapus volt a végállomás Walls ziccerénél. Általánosságban elmondható, hogy nagyon jó tempóban, remek felfogásban álltunk bele a mérkőzésbe, és az első húsz perc abszolút a mieink elképzelései szerint alakult, nem mellékesen pedig az eredményjelzőn ez állt: 2-0.

Több mint kétszer annyi kapura lövéssel próbálkoztunk az első harmadban, mint ellenfelünk, és ezt a tendenciát igyekeztünk átmenteni a második húsz percre is. Továbbra is uraltuk a játékot, jóval többet volt a Fradi játékosainál a korong, igyekeztünk kontroll alatt tartani az eseményeket. Sportszerű keretek között zajlott a mérkőzés, az első kiállítás a 24. perc végén jött el, Nagy Gergő kapott hatalmasat a magas bot miatt büntetett Hetényi Pétertől – a két percet talán meg lehetett volna fejelni plusz két perccel is, ez azonban elmaradt. Bár a DEAC alig tudta elhagyni a saját harmadát, igazi fölényt nem tudtunk kialakítani az emberelőnyből, a vendégek remekül kivédekezték a hátrányukat. Szerencsére azonban a védekezés fel is őrölte a debreceniek erejét, nagyon érződött a sárga-feketék támadójátékán az agilis pontkirály, Turcotte hiánya. A második harmadban is nyolc percet kellett várni az első veszélyesebb lövésükre, Novotny kísérletét azonban Arany magabiztosan, bárddal hárította. Egy perccel később Kulesov keveredett balhéba a kapunknál, miután lényegében beleborította a hálóba Aranyt, ezt a Jászai vezette fogadóbizottság határozottan számon is kérte a vendégek támadóján. A tömegjelenetbe teljesen indokolatlanul robbant be Berta, és próbált meg bokszot kezdeményezni, Perrier és a játékvezetők azonban hamar rendet tettek, sőt, Berta ezzel csak annyit ért el, hogy kiszórták két percre durva játékért. Rögtön egy ziccerrel jelentkeztünk emberelőnyben, ami sajnos kimaradt, majd a túloldalon Aranynak kellett védenie egy emberhátrányos lerohanás végén – megoldotta. Bár a következő percekben helyzeteink emberelőnyben is, egyenlő létszám mellett is akadtak, egyiket sem sikerült gólra váltani – ez egyben azt is jelentette, hogy újabb előny maradt kihasználatlanul. Ami viszont ennél sokkal fontosabb, hogy továbbra is két góllal vezettünk, és bár közel sem volt akkora nyomás Hetényi kapuján, mint az első 15 percben, (azt a tempót nem is lehet egy egész meccsen át bírni), jól látszott, hogy az elején kihasználtuk a vendégek bizonytalanságát, a találkozónak ebben a periódusában pedig igyekeztünk az erővel a végére spórolva, kontrollálni az eseményeket. A szorításból kiszabaduló DEAC így többször jutott el a kapunkig, Arany eszén azonban nem tudtak túljárni. Mi viszont kissé váratlanul, de megszereztük a nagyon fontos harmadik gólt! A 34. percben ezúttal nem minket kontráztak, hanem mi kontráztunk, Perrier bombáját még valahogy kispárgázta Hetényi, a kipattanót viszont Nagy Gergő a hálóba vágta! Ha ezzel még nem is dőlt el a mérkőzés, kevesebb mint egy perccel később Anssi Rantanen gondoskodott róla, hogy ezt a kijelentést is kipipálhassuk: gyönyörűen vágta a hálóba a korongot! A vendégek kispadja is érezte, hogy itt ma nem terem babér a DEAC-nak, így úgy döntöttek, a hátralévő időben pihenőt adnak a rendesen megszórt Hetényinek, és Gönczi Lajos állt a vendégek kapujába. A 19 éves kapust is rendesen megszórtuk, bemutatkozásként rögtön a kapuvasnak kellett a segítségére sietni. A fantasztikusan szurkoló Fradi-tábor nem is volt rest elkezdeni „éltetni” a kispadon bosszankodó Hetényi Zoltánt… Három perccel a harmad vége előtt még kiszórták Perriert, azonban emberhátrányban is a mieink előtt adódott kontralehetőség, Nagy Gergő félfordulatból próbálta helyzetbe hozni a túloldalon érkező Wallst, de az akció belehalt a szépségbe. Kiegészültünk, a harmad pedig véget ért, nagyképűség nélkül mondhatjuk, hogy a záró játékrész négygólos előnyünk mellett formalitássá vált. (4-0)

Nem állíthatjuk, hogy öldöklő iramban kezdődött a harmadik harmad - ezt persze a mieink a legkevésbé sem bánták. A debreceniek fejben elengedték a mérkőzést, a Fradi viszont, ha nem is mozgosított nagy erőket, de azért megpróbált még esetleg egy-két gólt berámolni Gönczi hálójába is - addig is nálunk a korong, mi irányítjuk az eseményeket, gondolhattuk. A nézők először a 45. percben kapták fel a fejüket, amikor Tóth Adrián keveredett kisebb balhéba a vendégek kapuja előtt, nem lett azonban belőle nagyobb bunyó. Úgy festett, a negyeddöntőben a Vienna Capitals fiataljai sokkal jobban akarták a verekedést, mint a DEAC rutinosabb játékosai, pláne a ponterőssége mellett igazi bajkeverőnek számító Turcotte hiányában. A nem túl erős tempóba talán egy kicsit bele is aludtak a mieink, a Debrecen pedig egyből felrázott minket, a 48. perc elején ugyanis Silló szinte a semmiből vette be Arany kapuját. Fodor Szabolcs érezte, túl sok idő van még hátra ahhoz, hogy könnyelműen elszórakozzuk a szépen felépített előnyünket, így gyorsan időt kért, és rendet rakott a fejekben. Egy perccel később emberelőnybe kerültünk, Hári Norbert tarolta le Switzert, 2+2 percet kapott érte. Nem sikerült élnünk az előnnyel, hamarosan viszont már nekünk kellett védekezni Rantanen szabálytalansága után. Ez a fór is kihasználatlanul maradt, majd páros kiállítás következett, Novotny és Pavuk akadtak össze. A végére azért kicsit elszabadultak az indulatok, hamarosan Vuorijarvi is két percet kapott, így emberelőnybe kerültünk, ezt pedig már kihasználtuk: Walls találta meg az 53. percben a korongnyi rést a szöget sikertelenül zárni próbáló Gönczi mellett. A debrecenieknél elszakadt a cérna, hamarosan újra előnyben voltunk, ezúttal Molnár Dávid akasztott. Nem maradtunk adósok, Tóth Richárd is kiállt, négy a négy ellen maradtak a felek a jégen. Komolyabb esemény nélkül telt le a két kiállítás, kiegészültek a csapatok, a DEAC pedig küzdött a becsületéért, és kevesebb mint 4 perccel a vége előtt a kapu elé berobbanó Izacky révén tovább kozmetikáztak az eredményen. Jól mutatja a mieink erejét a mai napon, hogy nem hagytuk annyiban, és lényegében az ellentámadásból válaszoltunk, Hegyi-Farkas-Tóth Gergő volt a korong útja, tekintélyes szakállt viselő támadónk pedig góllal fejezte be az akciót! Sőt, Hetényit még kiállították, Walls pedig élt az emberelőnnyel, kiütöttük a DEAC-ot! (7-2)

A végig kontrollált, remekül lejátszott mérkőzés, és a kaotikus harmadik harmad vége 7-2-es ferencvárosi győzelem, Hetényi Zoltán négy kapott gólig bírta, ünnepelhetett a végig remekül szurkoló Fradi-tábor! Megvan a hőn áhított, és nagyon fontos első győzelem a párharcban, a vártnál talán kicsit könnyebben, de nincs megállás, láthattuk a negyeddöntőben, a DEAC bárhonnan képes visszajönni! Folytatás rögtön holnap, azaz szerdán, 18.30-tól, szintén Pesterzsébeten!

A mérkőzést követő sajtótájékoztató: